Ha nehéz a változás

„Szépen megalkotott mindent a maga idejére.” (Préd 3,11)


Van a nappalink falán egy fényképgyűjtemény, amit nagyon szeretek. Több mint 20 éve mesélik már családunk történetét: attól kezdve, mikor gyermekeink első lépéseiket tették, a szünidőkön át az érettségiig. Minap takarítás közben megakadt a szemem fiúnk kisbabakori fényképén. Nem is annyira a képen, mint a kereten. Az elmúlt 20 év alatt változott lakberendezési ízlésünk, de a kereteket nem cseréltük ki. Gondoltam, hadd kapjanak a képek egy ráncfelvarrást azzal, hogy modernebb kereteket adok nekik.
Mikor a majdnem 20 éves fényképet belehelyeztem az új keretbe, a kép teljesen megváltozott. Hiába nem cseréltem ki a képet, az új keret új nézőpontot adott hozzá.
A felújítás eszembe juttatta életem egy időszakát, mikor Isten komoly változásokat vitt végbe az életemben. Arra kényszerültem, hogy új keretet adjak hivatásomnak, hogy mostantól ne saját nézőpontomból lássak, hanem Isten perspektívájából.
Arról van szó, hogy meggyőződésem szerint Isten engem arra hívott, hogy missziós szolgálatot végezzek, lányokat, asszonyokat segítsek a hitben. Valahányszor erre alkalmam nyílt, a szívem boldogan repesett. Bár gyakran hosszúak, kimerítőek voltak a napjaim, úgy éreztem, tele vagyok energiával attól, hogy a hivatásomban dolgozom.
Idővel az egyházunkban bezárultak az ajtók a női misszió előtt. A változások jók és hasznosak voltak a gyülekezet szempontjából, de nekem olyan érzésem volt, mintha álmaim és hivatásom egy része meghalt volna.
Kértem Istent, mutassa meg akaratát, és úgy éreztem, mintha jelezné, hogy valami készülődik. Engem viszont továbbra is az bántott, hogy nem nyíltak meg az ajtók a női misszió számára a gyülekezetben. Később kiderült, más tervei voltak velem. Olyan tervei, amik miatt abban az átmeneti időszakban nem szomorúságot és gyászt látok visszatekintve, hanem izgalmas új lehetőségeket és örömteli várakozást.
Isten a komfortzónámon túlra nyújtott ki engem. Arra indított, hogy ne a helyi gyülekezetben, hanem Burundiban, Afrikában szolgáljam a női missziót. Bár nem ez a munka volt minden álmom, vezetési készségem nagyot fejlődött szolgálat közben. Ezen felül pedig szabadidőmben beiratkoztam egy tanfolyamra, amely egy egészen új területen tett alkalmassá a női misszió szolgálatára. Tanultam, és igyekeztem mindent befogadni.
Talán te is valami változást élsz át, fel kell újítanod a kereteket, frissíteni a perspektívát. A Prédikátor 3,11 szerint Isten mindent szépen megalkotott a maga idejére. Életünket szépséges szakaszokra bontotta, de ezeknek mind megvan az időbeli határuk.
Egyes szakaszok tárva nyílt ajtók szenvedélyeink, hivatásunk számára, mások zárt kapuk, amiket Isten arra rendelt, hogy fejlődjünk lelkiekben, hivatásunkban, kapcsolatainkban, és bizonyára érzelmileg is.
Miközben várakoztam, hogy újra a megálmodott hivatásomban dolgozzam, segített, hogy kerestem a választ a kérdésre: mire ad lehetőséget ez az időszak? Istennek minden életszakasszal célja van. Az én esetemben a zárt ajtók lehetővé tették, hogy továbbtanuljak. Lehetővé tették, hogy kétszer is elutazzam Afrikába. A zárt ajtók segítettek, hogy egy idegen kultúrában végzett szolgálatban fejlődhessek.
Hát téged miben segít? Úgy érzed, hogy egy zárt ajtós szakaszban élsz? Kérdezd meg Istentől, milyen lehetőségeket rejt ez az időszak? Csatlakozz egy bibliaismereti csoporthoz. Vállalj önkéntes szolgálatot. Vegyél szárnyaid alá egy fiatalt. Végezz el egy tanfolyamot, hogy fejlődj szakmailag. Ez persze csak néhány az új keretek közül, amikkel felfrissítheted a változás időszakát.


Atyám, köszönöm a ritmust, ahogy életünket megtervezted. Hálás vagyok az elmúlt időszakért, amit széppé alkottál a maga idejére. Köszönöm az ezután következő életszakaszt, és arra kérlek, add, hogy bizalommal teli várakozással tekintsek rá. Jézus nevében, Ámen.
(Lisa Allen: When Change is Hard, Encouragement for today, 2013.09.13., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések