Ha Isten kézben tart mindent, akkor miért kételkedem?

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek január 16, 2026

Ha Isten kézben tart mindent, akkor miért kételkedem?

"Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta a szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek. "

Pál levele a rómaiakhoz 4:20

Miközben a gyülekezetben mindenki Isten hűségéről és gondviseléséről énekelt, én egyedül ültem az istentiszteleten, megingó hittel. Miért érződik ez az időszak annyira a hiánytól telítettnek?

Házasságban és anyaságban, anyagiakban és szolgálatban, a közösségi média görgetésétől a vasárnap reggeli templomi padsorokig mindenütt kevésnek bizonyultam. Úgy éltem meg a szerepeimet – anyaként, feleségként, lányként, barátként, sőt még Isten gyermekeként is –, hogy folyton „kevesebb vagyok”. Pedig Ő a gondoskodó Isten.

Ezt világosan látjuk a Teremtés könyvében, ahol Isten Ábrahámot választotta ki arra, hogy vele együttműködve áldássá legyen minden nép számára. Ábrahám és felesége legnagyobb vágya egy fiú volt, és hosszú évek várakozása után Isten csodálatos módon megajándékozta őket Izsákkal, már idős korukban. De Isten nem csupán azt adta meg, amire vágytak – sokkal többet adott annál, mint amit el tudtak volna képzelni, hiszen megszámlálhatatlan utódot ígért nekik, annyit, mint az ég csillagai.

Ezután Isten próbára tette Ábrahám hitét, és arra kérte, hogy áldozza fel szeretett fiát.

Ez a megrázó kérés minden emberi logikának ellentmondott. Miért ígérné meg egy jó Isten a jövőt Izsák rendkívüli ajándékán keresztül, majd kérné azt, hogy Ábrahám ölje meg őt? Ábrahám nem tudta összeegyeztetni ezt a két dolgot. Mégis engedelmeskedett Istennek.

A Róma 4,20 így ír: "Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek."

Ábrahám nemcsak tudott Istenről, hanem bensőséges kapcsolatban állt vele, és saját életében tapasztalta meg a lehetetlent. Ennek eredményeként „arra a következtetésre jutott, hogy Isten Izsákot még a halálból is képes feltámasztani” (Zsidók 11,19).

Végül Isten egy kost adott áldozatul Izsák helyett, és Ábrahám elnevezte azt a helyet így: „Jahve-jireh” – vagyis „Az ÚR gondoskodik” (1Mózes 22,14). Ez úgy is fordítható: „Az ÚR gondot visel rá.” Isten látja a múltat, a jelent és a jövőt; előre látja és biztosítja mindazt, amire az övéinek szükségük van.

Ez a próba egyszerre bizonyította Ábrahám hitét és Isten hűségét. Emellett megerősítette Izsák hitét is, és később egész Izráelét, amikor hallottak Istenükről, Jahve-jiréről.

Mi van akkor, ha a mi próbatételeink is lehetőségek arra, hogy bízzunk Istenben, megtapasztaljuk Őt, és még jobban megismerjük? Hogy átadjuk magunkat Annak, aki felfoghatatlan módon akar gondoskodni rólunk? Hogy mások hitét is megerősítse általunk?

Bármilyen lehetetlennek tűnő helyzet fonjon is most gúzsba, és kényszerítsen Istenhez kiáltani… Ő gondot visel rá.

Még ha magából a hitből is hiányt szenvedünk, Isten azt is kész megadni. Imádkozhatunk úgy, mint az apa, aki Jézushoz fordult gyógyulásért a Márk 9,24-ben: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

Várjuk Istennel a váratlant. Amikor hitben lépünk, Ő elénk siet, és olyan módon jelenti ki magát, amit soha nem tudnánk elképzelni.

Uram, segíts, hogy rendíthetetlen hittel bízzak ígért gondviselésedben. Jézus nevében, ámen.