Vegyél egy mély levegőt

„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.”  Zsoltárok‬ ‭119‬:‭92‬-‭93‬

A medence szélén álltam, és a húgomra néztem, aki akkoriban talán 4 vagy 5 éves lehetett. A sekély rész lépcsőin pancsolt.

Azt gondoltam magamban:
„Én már kinőttem a sekély vizet. Kilencéves vagyok – elég nagy ahhoz, hogy beugorjak a mélyvízbe.”

És ugrottam. A hideg víz körülölelt. A testem süllyedt, míg a lábujjaim el nem érték a medence alját, aztán feltoltam magam a felszínre. Felemelő érzés volt.

Egy nap eszembe jutott, hogy magammal vihetném a húgomat is. Hagyhatnám, hogy felmásszon a hátamra, és félig sétálva, félig ugrálva együtt mennénk le a sekély és a mélyvíz közötti lejtőn.

Meglepő módon, amikor előadtam neki a tervemet, vonakodott. Sok meggyőzésre és még több ígéretre volt szükség, hogy nem megyek lejjebb annál a pontnál, ahol még biztonságban érzi magát.

Végül felmászott a hátamra, és a nyakam köré fonta a karját. Lassan elindultam a lejtő felé. Egy apró lépés. Még egy. Aztán a harmadik.

A harmadik lépésnél megcsúsztam.

Mindketten a víz alá kerültünk. A húgom kezei lecsúsztak a vállamról a torkomra. Úgy tűnt, mintha azt hinné, egyedül úgy menekülhet meg, ha egyre erősebben szorítja a nyakamat. A fejem ködös lett. Nem tudtam, merre induljak, hogy biztonságba kerüljek. Egyvalamit biztosan tudtam: fulladozom.

Akármilyen hihetetlenül hangzik, nem emlékszem, hogyan menekültünk meg. Talán csak visszajutottunk a sekély részre, és mások számára nem is tűnt olyan drámainak, mint amilyen bennem megmaradt. De ez a pillanat gyakran eszembe jut. És valahányszor újra átélem ezt a pánikot — akár egy helyzet miatt, amit épp megélek —, emlékeztetem magam: a pánik ritkán ment meg bárkit. Segítséget kérni életmentő lehet. De a pánik legtöbbször akadályoz, nem segít.

Tudod, hol látom a „víz nélküli fulladást” a leggyakrabban? A nők bizonytalanságaiban.

Bármilyen nevet is adsz neki, garantálom, hogy érezted már a szorítását. Az ilyen hamis gondolatok alattomosan kúsznak be az elménkbe:

– Nem vagy olyan tehetséges, okos vagy tapasztalt, mint ő.
– Védd meg magad, ne kockáztass, ne kezdj bele ebbe az új dologba.
– Ha olyan szervezett, céltudatos vagy kreatív lennél, mint mások, akkor talán sikerülhetne. De nem vagy az.

Honnan tudom, hogy te is érzed ezeket? Mert én is átéltem.

Pont mint abban a régi medencés emlékben: egy pillanat alatt eljuthatok oda, hogy még biztonságban vagyok, fejem a víz fölött… aztán megcsúszom, és nincs semmi kapaszkodó. A bizonytalanság, ami eddig csak a vállamon pihent, hirtelen halálos szorítással tekeredik a torkomra.

A bizonytalanság annyira megszorít, hogy semmi életadó nem tud bejutni. Elfelejtem az igazságot. Elkezdem kerülni az embereket. Az elmém elhomályosul, és nem látom, merre van a kiút.
Fulladozom.

Ez a baj a bizonytalansággal. Amikor ural minket, pont azt az igazságot nem tudjuk megragadni, amire a legnagyobb szükségünk lenne. Lehetek közel az igazsághoz, de mégis fuldoklom a félelmeimben. Lehet, hogy ott van a Bibliám az éjjeliszekrényemen. Lehet, hogy hallom az igehirdetést vasárnaponként. De az, hogy meg is kapaszkodom benne, hogy meg is változtatja a gondolkodásomat, az már több annál, mint hogy „csak közel” legyen.

Az azt jelenti, hogy az igazság bennem van. Irányít, átformálja a gondolkodásomat, és halkan suttogja: „A biztonság itt van. A bizonytalanság akkor szűnik meg fojtogatni, ha elengeded. Csak akkor van hatalma, ha megengeded, hogy irányítsa a gondolataidat.”

Ahogy örömünket leljük Isten igéjében, és meg is éljük azt, az egyfajta mentőkötéllé válik a lelkünk számára. Csodálatosan mutatják ezt a következő versek is:

„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.”  Zsoltárok‬ ‭119‬:‭92‬-‭93‬

Hadd szövődjek most bele egy kicsit a te történetedbe is. Ott állok a sekély részben. Egyik kezemmel egy mozdíthatatlan Igazságba kapaszkodom – a másikkal pedig feléd nyúlok.

Fogd meg. Gyere vissza a süllyedésből. És a lelked legmélyéről vegyél egy mély levegőt.

Mennyei Atyám, az én bizonytalanságaim apróságnak tűnnek a Te Igazságodhoz képest. De amikor megragadnak, óriásinak érződnek! Kérlek, segíts, hogy meg tudjam ragadni az igazságodat, és engedjem, hogy megváltoztasson engem. Jézus nevében, Ámen. 

 

 

 

 

Forrás:

by Lysa TerKeurst

Daily Devotions
Catch Your Breath
May 8, 2025 

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/05/08/catch-your-breath

Fotó: canva.com