Ne engedd át tudatod kertjét a gaznak

„Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.” 

Péld 23,19

Hosszú évekig volt negatív, destruktív a gondolkodásmódom anélkül, hogy tudtam volna. Zűrös családban nőttem fel, otthonunkat harag, sértődés, ítélkező szavak töltötték be, korán átvettem a romboló gondolati sémákat. Így működött a családunk, és én ezt láttam természetesnek. A kritizálás gyomként terjedt tudatom kertjében, elfojtással fenyegetve minden pozitív gondolatot.

Évek múltán, keserves házasságban élve, gyakran sírtam álomba magam. Még mindig nem vettem észre, hogy a negatív hozzáállás mérgezi a gondolataimat. Idegen volt tőlem a lehetőség, hogy jót gondoljak másokról. Reggelenként, ahogy felébredtem, felidéztem férjem előző esti bántó szavait. Bizonygattam magamnak, hogy ez már így marad mindig, s egyfolytában az ítélkező gondolatokon járt az agyam. Szörnyen boldogtalan voltam.

Beteges gondolkodásmódom nem adott teret a megbocsátásnak, mert újra meg újra eljátszottam magamban a bántó jeleneteket, a sértő szavakat. Nagyon nehéz (ha nem lehetetlen!) megbocsátani valamit, amivel állandóan foglalkozol. Emiatt házasságunk örvénybe került. Ahelyett, hogy megbocsátottam, hogy elengedtem volna, inkább dédelgettem magamban a fájdalmat, és ragaszkodtam hozzá. És igazolva éreztem magam, mert úgy éreztem, férjem szavai, tettei velem szemben helytelenek.

Egy nőknek tartott lelkigyakorlat ébresztett rá végül, mennyire veszélyes, ahogy gondolkozom. Elmélkedő imádság közben egyszer csak rávezetett Isten, hogy kapcsolatunkat a férjemre vonatkozó folyamatosan negatív gondolataim teszik tönkre. Kezdtem megérteni, hogy bár férjem viselkedés velem valóban helytelen, az én válaszom erre éppolyan téves keresztény szemmel nézve.

Idővel lassan megváltozott a gondolkodásmódom, de még mindig óriási erőfeszítésbe kerül néha, hogy ne adjam át magam a negatív gondolatoknak, amik évtizedeken át meghatározták hozzáállásomat. Időbe telt és komoly erőfeszítésbe, de végül, rengeteg imádkozás és bibliaolvasás hatására a gyomok helyét egészséges, jámbor gondolatnövények vették át.

Lehet, hogy te nem a kritikus gondolatokkal, az állandó ítélkezéssel küzdesz. Talán az aggódás, a rettegés, a bizonytalanság bombázza az agyadat. Ez az ellenség terve: addig támadja az elménket, míg megadjuk magunkat.

Minden egyes előre tett lépésért meg kell küzdenünk. Elfoglalt nőkként minden agysejtünkre szükségünk van. Ha Isten szerinti életet akarunk élni, egy kapavágásnyi helyet sem engedhetünk át az ellenségnek.

Az első cél, mikor helyes gondolkodásmódért imádkozunk, az legyen, hogy legyünk képesek észrevenni az ellenség támadását. A Biblia így tanít: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.” Jak 4,7

A szembeszállás első és legfontosabb formája az imádkozás. A gondolkodásmódunk elleni támadások nagyon rejtettek lehetnek, de ha kérjük, Isten megadja a bölcsességet a felismerésükhöz. Felfedi, amit az Ő segítsége nélkül nem biztos, hogy észrevennénk: a téves, a potenciálisan destruktív gondolatokat, hozzáállásokat is. Akár a távoli múltunkból, akár a tegnap sérelmeiből származnak a gondolkodásunkat érő támadások, képesek leszünk minden reggel tiszta elmével, Isten szerinti gondolkodásmóddal indítani a napot.

Uram, kérlek, szereld fel az elmémet megmentő pajzsoddal. Védd meg a gondolkodásomat minden gonosz hatástól. Átadom Neked a gondolataimat, köszönöm, hogy biztosítod számomra a tisztánlátást, a bölcsességet, az értő elmét. Köszönöm, hogy elsajátíthatom Krisztus gondolkodásmódját, átvehetem az Ő érzéseit, szívének céljait. Újítsd meg az elmémet ma is, Uram, tedd hozzáállásomat tisztává, üdévé, olyanná, ami méltó a Te követőidhez. Jézus nevében, Ámen.

(Julie Gillies: Don’t Yield Your Mind Turf, Encouragement for today, 2013.01.25., fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)