Isten tisztelete a testünkkel az ünnepek alatt

"Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal."

Lukács 1:38

Tavaly ilyenkor emlékszem, hogy a karácsonyi vacsoraasztalnál ültem, zsemle, sütőtökös pite, amitől csorgott a nyálam, és persze a kedvencem: a sajtos makaróni. Körbe voltam véve a kedvenc szénhidrátjaimmal.

Ami még fontosabb, hogy a családom is velem volt, és rengeteg lehetőségem lett volna felidézni a közös emlékeket, jó beszélgetéseket kezdeményezni és Isten kegyelmének meglátni. Tavaly karácsonykor azonban nem gondoltam az előttem álló lehetőségre, hogy kapcsolatot teremtsek szeretteimmel. Csak a testemre tudtam gondolni ...

Egyek még egy zsemlét?

Ha megeszem azt a pitét, felpuffadok?

Elég keményen fogok holnap edzeni ahhoz, hogy elégessem, amit megettem?

Fúj, nem akarok családi fotókat készíteni ... különösen, ha így nézek ki.

Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki az ünnepek alatt étkezési szorongással és testi bizonytalansággal küzd. Mindannyiunknak van valami, ami elvonja a figyelmünket a legfontosabb dolgokról karácsonykor. A társadalom nagy nyomást gyakorol a nőkre, hogy rendelkezzenek a "tökéletes" testtel és tartsák azt fenn - de a valóságban ez nem létezik. És bár jó dolog egészséges döntéseket hozni, ha az ételeknek adjuk meg azt a hatalmat, hogy az ünnepek alatt szorongóvá és szétszórttá tegyenek minket, akkor elfeledkezünk az igazi célunkról.

Meglepő módon van valaki a karácsonyi történetben, aki arra inspirál, hogy emlékezzek az igazi célomra, és még a testemre is másként tekintsek - és ez a személy Mária, Jézus anyja. Amikor azt mondták neki, hogy szűzként fogja megszülni Jézust, a válasza ez volt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács 1:38). Nem stresszelt a teste miatt. Tudta, hogy a teste egy cserépedény, amelyet Isten szent dolgokra használ.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én arra akarok törekedni, hogy olyan legyek, mint Mária, az Úr és az Ő terveinek buzgó szolgája. Máriával ellentétben a mi testünk nem a világ Megváltóját hordozza, hanem arra való, hogy Istent dicsőítsük, amelyet Isten szolgálatára használunk, nem pedig olyasmi, amin stresszelünk (1 Korinthus 6:20; Róma 12:1). Ünnepeljük a testünket, mert ezek edények számunkra, hogy megéljük Isten szeretetét.

Sokunknak van olyan karja, amely átöleli barátait és családtagjait, és megvigasztalja azokat, akiknek nehéz évük volt.

Sokunknak van szeme, amely meglátja azokat, akik úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyták őket, és szája, amely megerősítheti őket Isten gondviselésében.

Sokunknak vannak olyan lábai, amelyek kitartóan mennek előre, és még sok mérföldet meg tudnak tenni Istennel járva.

És még ha testünk egyes részei korlátozottak vagy képtelenek is megtenni egyes dolgokat, késztethetnek minket arra, hogy Krisztusra támaszkodjunk, és összekapcsoljanak minket másokkal, akiknek szintén szükségük van rá.

Imádkozom, hogy te és én olyanok legyünk, mint Mária idén karácsonykor. Bánjunk céltudatosan a testünkkel, és figyeljük arra, hogyan szerethetünk másokat, hogyan szerethetjük a testet, amit Isten adott nekünk, és hogyan szerethetjük azokat, akik az asztalunknál ülnek, mindezt az Ő dicsőségére.

Drága Istenem, köszönöm, hogy olyan testeket teremtettél, amelyek képesek Téged szolgálni. Segíts, hogy ne felejtsem el, hogy arra vagyok hivatott, hogy a Te szolgálóleányod legyek. Segíts, hogy a testemet edényként használjam, ahelyett, hogy azon stresszeljek, hogy hogyan nézek ki, vagy az ételek miatt szorongjak idén karácsonykor. Kérlek, mutasd meg nekem, hogyan élhetem meg a célomat ebben az ünnepi időszakban és az elkövetkező évben. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/12/22/honoring-god-with-our-bodies-at-the-holidays

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/elelmiszer-tanyer-unnep-lampak-196648/