Eltévelyedett gyermek

„Simon, Simon, íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy ne fogyatkozzék meg a hited: azért, ha megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

Lukács 22:31-32

„Eltévelyedett a gyermekem, hogyan tartsam vissza?” - kérdezte könnyes szemmel egy barátnőm.

„Imából font kötőfékkel”, feleltem.

Szülőként célunk, hogy önálló, hittel telt felnőtté neveljük gyermekeinket. Megtanítjuk őket, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól. Beszélünk nekik Istenről és a Bibliáról. Megmutatjuk, hogy kell viselkedni az asztalnál, milyen a sportszerű magatartás. Együttérzést, empátiát mutatunk az emberek iránt. Szelíden igyekszünk abba az irányba terelni gyermekeinket, ami szerintünk boldoggá, elégedetté teheti őket. Aztán felnőnek, s látszólag mindennek hátat fordítanak, amit tanítottunk nekik. Néha előfordul, hogy hiába a legjobb szülői magatartás, a gyermek eltévelyedik felnőtt korára. Függetlenedési vágyuk tiltott övezetbe sodorja őket. Mit tegyen ilyenkor a szülő? Ha a gyermek már nagykorú, a legjobb, amit a szülő tehet, hogy imádkozik érte. Fenti igénk rávilágít, hogy Jézus is ezt tette, mikor Simon Péter a félelem és kételkedés örvényébe került, és megrendült bizalma Isten szeretetében. Jézus nem szidta össze, nem vitatkozott, nem veszekedett vele. Csak annyit mond: „könyörögtem érted”.

Jézus Isten hatalmába vetett teljes bizalommal imádkozott, hogy adja vissza Péter hitét, hozza őt vissza a többi hívő közé. Az idézett igében nekem az a mondat tetszik leginkább: azért hát, amikor megbánva, amit tettél, visszatérsz hozzám, erősítsd testvéreidet. Amikor egy gyermek eltávolodik a családtól és a hittől, hajlamosak vagyunk ezt csak negatív színben látni. Pedig Jézus nemcsak a sötét oldalát látta Simon gyengeségének. Jézus tudta, hogy eltévelyedése után Péter hitében megerősödve fog visszatérni. Képessé válik arra, hogy másokat is erősítsen. Ahogy imádkozunk gyermekeinkért, megemlítve hibáikat, botladozásaikat, hitbeli megingásukat, gondoljunk arra, hogy Isten talán épp ezeket a gyengeségeket használja majd fel, hogy gyermekünk mások segítségére lehessen. Személyes tévedéseik tanítják meg gyermekeinket az együttérzésre, elsősorban olyanok iránt, akik hasonló gyengeségekkel küzdenek. Imádkozás közben kapjunk erőt abból a tudatból, hogy Isten sosem hagy veszendőbe egy fájdalmas tapasztalatot. A tévelygő gyermeket fogja a szenvedő világ szolgálatába állítani. Menj hát, és kösd hozzá gyermekedet Istenhez az imádság mentőkötelével.

Uram, gyermekem tévelyeg egy rémületes világban. Taníts meg, hogyan imádkozzam. Emlékeztess rá, hogy a leghatékonyabb dolog, amit tehetek, ha Isten trónja előtt leborulva könyörgöm érte. Segíts, hogy aggódásomat imádsággá váltsam. Köszönöm, hogy megérted érzéseimet, és bízhatom abban, hogy Te vagy az Úr gyermekem élete fölött. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.11.02.Susanne Scheppmann  www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)