Amikor Isten megsokszorozza a perceidet

 „Ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.” (Márk 12,43 – RÚF)

Nem elég…

Sóhajtva csuktam be a Bibliámat, és rohantam a síró babámhoz.

Nem elég…
Egy mondat közepén hagytam abba a naplóírást, mert a gyermekem ott állt előttem, és azonnal szüksége volt rám.

Nem elég.

Az este végén kimerülten estem be az ágyba. Még megpróbáltam elolvasni néhány igeverset, de a szemhéjam egyre nehezebb lett. Ahogy elaludtam, a bűntudat lassan átszőtte a gondolataimat: megint lemaradtam az olvasási tervemmel.

Akárhogy igyekeztem, az időmre nehezedő elvárások újra és újra elsodorták a csendességemet. Egy alattomos hang suttogott bennem: Isten biztosan csalódott benned.

És el is hittem. A szégyen pedig lassan odáig vezetett, hogy már próbálkozni sem volt kedvem.

Mi értelme? Úgyis mindig félbeszakítanak. Majd egyszer, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, csend lesz a házban, és végre visszatérek a mindennapos csendességhez. Akkor majd megadom Istennek azt az időt, amit megérdemel.

Ebben a korai anyasággal teli időszakban tanított meg engem Isten az özvegyasszony adományáról.

Jézus egyszer a templom perselyénél állt, és figyelte az embereket: gazdagok dobták be nagy adományaikat, szülők pénzt adtak a gyermekeik kezébe, házaspárok az első közös felajánlásukat vitték — és egy szegény özvegyasszony, aki „bedobott két fillért, azaz egy negyedest” (Mk 12,42).

Márk őszinte: emberi szemmel nézve ez az adomány szinte semminek tűnt. De Jézus figyelt. Ez az asszony — akit a siető istentisztelők észre sem vettek, aki senkinek nem volt fontos — megragadta az Ő figyelmét:

„Ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindazok a fölöslegükből dobtak be, ő pedig a szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész megélhetését” (Mk 12,43–44).

Kevésből adott mindent — és ez elég volt. Sőt, több mint elég. Mert Isten országában a teljes szívből fakadó odaszánás megsokszorozódik.

Lehet, hogy a te mostani életszakaszodban kisgyermekek, idős szülők, egy megromlott házasság, krónikus betegség vagy más nehézségek vannak jelen, és ezért folyton azt érzed: majd később. Majd ha nyugodtabb lesz az élet.
De mi lenne, ha — az özvegyasszonyhoz hasonlóan — te és én Istennek adnánk azt a kevés időt is, ami most jut, jókedvű, hálás szívvel?

Isten gyönyörködik azokban, akiknek a szíve teljesen az Övé. Nem tökéletes csendességeket keres — hanem odaszánt szíveket.

Ezért rendben van kicsiben kezdeni az Igével. Ha csak két perced van, add oda neki. Isten nem a mennyiséget nézi, hanem a szívet a szokás mögött.

És ahogy nap mint nap odaadod neki ezt a két percet, figyeld meg, hogyan kezdi el megsokszorozni az idődet a következő hetekben — váratlan, bőséges alkalmakat adva arra, hogy jobban megéld a jelenlétét, mint gondoltad volna.

Ő ilyen nagylelkű.

És nem csalódott a kis adományod miatt — örül a szeretetednek.

Jézus, Te, aki megsokszoroztad a kenyeret és a halakat, kérünk, sokszorozd meg ezeket az apró perceket is, hogy tápláld a lelkünket. Vonj közelebb magadhoz, és segíts, hogy teljes szívünkből örömünket leljük Benned.
Jézus nevében, ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2026/01/12/god-can-multiply-your-minutes

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/954713/