Bízni Istenben, amikor már belefáradtál a próbálkozásba

 „Örökkévaló szeretettel szerettelek, ezért hűségemet megtartottam irántad.”  

Jeremiás 31:3b (ESV)

Aznap reggel szorongással vettem a kezembe a telefonomat az éjjeliszekrényről. Már előre tudtam, mit fogok látni – mások boldog pillanatai peregnek a képernyőn, miközben én a saját életem miatt sírok.

Uram, vajon mindig így fogom érezni magam?

Gondolatban sorra vettem mindazt, amit már képtelen voltam elviselni: a mentális egészségemmel vívott állandó harcot, a két kicsi gyerekkel való napi zsonglőrködést, a férjem váratlan állásvesztését, az apósom hirtelen halálát, és az anyagi bizonytalanság súlyát – csak hogy néhányat említsek.

Nem láttam reményt a változásra. Elfáradtam, frusztrált voltam, és úgy éreztem, Isten megfeledkezett rólam. Kimerült volt a lelkem, és belefáradtam abba, hogy újra és újra megpróbáljam. Úgy éreztem, már minden imát elmondtam, minden ideillő igeszakaszt átolvastam. És mégsem történt semmi.

Talán te is ismered ezt az érzést. Régóta cipelsz egy fájdalmat, amely nem akar enyhülni. Azt hitted, erősebb leszel, amikor minden összedől körülötted. De hadd mondjam el: rendben van, ha gyengének és elveszettnek érzed magad. Isten arra hív, hogy engedd el az irányítást – és add át Neki, aki egyedül képes arra, hogy megmentsen.

Az Ószövetségben Izráel népe sem sejtette, milyen hosszú és nehéz lesz az út a szabadulás felé. De Isten átvezette őket a pusztán, hogy megtanítsa: rá vannak utalva. És végül bevezette őket a jó földre, amit előkészített számukra.

Az akkori időkről így szól az Úr:

„A kardot túlélt nép kegyelmet talált a pusztában;

amikor Izráel nyugalomra vágyott,

az Úr megjelent neki messziről:

Örökkévaló szeretettel szerettelek;

ezért hűségemet megtartottam irántad.”

(Jeremiás 31:2-3, ESV)

Isten ma is meghallja a szabadításért kiáltó hangunkat. Kegyelmet tartogat számunkra – még a pusztában is.

Ahogy én is átmentem a saját belső sivatagomon, rájöttem: amitől azt hittem, hogy összetörök, Isten arra használta, hogy egyre inkább Jézushoz hasonlóvá formáljon. Azért fáradtam ki, mert azt hittem, mindent nekem kell megoldanom. De amikor úgy döntöttem, hogy bízom Benne, és megengedtem Neki, hogy összetört szívemet a kezében tartsa, napról napra megtapasztaltam kegyelmét – és feltárultak előttem azok a jó tervek, amelyeket kezdettől fogva elgondolt számomra.

Képesek vagyunk emlékezni Isten szerető szívére akkor is, amikor nem értjük, miért nem hoz enyhülést a legfájóbb helyzeteinkbe?

Bízunk abban, hogy a pusztaságban is kegyelemre lelhetünk?

Hiszünk abban, hogy Isten nyugalmat ad a kimerült léleknek, és soha nem szűnik meg szeretni minket?

Bárhogy is érezzük magunkat, abban biztosak lehetünk: Isten mindig hűséges marad.

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy meghallgatod fáradt, reményt kereső imáimat, amikor az élet terhe túl nehéznek tűnik. Segíts, hogy hittel kapaszkodjam Beléd, és szilárdan álljak azon az igazságon, hogy Te jó, hűséges és szerető Atya vagy – aki mindig a legjobbat akarja számomra.

Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministiries, Daily Devotions,  June 14, 2025. Trusting God When You're Tired of Trying, by Ashley Morgan Jackson,

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/06/14/trusting-god-when-youre-tired-of-trying