Úgy érzed, hogy cserben hagyod Istent?

Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 1 Mózes 5:24

Érezted már valaha úgy, mintha cserben hagynád Istent? Mintha nem teljesítenéd a saját részedet abban, amit Ő rád bízott? Talán bűntudat gyötör, és rámutat azokra a területekre az életedben, ahol hiányosságokat érzel.

Nemrégiben én is ezekkel a kérdésekkel küzdöttem. Azon tűnődtem, vajon Isten csalódott-e bennem, miközben azon fáradoztam, hogy vajon többet kellene-e tennem érte, vagy jobb kereszténynek kellene-e lennem. Úgy éreztem, hogy mindennek a súlya rám nehezedik – mintha minden rajtam múlna: hogy írok-e könyvet, vagy hogy növekszik-e a szolgálatom. Attól tartottam, hogy elszalasztom azt, amit Isten elvár tőlem, és ez egyre nagyobb szorongást okozott bennem. Ezek a nyugtalanító gondolatok lassan félelemmé alakultak – a félelemmé, hogy lemaradok valamiről, vagy ami még rosszabb: hogy lemaradok Róla. Nem akartam egyszer majd ott állni előtte, és azt látni rajta, hogy olyan, mint egy csalódott apa, aki azt kérdezi: „Miért nem teljesítetted a feladatod?”

Ahogy ezzel a belső vívódással küzdöttem, rátaláltam az 1Mózes 5:24-re, és éreztem, hogy Isten gyengéden és szeretetteljesen mutat rá arra a gyönyörű igazságra, amire a szívemnek szüksége volt.

„Énók Istennel járt, és nem volt többé, mert Isten elvitte őt.”

(1Mózes 5:24)

Ha megnézed ezt az igeverset különböző angol fordításokban, a következő változatokat olvashatod:

„Enoch walked faithfully with God.” (NIV) – Énók hűségesen járt Istennel.

 

„Walking in close fellowship with God.” (NLT) – Közeli közösségben járt Istennel.

„He spent his life in fellowship with God.” (GNT) – Életét Isten közösségében töltötte.

„Enoch habitually walks with God.” (Literal Standard Version) – Énók rendszeresen Istennel járt.

Ahogy ezeket az angol fordításokat olvastam, a szívem megelevenedett – mintha Isten világosságot gyújtott volna bennem, és leleplezte azokat a hazugságokat, amiket addig cipeltem.

Énókról nem sok részletet tudunk: azt, hogy Ádámtól számítva a hetedik nemzedékhez tartozott, és hogy olyan korban élt, amikor az emberek egyre inkább elfordultak Istentől (emlékezz csak: nem sokkal ezután jött az özönvíz). Mégis, ő úgy döntött, hogy hűségesen, bensőséges közösségben, rendszeresen Istennel jár. A Zsidókhoz írt levél 11:5 szerint Énók élete kedves volt Isten előtt. A Biblia nem sorolja fel, milyen nagy dolgokat vitt véghez a földön. Nincs hosszú lista a sikereiről. De Isten mégis gondoskodott róla, hogy az élete – és a Vele való kapcsolata – fel legyen jegyezve az Írásban. Mert ez az, ami igazán számít.

A Máté 11:28–30 verseiben Jézus nemcsak arra hív, hogy Vele járjunk, hanem egy gyönyörű emlékeztetőt is ad nekünk – úgyhogy figyelj jól, barátom.

Amikor Jézus azt mondta: „Vegyétek magatokra az én igámat”, a hallgatósága azonnal felismerte ezt a kifejezést: ez a tanítványságra való meghívás volt. A zsidó rabbik (tanítók) és a tanítványaik (héberül talmidim) gyakran használták ezt a képet, amely azt jelentette, hogy a tanítvány elfogadja a rabbi tanítását és a Tóra – azaz a törvény – értelmezését és alkalmazását. Az „iga” ebben az értelemben egy rabbi által adott értelmezési keret volt az ószövetségi törvényekhez. Jézus korában a vallási vezetők – főként a farizeusok – olyan terheket raktak az emberekre, amelyek túl nehezek voltak. Részletes, szigorú szabályrendszert vártak el, aminek betartása kimerítő volt – egy végtelen teendőlista, aminek teljesítésével lehetett „méltónak” tűnni. A farizeusok szigorúan betartották a törvény minden apró részletét, sőt még annál is többet – de közben büszkék, ítélkezőek voltak, és Jézus le is leplezte a szívük állapotát (lásd: Máté 23). Bár kívülről igaznak tűntek, valójában távol voltak Istentől.

Jézus azonban valami sokkal jobbat ajánlott fel: az igazságot – és azt az utat, amely valódi közösségbe visz vissza Istennel.

„Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Őbenne nyugalmat talál a lelkünk!

És nézzük meg azt az ismert történetet is, amikor Mária, Márta és Jézus találkoznak (Lukács 10:38–42). Márta valóban Jézust szolgálta az otthonában – de a szíve közben eltávolodott tőle, és frusztrálttá vált, amiért Mária csak ott ült Jézus lábánál, miközben ő egyedül végezte az összes munkát.Vizsgáljuk meg ezt az igehelyet részletesebben is...

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.

Mária a jó részt választotta. A szíve egyszerűen arra vágyott, hogy Jézus közelében lehessen. Ez egy újabb gyönyörű emlékeztető számunkra is: lassítsunk le, lélegezzünk mélyet, és töltsünk időt Vele. Még a tennivalók közepette is megpihenhet a szívünk Jézus lábánál. Ő segít abban is, hogy a lelkünk és az érzelmeink megnyugodjanak! A belső küzdelmeink sokféle forrásból fakadhatnak. Nálam például gyakran abból, hogy beszippantanak a földi célok és elvárások – azt gondolom, hogy az értékem abban van, amit elértem, milyen címeket birtokolok, mit produkálok, vagy éppen milyen autót vezetek. Ez a gondolkodásmód könnyen átszivároghat a hitembe is, és azon kapom magam, hogy elismerésre vágyom, és „nagy, fontos dolgokat” akarok véghezvinni, hogy úgy érezzem, számítok. Ez pedig könnyen bálvánnyá válhat.

De Énók példája azt mutatja, hogy Isten arra vágyik, hogy egyszerűen csak járjunk Vele. Hogy a szívünket felé fordítsuk, és egyre jobban megismerjük Őt. Megtisztelhetjük Istent az életünk legapróbb dolgában is – akár egy kisbaba ringatásában, a mosogatásban, amikor kedvesek vagyunk akkor is, ha valaki durván szól hozzánk, amikor ételt adunk egy hajléktalannak, vagy amikor szeretettel fordulunk a családunk felé. 

Egy igaz élet nem a látványos tettek listája, hanem egy olyan élet, ami nap mint nap hitben jár – bízva és kapaszkodva Jézusba. Ha Istennel járunk, minden más ebből a kapcsolatból fog fakadni. A Lélek gyümölcsei kivirágoznak az életünkben – és azok életében is, akik körülöttünk vannak. Isten természetesen fel tud használni minket céljai betöltésére, de mindenekelőtt arra hív, hogy közösségben legyünk Vele. Ha néha rosszul döntünk, vagy elveszünk a „tennivalók” sűrűjében, hiszem, hogy Isten hűséges, és visszavezet minket arra az útra, ahol lennünk kell.

Ha épp küzdesz azzal az érzéssel, hogy nem teszel eleget, vagy hogy vajon méltó vagy-e az Ő szeretetére (egy kis megjegyzés: IGEN, az vagy!), akkor vedd ezt jelként, hogy állj meg egy pillanatra a szerető Mennyei Atya előtt, és térj vissza hozzá. Lassíts le, és „sétálj” Vele – olvass Igét, elmélkedj az Ő jóságán, imádkozz, és ismerd meg jobban Őt. Ígérem, a szíved megpihen majd, és újra megtalálod az értelmet, amire vágysz. 

Most mondd ki:

„[Írd ide a saját nevedet] Istennel járt.” Ámen! 

Egyszerűen csak legyél Vele, barátom – mert ott van az igazi békesség.

forrás: My Jars of Clay

kép: pinterest