Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2015. április 22., szerda

A házasélet három hazugsága

„(A szeretet) mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.”


1Kor 13,7-8a

Ismerem a nem működő kapcsolatok szívhasogató reménytelenségét. Az egymás mellett létezést. A hangtalan feszültséget. A könnyeket.
Házasságom első 5 éve nagyon nehéz volt. Összekerült két bűnös ember, ki-ki a maga hátizsákjával, irreális elvárásaival, igen erős akaratával.

Kiabáltunk egymással. De volt szómegvonás is. Ajtócsapkodás. Keserűség. Töprengés a feladásról. Az a nyomasztó érzés, hogy soha, de soha nem lesz változás jó irányba. Na, ekkor kezdtem meghallani a hazugságokat:

· Tévedés volt hozzámennem.
· Éreztetnie kéne velem, hogy szeret.
· Van valaki, aki jobban megfelel.

Elhittem a hazugságokat. Lassan körülszőtték a szívemet, és teljesen összezavartak. Csak azt láttam már, ami rossz a férjemben. Nem láttam benne a jót. És nem láttam magamban a rosszat.

És nem röstelltem megosztani mindezt a barátnőimmel.

Többen egyetértően bólogattak, s ezzel igazolva éreztem magam. De egy valaki nem bólogatott. Ő ezt mondta: „Értem, hogy gondolkodsz. De mit szól a Biblia?”

Huhhh. A Biblia? Nem gondoltam, hogy jámbor javaslata segíthetne. Ám a következő napokban újra meg újra hallottam magamban az indítványát, hogy üssem fel a Bibliát.
Vonakodva és szkeptikusan megtettem egyik délután. A barátnőm több helyet is javasolt, köztük az 1Kor 13-at. Ahogy elolvastam a listát arról, milyen kéne, hogy legyen a szeretet, nagyon elcsüggedtem. Az én szeretetem nem volt jóságos, nem volt türelmes, nem volt állhatatos. A szeretet, amit a férjem iránt éreztem, súlyosan sérült volt.
Becsuktam a Bibliát. Mást nem tett, csak még rosszabbul éreztem magam. Ennyit erről.

Aztán pár nappal később hallottam egy interjút egy keresztény rádióadón. Egy pár beszélt ugyanezekről az igeversekről. Gyorsan tovább akartam kapcsolni egy szájbiggyesztéssel – ugyan mit tudják ők, milyen nehéz tud lenni -, amikor egyikük mondott valamit, ami megállított: „A szeretet nem érzés, hanem elhatározás.”

Hoppá.

Amint odajutottam, felnyitottam újra az 1 Korintus 13-at. Most nem úgy olvastam a listát, hogy mi az, amit éreznem kellene, hanem úgy, hogy mit kell elhatároznom, milyenné kell tennem a szeretetemet. A szeretetem legyen jóságos. A szeretetem legyen türelmes. A szeretetem legyen állhatatos. Nem azért, mert úgy érzem, hanem azért, mert úgy akarom.

Közben Isten a férjem lelkén is munkálkodott. Együtt határoztuk el, hogy igazodunk az 1 Korintus13-hoz, szeretetdöntéseket hozunk ebbe az irányba. Lassacskán a közénk épült kőfal kezdett lebomlani.
Nem volt könnyű. Nem történt meg egyik napról a másikra. De lassan az egymáshoz való hozzáállásunk, az egymás felé irányuló cselekedeteink átalakultak. Már nem hittem a házasélet hazugságainak, 3 igazsággal cseréltem fel őket:

· A jó házasság nem arról szól, hogy jó társad van, hanem inkább arról, hogy jó társ vagy.
· A szeretet elhatározás.
· A szomszéd füve nem zöldebb. A fű ott zöldebb, ahol öntözik és gondozzák.

Bizonyára te is hallottad már a házasélet hazugságait. Fáj a szívem érted, ha nehéz házasságban élsz. Hidd el, tudom, hogy a rosszul működő kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, semhogy egy ilyen elmélkedés megoldhatná őket. De talán volt valami, ami egyetlen kis csomót fel tud oldani, vagy egy villanásnyi reményt sugároz a mai napodba.

Uram, köszönöm az igazságokat, amikre tanítasz, akkor is, ha nehéz szívvel olvasom őket. Köszönöm Neked Szentlelkedet, Aki segít elfordulnom a hazugságoktól, hogy a Te Igazságodban járjak. Jézus nevében, Ámen.


(fotó:flickr.com)


(Forrás: Encouragement for today, 2012.04.12. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

31 megjegyzés:

  1. Köszönöm ezt az őszinte írást! Hasonló tapasztalatom van nekem is 2 év házasság után: meg kellett tanulnom, hogy a szeretet nem arról szól, én mit kapok és mit érzek, hanem mit adok és mit teszek. Vajon hány boldogabb nő és házasság lehetne, ha ez az üzenet többekhez jutna el?

    VálaszTörlés
  2. Egyszer már elém került ez az írás, azonban akkor én is valahogy úgy voltam vele, mint te az 1Kor 13-mal: úgy gondoltam, hogy úgysem tudod, hogy én hogy érzek. Viszont most már teljesen értem, hogy miről beszélsz.
    Mi még csak most vasárnap leszünk 1 éves házasok, de azt tudom mondani, hogy az első 7-8 hónap szörnyű volt. Rengeteget veszekedtünk, s azok voltak, amiket te leírtál: ajtócsapkodás, beszédmegvonás stb.
    Néha már azt gondoltuk, hogy nem kellett volna összeházasodnunk, s el kellene válnunk. Közben persze sokat imádkoztunk mindketten, de leginkább arról szóltak az imák, hogy a másik változzon meg, s ne legyenek konfliktusaink.
    Aztán egy nap már annyira elharapózódott a kapcsolatunk, hogy én haza sem akartam menni, mert nem akartam találkozni vele. A saját férjemmel, akit közben elképesztően szerettem. Végül hazamentem, s a szokásos történt: veszekedtünk. Ő elrohant, én pedig felhívtam egy barátomat, s elmeséltem neki, hogy már megint mi történt. Aztán egyszer csak beugrott, hogy miért nem tudom elmesélni a férjemnek is, hogy mi játszódik le bennem, hogy hogyan érzek, hogy mik bántanak, hogy mennyire rossz vele állandóan veszekedni és, hogy mennyire szeretem mégis. Ugyanis ezeket meséltem el a barátomnak is, s persze teljesen őszintén és emberi hangsúllyal. Mikor hazajött a férjem, összeszorítottam a fogamat, félretettem az összes addigi szokásomat, s elmondtam szinte szóról-szóra ugyanazt(s ugyanolyan hangnemben), mint amit pár perccel azelőtt másnak. S akkor ott valami megváltozott. Elmondtam neki mindent, s ő is elmondott mindent, hogy mit miért csinál és, hogy miből alakultak ki ezek neki stb.... Együtt sírtunk, s rájöttünk arra, hogy mennyire nem voltunk egymással szeretteljesek. Nem voltunk türelmesek, jóságosak, állhatatosak. Leültünk együtt imádkozni. Megfogadtuk Istennek, hogy bármi történjék is, mi örökre együtt maradunk, itt vagyunk Ő előtte, s hajlandóak vagyunk bármit megtenni azért, hogy együtt maradjunk, s boldogan éljük le a hátralevő életünket. Segítsen abban, hogy a másik érdekeit nézzük a helyzetekben, hogy szeretettel tudjunk egymáshoz szólni, hogy szeretetben tudjuk megoldani a problémákat. Ugyanis problémáink voltak. Volt 3-4 igazán nagy gondunk, s mellette több kisebb.
    Azóta is vannak veszekedések? Igen. Azóta is volt, hogy haragudtunk egymásra? Igen. Hiszen a változás egy lassú, nehéz folyamat. Figyelni arra, hogy hogyan szólok a másikhoz, mit mondok neki, nem-e bántom meg vele. Eleinte sokszor kétszer mondtuk el a dolgokat: elsőnek a szokásaink szerint(beszólva, haraggal stb.), aztán bocsánatot kértünk, s elismételtük emberi hangon.
    De ez csak egy dolog, mert más problémáink is voltak: azok még nem oldódtak meg, de látszanak megoldódni. Keresztény könyveket olvasunk az adott témákról, s ami nagyon sokat jelentett a házasságunknak: EGYÜTT OLVASSUK A BIBLIÁT, s MINDEN NAP.
    Sokat imádkozunk a kapcsolatért, együtt is, külön is, sokkal jobban odafigyelünk a másik szavára, hiszen a másik nem azért mondogat valamit állandóan, hogy rosszat akarjon vele, hanem, mert őt tényleg zavarja a probléma.
    100 szónak is 1 a vége: el kell határozni,hogy az ember szereti a másikat, s képes mindent megtenni azért, hogy jó legyen Neki. Ha pedig már az erőnk végéhez érünk, akkor mást nem tehetünk, mint, hogy Istenhez fordulunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sirva olvastam vegig- koszonom, hogy megosztottad! igen, minden elismeresem neketek! Igy tovabb!!!

      Törlés
    2. Szia. :) Nem tudom, hogy ezt már fogod-e olvasni, hiszen lassan egy éves a poszt. Engem is meghatott, köszönöm, hogy ilyen őszintén és szépen írtál a házasságodról, szerintem sokak számára bátorítóak a szavaid.

      Így, közel egy év távlatából 2 kérdéskör révén szeretném jobban megérteni, ami veletek történt, történik: 1. Azóta hogyan alakult a házasságotok, mennyire sikerült megérlelni ezt az "újfajta" szeretetet? 2. Én még nem vagyok házas, ezért is szeretném feltenni pár szemtelennek tűnő kérdést, de tényleg csak egy őszinte válaszra vágyom, a tisztábban látás végett, nem az a célom, hogy ítélkezzem. Nagyon meglepőnek találtam, hogy már a házasságotok első féléve is döcögős volt. Úgy tapasztalom magam körül, hogy ilyenkor még javában a rózsaszín felhőhintákban szokás ringatózni, főként keresztyén házasságok esetén, ahol vagy kevés ismeretség után kelnek egybe a párok (itt valóban "teljes értékű" rózsaszín ködről van szó, mert a felek alig ismerik egymást, és az újdonság varázsa minden fronton hódít), vagy ha már hosszabb ideig párkapcsolatban voltak előtte, akkor meg a testiség ad olyan többlettartalmat a házassággá ért kapcsolatnak, amely tündérországgá varázsolja az első házas éveket – úgy gondolom, onnan viszont már mindenképp több energiát kell belefektetni a kapcsolatba, és igenis nagyrészt tudatosan kell szeretni, ahogy te is írtad. Szóval a kérdéseim mindezek fényében: mik voltak a kapcsolati előzményei a házasságkötéseteknek? Mennyi ideig ismerkedtetek előtte? Elgondolkodtatok-e azon pl. eljegyzés előtt, hogy mennyire vagytok érzelmileg érettek egy másik emberhez kötni az életeteket? Tisztában voltatok-e azzal, hogy egy tartósnak szánt elköteleződéshez mi szükséges? Azért tartom fontosnak ezeket a kérdéseket, mert szeretném megérteni, hogy milyen előzménye lehet egy, akár már a kezdetektől rosszul működő keresztyén házasságnak. Meggondolatlanság, kapkodás, türelmetlenség? Elvakultság, impulzivitás, zöldfülűség vagy a kapcsolat teljesen szerelemalapú értelmezése, amely figyelmen kívül hagyja a kompatibilitás (mert szerelmes bárkibe lehet az ember, viszont nem mindenkivel összeférhető) és a kapcsolatba fektetendő munka szükségességét és módját? Hogyan győződtetek meg arról, hogy Isten egymásnak rendelt titeket?

      Egyébként ismerek olyan keresztyén és nem keresztyén párokat, ahol a felek gyakorlatilag tűz és víz, teljesen ellentétes karakter és temperamentum, és emiatt bőven van extra-csiszolódnivalójuk egymáshoz. Viszont amikor összeházasodtak, számoltak azzal, hogy ez mit követel meg esetükben: masszív alkalmazkodókészség, nagymértékű nyitottság kompromisszumokra, rengeteg türelem, tolerancia stb. Korábban én annyira merev voltam ebben a kérdésben, hogy csakis az olyan kapcsolatot „ismertem el”, ahol a felek igazán kompatibilisek mint karakter; intellektuális és érzelmi szintjük, érettségük megegyező; számos közös érdeklődési területük van; világnézetük, elveik, értékrendjük és a jövőről alkotott képük szintén azonos vagy nagyon hasonló (ebből mondjuk most sem engedek) és természetesen a kémia is működik köztük. Azóta beláttam, hogy egy kevésbé összeférhető párnak is lehet boldog jövője, de akkor nekik tudatosan extra-áldozatokat kell hozniuk a kapcsolatuk érdekében, több munkát, energiát és türelmet kell belefektetniük, ám ha erre hajlandóak, akkor minden rendben.
      Ti hogy vagytok ezekkel? :) Köszönöm szépen, ha elolvasod, és ha válaszolsz is. Kívánom nektek a legeslegjobbakat, és hiszem, hogy a szeretet, amelyben munka van, meghozza a gyümölcsét!

      Törlés
    3. Szia!

      Mi tiz eve vagyunk hazasok, es hazassag elott ot evig ismertuk egymast. Megis az elso ev nagyon nehez volt, es meg vagy ot evig kemenyen meg kellett dolgozni a szeretetert. Igaz, hogy mai napig is odafigyelunk egymasra, megbeszelunk mindent oszinten, es egyutt imadkozunk. A hazassag, es a szeretet kemeny lelki munka. Nem jon magatol. Isten segitsege nelkul ma nem lennenk tiz eves hazasok. Benned nagyon magamra ismertem. En is azt hittem, hogy esszel mindent meg lehet erteni. Aztan jott a szerelem, es sok minden megvaltozott. Az elet nem tokeletes, ahogy mi sem vagyunk azok. Az Ur ereje es segitsege nelkul semmit sem lehet elerni, foleg a szeretet teren. Az Ur aldasa es segitsege legyen az eleteden. Szeretettel udvozol Melinda

      Törlés
    4. Én pont fordítva vagyok. Az első 8-10 év nagyon jó volt. Aztán a gyerekek, a napi robot, az építkezés, s mind ezt remekül túléltük, s most 30 év után gyötrődünk, mert úgy érzi, nem vele foglalkozok a legtöbbet, nem neki ugrok ha hív, stb. S közben nem bírom megszakadok. Három gyerekre, háztartásra, kertre figyeljek, csináljam, nem tudom meddig bírom. Bízva bízok mikor olvasom a bejegyzéseiteket, s erőt merítek belőle. Jó lenne másképp lenne. Imádkozok Istenhez. Az Úr áldjon benneteket.!

      Törlés
    5. Drága Hozzászóló! Nagyon sok erőt kívánok a mindennapok küzdelmeihez. Olyan jó, hogy Istenhez fordulhatunk útmutatásért, tanácsért, erőért, házasságunkért! Nem tudom, ismered-e a Tűzálló (vagy a Szerelempróba) című filmet?
      Ha esetleg szívesen megnéznéd, a linket itt találod:
      http://www.kegyelem.net/videok/film/tuzbiztos-hazassag-szerelemproba-video_c9fc72dc1.html
      A filmben említett könyv itthon is megvásárolható a "Merj szeretni" címen. Érdemes lenne megnézned a filmet, és ha Isten indít rá, elindulni a könyvben leírt 40 napos programon! Szilárdan hiszem, hogy Isten minden kapcsolatot meg tud újítani!
      Isten oltalmazzon, őrizzen és vezessen ezen az úton! Isten áldjon! <3

      Törlés
  3. Köszönjük, hogy őszintén megosztottátok tapasztalataitokat! Épp ma olvastam egy idézetet a szeretetről: "A szeretet sokszor nem érzelem, hanem tudatos döntés." Elgondolkodtam: mennyire fontos erre emlékeznünk az emberi kapcsolatainkban, házassági konfliktusainkban is...
    Milyen bátorító azt látni a ti életeteken keresztül is, hogy egy hatalmas Istenünk van, Aki kész helyreállítani megtört kapcsolatainkat, ha Hozzá fordulunk!

    VálaszTörlés
  4. Éppen jókor találtam rá erre. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Azt gondolom én nagyon szerencsés vagyok. 14. éve élek a férjemmel és még nem veszekedtünk. Igaz, mindegyikünk lelkész családban nőtt fel, és egyikünknél sem volt otthon hangos szó sem. Mi is ha volt probléma leültünk és szépen megbeszéltük. Nekünk is voltak problémáink, de együtt megoldottuk őket és ez megerősítette a kapcsolatunkat is. Kívánom, hogy sokaknak legyen olyan jó házastársa,mint nekem.

    VálaszTörlés
  6. nálunk ez nem így müködik eleinte mindent együtt csináltunk megbeszéltünk de az idö és a haverok a kocsma elvette ezeket már csak én tetttem meg mindent érte de neki semmi nem volt jó ,mert megbetegedtem , meghíztam , még sokáig csak el,voltunk ewgymás mellett de néha csináltam a mások megsegítése miatt hibákat én lettem a legrosszabb leghülyébb és 2X még agyon is vert !!!.csak havi 1 hétig vagyunk együtt mert külföldön dolgozik , semmit nem segít csak a rezsit fizeti ,ha hazajön parancsolgat mindent kritizál , de nem nagyon beszélgetünk már ,de nem nagyon van itthon,de én sokat imádkozom a kapcsolatunkért !!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Olvasónk!
      Megrendülve olvastam soraidat. Isten nem akarja, hogy egy pusztító kapcsolatban élj, és hogy eltűrd, hogy a férjed bántalmazzon. Kérj segítséget, ha gondolod, privát üzenetben írj nekünk, és segítünk megfelelő szakembert találni, aki segíteni tudna neked. Nagyon szép, hogy imádkozol a párodért és a kapcsolatotokért, tegyed továbbra is, de te ne legyél áldozat, és ne tűrd el, hogy bántalmazzon a férjed! Kívánjuk Isten oltalmazó védelmét és vezetését számodra!

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy valaki más leírta helyettem, és hogy a válasz nem az volt, amit az írás alapján féltem, hogy látni fogok... Isten nem akarja, nem akarhatja, hogy emberek (és persze leginkább nők) bántalmazó házasságokban éljenek, csak mert mire el merik maguknak ismerni, hogy miben élnek, már az is hosszú évek kemény munkáját vonja maga után, hogy egyáltalán le merjék tenni a voksukt a kikászálódás mellett. Egyértelműen el kellene oszlatni a legminimálisabb kételyt is arról, hogy az említett igeszakaszok és azok értelmezése az efféle kapcsolatokban megrekedt embereknek is szólhatnak...

      Törlés
    3. Nagyon szomorúan olvastam most beírásodat. sok mindenben magunkra ismerek. a tettlegesség még nem valósult meg, de lelki érzelmi sakkban tartja a férjem a családot. Sajnos nem csak engem de gyerekeimet is. Ha nem tetszik bármi amit tesz, vagy kifogásolok bármit, legyen az apróság is nem szól napokig hozzánk. Se a gyerekekhez. Sőt apró rosszindulatú dolgok, nem ébreszt fel, ha elaludtál, nem segít a tanulásban a gyereknek, stb. Már a gyerekek kedvééért is megalkudok, s igyekszek mosolyogni, s mindenben rábólintani a dolgokra. Érzem a lelkem pusztul. Tehetetlennek érzem magam. Imádkozok érted levélíró, aki nem csodálom, hogy névtelen szeretnél maradni!!! Isten segítsen ki ebből a helyzetből.

      Törlés
    4. Kedves Ilona! Szívbe markoló volt olvasni soraidat. Tiszteletre méltó kitartásod ebben a küzdelemben. Neked is szeretném ajánlani a Tűzálló című filmet:
      http://www.kegyelem.net/videok/film/tuzbiztos-hazassag-szerelemproba-video_c9fc72dc1.html
      A könyv itthon is megvásárolható a "Merj szeretni" címen.
      Azért imádkozom, hogy állhatatos küzdelmed meghozza gyümölcsét, és a házasságod megújulhasson!
      Szeretettel kívánom Isten áldását és oltalmazó Jelenlétét az életetekben!

      Törlés
    5. Köszönöm, a kedvenc filmem, kb 8-szor láttam, nagyon szeretem. A gondom az, hogy próbáltam, de az eredmény még nagyobb leuralás lett. Nyaralás nélkülem, mármint a megkérdezésem nélkül történik. Az építkezés, vagy felújításban nem kérdez, ha menni akar valahova, akkor megyünk, öltözz. Igyekeztem alázatos, kedves lenni, a vége teljes uralkodás lett. Nem tudom meddig bírom. ......

      Törlés
    6. Kedves Ilona!
      Nagyon szomorúan olvastam a soraidat, és talán neked még nem késő! 25 éve vagyunk házasok, és kitartottam főleg a gyerekek miatt, de félelemből is, mert elhitették velem, hogy Isten ezt akarja. Az eredmény, hogy az egyik lányom nem áll velem szóba, az unokáimat nem láthatom. A másik néha ír, de ő is külföldön él. Nagyon távol kerültek Istentől, mert azt hitték, hogy ez a kereszténység. De a bántalmazó férj és apa, keresztényként is csak bántalmazó. Mintha a saját életemet olvastam volna a soraidban, de rólunk anyagilag sem gondoskodott. Minden az én vállamon volt, és évekig el is tarthattam. Amikor felelősségre vontam Istent, hogy miért kellett így élnem, szó szerint ezt mondta: "Ez nem az én akaratom volt, hanem az ördög tervét valósítottad meg az életedben." Isten nem akarja, hogy rossz házasságban éljünk, és főleg nem a gyerekek miatt.

      Törlés
    7. Kedves Hozzászólók!
      Végigolvastam a rövid, de annál fájdalmasabb történeteket, és egyértelműen az a következtetés kristályosodik ki, hogy attól soha nem lesz jobb a kapcsolat, ha egy nő mindig mindent csak eltűr a házasságában, sőt ez csak lefelé viszi a lejtőn az egész családot. Súlyon megsínylik a gyerekek is, és komoly következményei vannak, ha valaki egy bántalmazó (akár tettleges, akár verbális) kapcsolatban marad. Első körben mindenképpen segítséget kell kérni szakembertől, és ha nincs eredmény, akkor megfontolni a további lépéseket, de ez a legnagyobb HAZUGSÁG, amit az egyházon és gyülekezeteken belül a nőkbe sulykolnak, hogy Istennek az tetszik, ha mindent csendben eltűr. isten nem lábtörlőnek teremtette a nőt, hanem mindegyikünket értékes, egyszeri és megismételhetetlen csodának alkotott meg, és mi magunk is felelősek vagyunk, hogy betöltsük azt a hivatást, amit itt ránk bízott a Földön. És senkire sem azt bízta, hogy hagyja, hogy félholtra verjék, és nézze végig, hogy a gyermekei tönkremennek. A gyermekek egy bántalmazó kapcsolatban oly mértékben károsodnak, hogy több generáción keresztül továbbadhatják ezt a terhet. A házasság Isten és az egyház kapcsolatát is szimbolizálja, és egy bántalmazó, megalázó társ, nem Isten, hanem a gonosz képére formálja az adott családot. Sajnos rengeteg hazugságot vertek a nőkbe az évszázadok folyamán, még olyat is hallottam, hogy egy hölgy azért nem mert kilépni a rettenetes házasságából, mert azt hitették el vele, hogy akkor biztosan a pokolban végzni, és ő ezt természetesen nem akarta. Szomorú, hogy kis országunkban olyan súlyos a hímsovinizmus, hogy a gyülekezeteket is megfertőzte, rengeteg brutális, gonosz bántalmazó férfi vasárnaponként szépen orgonál, vagy más szolgálatot vezet, és senki nem hinné el róla, hogy mit művel otthon a feleségével. Ismerek olyan fiatal dicsőítés vezetőt, aki éveken át szolgált, és csak 8-10 év múlva derült ki róla, hogy milyen súlyosan bántalmazza a feleségét, akinek éjszaka a szomszédba kellett menekülnie, terhesen pedig a földön aludnia. Ilyen környezetben sajnos nem segítik az áldozatot, hanem még őt hintáztatják, ha hangot mer adni a rettenetnek, ami vele történik, hogy külön akar költözni. De ahogy fent írta valaki, a keresztény bántalmazó is bántalmazó, és ne engedjétek, hogy lábtörlőnek használjanak, mert Isten nem annak teremtett! Kérjetek segítséget, és lépjetek, mert fontosabb menteni a menthetőt, mint egy hazugságnak bedőlve romhalmazzá válni a gyermekeitekkel együtt.

      Törlés
  7. Van benne egy rész a végén házasoknak is. Nagyon jó!

    VálaszTörlés
  8. Szia!

    Örülök a kérdéseidnek, s megpróbálok mindenre válaszolni :)

    Mielőtt azonban bármit mondanék szeretnék tisztázni egy dolgot a következő mondatodra reflektálva: "milyen előzménye lehet egy, akár már a kezdetektől rosszul működő keresztyén házasságnak. "
    A félreértések elkerülése végett mondom, hogy nem volt rossz a házasságunk már a kezdetekben sem. Mindössze nagyon nehezen indult. Mondok egy példát: attól, hogy a bicajod sebességváltója magas és nehéz fokozatra van kapcsolva, még nem rossz a bicikli, hanem mindössze nehéz tekerni azt.
    A mi házasságunk pont ilyen volt az elején. Isten magas fokozatra állította a kapcsolatunkat, így nehezen indult, de ez kellett ahhoz, hogy ilyenek legyünk, amilyenek most vagyunk: türelmesek, engedékenyek, megértőek, szeretetteljesek. Ha most Isten felajánlaná, hogy kezdjük újra az egész kapcsolatot úgy, hogy ugyanilyen nehézségeken kell majd átmennünk, akkor ismét belevágnék. Nehéz volt, de senki nem garantálta, hogy könnyen fog menni, hanem "csak" azt, hogy Isten velünk lesz. MINDEN házasság más, minden házasság máshogy indul. Ráadásul nincsenek konkrét szabályok, amik mindenkinél működnek. Ezt nekem nehéz volt megértenem, mert én is arra számítottam, hogy majd jön a rózsaszín köd, s minden rendben lesz velünk, se veszekedés, se viták, se gondok. De aztán rájöttem, hogy nincs ez kőbe vésve, nem mindenkinél így alakul ki az egészséges, erős kapcsolat. S, ami nagyon fontos, bár már néha túl sokat van emlegetve, így kezdi elveszteni valós jelentését, de hidd el, tényleg így van a következő állítás: nem gond a veszekedés, vitázás. A lényeg,hogy hogyan jössz ki belőle.
    Mi jól jöttünk ki belőle, mert az egész kapcsolatunk megváltozott pozitívan, s egyszerűen szükségünk volt arra, hogy ennyire mélyre lemenjünk a gondokban.

    Na, de jöjjenek a válaszok:
    1: Azóta sokkal-sokkal könnyebben működik a kapcsolat, sokkal jobban 'eggyek' vagyunk. Szeretjük egymást, néha vannak viták, de kitartunk egymás mellett, s, ha bármi történne, akkor sem állnánk fel a másik mellől. Ismerjük egymást, tudjuk, hogy a másik miről mit gondol. Ezt rengeteg, rengeteg, rengeteg beszélgetéssel értük el, s rengeteg együtt töltött idővel. Viszont sosem fogjuk tudni kiismerni egymást. Mindenki állandóan változik, mindennap egy kicsit más lesz. Azért,hogy ez a változás egymással történjen, s nagyjából egy irányba, ahhoz rengeteg időt kell egymásra, beszélgetésre fordítani.
    A szeretetről pedig napi szinten sokkal kevésbé tudatosan, inkább már zsigerből jövő cselekedetekkel gondoskodunk a másik felé.

    2: Házasságkötésünk előzményei: mielőtt még azt kimondtuk volna, hogy csak együtt járunk, már akkor egy hosszabb ismerkedési szakaszon mentünk át, amikor kizárólag csak találkozgattunk, beszélgettünk, imádkoztunk, majd mikor Istentől is megkaptuk a választ, hogy együtt legyünk, akkor hoztuk meg a döntést, hogy összejövünk örökre. Akár már akkor is összeházasodhattunk volna, mindössze a világi dolgok miatt házasodtunk össze 1 év 8 hónappal később. Teljes mértékben tudatos döntés volt, de elképesztően szerelmesek is voltunk egymásba. :)
    3: Teljes mértékben elgondolkodtunk a saját magunk érettségén, de igazából alapvetően úgy kezdtünk el ismerkedni, hogy addigra már elég érettnek éreztük magunkat a kapcsolathoz (bár maximálisan sose lehet elég érett senki hozzá).
    4: Tisztában voltunk azzal, hogy egy tartósnak szánt elköteleződéshez mi szükséges, s ebbe próbáltunk teljes mértékben beleállni, bár Isten nélkül nem ment volna, s nem menne ma sem.
    5: Nem volt meggondolatlanság, kapkodás, vagy türelmetlenkedés, attól, hogy így kezdődött a házasság, nekünk 100%-ig egymás mellett van a helyünk, s teljes mértékben összetartozunk. :)

    6: Mind a ketten tüzek vagyunk, emiatt is voltak a veszekedések, mert mind a ketten azonnal pattantunk, de ma már ez sokkal kevésbé fordul elő, sokkal higgadtabbak vagyunk.

    Nehéz volt a kezdete, de elképesztően szeretjük egymást továbbra is, sőt napról-napra jobban szeretem. Minél jobban megismerem, annál jobban szerelmes leszek belé. :) <3

    VálaszTörlés
  9. Soraitokat olvasva én is ihletet kaptam, hogy megosszam veletek az életem aprócska részét.A férjem és én 23 éve élünk házasságban, van 2 gyermekünk, a lányunk már felnőtt a fiúnk most gimnazista. A házasságunk kezdetén mi nagyon boldogok voltunk együtt és nem csak a kezdetén még nem sokkal ez előtt is. Mindent meg tudtunk együtt beszélni, mindenről közösen döntöttünk. A férjemet tiszteltem, becsültem, mindig próbáltam a kedvében járni, finomakat főztem stb.Róla annyit kell tudni, hogy egy nyugodt természetű, okos ember, akinek mindig első helyen a család állt.Sokat dolgozott és dolgozik ma is, így egyre kevesebb idő jutott..jut a családra, így rám is. " évvel ezelőtt én kicsit besokaltam emiatt emiatt és szóvá is tettem, de ő nem akart ezen változtatni. Én eljártam dolgozni, munka után elvégeztem a háziasszonyi teendőket és ebből állt az életünk. Még a hétvégéket is munkával töltötte én meg házimunkával. Se közös program a családdal, se kettesben. Pedig mások szemében mi voltunk a házasság mintaképei. És 23 év házasság után bekövetkezett az amire soha nem gondoltam volna...megcsalt....és ekkor összedől a világ körülöttem...romokban hevertem mikor megtudtam....kikészültem...a gyerekek megvetették, gyűlölték az apjukat, amiért ilyen szégyent hozok rájuk és rám. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Kerestem és mai napig is keresem a választ, hogy ez miért történt meg velem...velünk. Még arra a szintre is eljutottam, hogy Istent okoltam, hogy miért engedte ezt meg, miért nem állította meg a férjemet? De nem kaptam választ... Ez egy olyan életre szóló élmény mely elkíséri az embert míg él. Ennek most 6 hónapja...de még mindig olyan érzés, mintha ma történt volna. Gyötör a fájdalom, a csalódás. Nagyon rossz érzés, mikor egy olyan ember okoz ekkora csalódást, akit nagyon szerettem és érdekes módon ma is szeretek, de már nem úgy mint eddig. Az időt nem lehet visszaforgatni, pedig ha lehetne szívesen megtenném, sok mindent másképpen csinálnék, de sajnos ez nem lehetséges. Nincs olyan nap, hogy ne csüggednék el és ne áztatná könny az arcomat. Tudom hogy ezzel nem oldok meg semmit, de nagyon fáj. Imáimban minden nap kérem Istent, hogy nyugtassa meg a lelkemet, segítsen hogy tudjak megbocsájtani. Még nem megy... Minden megváltozott és semmi sem lesz már olyan mint régen.A férjem nagyon megbánta amit tett, de nekem nagyon nehéz a döntés, hogy hogyan tovább. Ezt csak azért írtam le, hogy azok akik előttem írtak, zömében még nagyon fiatal házasok, okuljanak belőle. Ha valami nem működik, vagy az egyik félnek nem jó, akkor beszéljék meg, ne legyintsenek rá és lépjenek addig túl rajta míg együtt meg nem beszélték.Mert a bizalmat nagyon könnyű eljátszani, de visszaszerezni majdhogynem lehetetlen, saját tapasztalatból mondom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nem késő még a válaszom.
      Szüleim is átmentek ezen, sok év házasság után, majdnem mind felnőtt gyerekekkel. Végig néztük, ahogy összedől a házasságuk. De pár hónapos ima-ostrom után, a család részéről, neki kezdtek újra. Csak nagyon mélyen reméltük, hogy jó vége lesz a történetüknek, de hála Istennek az lett. Nem volt gyors és egyszerű, szerintem még mindig dolgoznak rajta. De egyre boldogabbak és nekünk, a gyerekeiknek nagyon jó ezt látni, hogy még ennyi év és csalódás után is újra lehet építeni a házasságukat. Hiszem, hogy a házasság szentsége megvédi a kapcsolatot, és bármikor újra lehet kezdeni, csak mindkét félnek akarnia kell.
      Ajánlom Neked Pál Feri előadásait, kifejezetten ilyen témákról is beszél, hogy hogyan döntsünk a megbocsájtás mellett.
      Kitartást és sok szeretetet!
      http://www.palferi.hu/hanganyagok
      https://www.facebook.com/Palferi.hu/

      Törlés
  10. Kedves Hozzászólók!
    Végigolvastam a rövid, de annál fájdalmasabb történeteket, és egyértelműen az a következtetés kristályosodik ki, hogy attól soha nem lesz jobb a kapcsolat, ha egy nő mindig mindent csak eltűr a házasságában, sőt ez csak lefelé viszi a lejtőn az egész családot. Súlyon megsínylik a gyerekek is, és komoly következményei vannak, ha valaki egy bántalmazó (akár tettleges, akár verbális) kapcsolatban marad. Első körben mindenképpen segítséget kell kérni szakembertől, és ha nincs eredmény, akkor megfontolni a további lépéseket, de ez a legnagyobb HAZUGSÁG, amit az egyházon és gyülekezeteken belül a nőkbe sulykolnak, hogy Istennek az tetszik, ha mindent csendben eltűr. isten nem lábtörlőnek teremtette a nőt, hanem mindegyikünket értékes, egyszeri és megismételhetetlen csodának alkotott meg, és mi magunk is felelősek vagyunk, hogy betöltsük azt a hivatást, amit itt ránk bízott a Földön. És senkire sem azt bízta, hogy hagyja, hogy félholtra verjék, és nézze végig, hogy a gyermekei tönkremennek. A gyermekek egy bántalmazó kapcsolatban oly mértékben károsodnak, hogy több generáción keresztül továbbadhatják ezt a terhet. A házasság Isten és az egyház kapcsolatát is szimbolizálja, és egy bántalmazó, megalázó társ, nem Isten, hanem a gonosz képére formálja az adott családot. Sajnos rengeteg hazugságot vertek a nőkbe az évszázadok folyamán, még olyat is hallottam, hogy egy hölgy azért nem mert kilépni a rettenetes házasságából, mert azt hitették el vele, hogy akkor biztosan a pokolban végzni, és ő ezt természetesen nem akarta. Szomorú, hogy kis országunkban olyan súlyos a hímsovinizmus, hogy a gyülekezeteket is megfertőzte, rengeteg brutális, gonosz bántalmazó férfi vasárnaponként szépen orgonál, vagy más szolgálatot vezet, és senki nem hinné el róla, hogy mit művel otthon a feleségével. Ismerek olyan fiatal dicsőítés vezetőt, aki éveken át szolgált, és csak 8-10 év múlva derült ki róla, hogy milyen súlyosan bántalmazza a feleségét, akinek éjszaka a szomszédba kellett menekülnie, terhesen pedig a földön aludnia. Ilyen környezetben sajnos nem segítik az áldozatot, hanem még őt hintáztatják, ha hangot mer adni a rettenetnek, ami vele történik, hogy külön akar költözni. De ahogy fent írta valaki, a keresztény bántalmazó is bántalmazó, és ne engedjétek, hogy lábtörlőnek használjanak, mert Isten nem annak teremtett! Kérjetek segítséget, és lépjetek, mert fontosabb menteni a menthetőt, mint egy hazugságnak bedőlve romhalmazzá válni a gyermekeitekkel együtt.

    VálaszTörlés
  11. Valahogy én is sok idő után olvastam ezt a bejegyzést és beszélgetéseket....Mi 34 éve vagyunk házasok és előtte 4 évig jártunk együtt. Három felnőtt gyerekünk van, kettő fiú és egy lány és kettő unoka.
    Sok mindent átéltünk mi is. Most már határozottan azt mondom és látom,hogy mind a két félnek akarnia kell a házasság javulását-ezt ti is írtátok.
    Én sokáig túlságosan alárendeltem magam a férjem akaratának, erős egyéniségének, kissé félreértve a Biblia erre vonatkozó útmutatásait. Hozzátartozik ehhez,hogy anyukám szintén erős egyéniség volt és nekem jó és szófogadó kislánynak kellett lennem. Évtizedekbe telt,mire megtanultam nem-et mondani. Még mindig nehéz.
    Ami nekem segít , azt egy keresztény pszichológus mondta:-Kis dolgokban nem érdemes vitatkozni, de a fontos dolgokért álljak ki, mégha vihar is lesz belőle-majd elmúlik.:)
    Ő is hívő, de kolerikus személyiség ,én pedig introvertált, ezzel még mindig bajlódunk. de Isten összeköt bennünket és ez csodás!
    A Tűzállót én is olvastam és láttam,nagyon lelkesen, aztán elszomorodtam: a férjeknek is ehhez lenne jó igazodniuk.
    Van még egy könyv,amit ajánlanék: James Dobson: A kemény szeretet.
    És a Szeretetnyelvek megismerése is nagyon fontos.: Garry Chapmantől.
    Isten áldjon mindnyájunkat!!!!!

    VálaszTörlés
  12. Jó napot kívánok!

    Nem tartozom ehhez a közösséghez, de ha valaki, nálam tapasztaltabb szívesen megválaszolná kérdéseimet, esetleg ajánlana könyvet, azért nagyon hálás lennék. Elolvastam a kommentárokat, sőt az ajánlott Tűzálló filmet is megnéztem többször, a Gary Chapman könyvet is elolvastam, + még Derek Prince: Isten a házasságszerzőt és a Ketten az úton (Dave-Claudia Arp) könyvet. Keresztény, 26 éves fiú vagyok, még nem volt párkapcsolatom, most sincs, ezért nincs tapasztalatom, de egyszer szeretnék megházasodni, most pedig felkészülni rá.

    Néhány kérdés:
    1) Számomra érthetetlen, miért vitatkoznak pont házasok? Nem szeretik egymást? Miért romlik el egy házasság úgy, hogy a felek nem bírják elviselni egymást?
    2) Miért agresszív a férj? Hogy nem derült ez ki a házasság előtt?
    3) A válás miért lehet keresztényeknél? Jézus azt mondta, hogy nem szabad válni, csak ha megcsal a házastárs.
    4) Egy kényes kérdés. Összeegyeztethető a baba elleni "védekezés" a keresztény házasságban? Szent Pál szerint hosszú időre nem szabad megvonni egymástól a házaséletet. Én is a frigid vagyok, nem lenne igényem rá, de ha a feleségemnek igen, akkor hogyan adhatnám meg neki? Nem szeretnék 10-20 gyereket felnevelni, de szeretnék bibliai alapokon maradni, és Istennek tetsző életet élni.
    5) Mi az út a nő szíve felé? Ez olyan rejtély, amit nem tudtam megfejteni, ezért nem volt soha párom, nem azért, mert nem akartam.

    Köszönöm, ha válaszolnak! Kérem az email címemre is küldjék el: ks1027@hszk.bme.hu.

    Üdvözlettel:
    egy magányos lélek

    VálaszTörlés
  13. Olvasva írásaitokat, gondoltam én is megosztom a történetünket.

    Több éves barátság után alakult ki köztünk párkapcsolat. Férjem akkor már keresztény volt, én viszont még világi, de ettől függetlenül nagyon jól megértettük egymást, talán pont a több éves barátság miatt, és függetlenül attól, hogy tűz és víz vagyunk (pont ez miatt azonban nagyon jól kiegészítjük egymást) teljesen jól megvoltunk. Voltak viták, de nem nagyok, inkább amolyan hétköznapiak.
    Aztán 1,5 év "járás" után összeházasodtunk.
    És ettől kezdve kezdődött maga a "pokol".
    Veszekedések, nem beszélünk egymással..minek házasodtunk össze..inkább nem kellett volna.. nem is illünk össze.. stb.
    Ott álltam pár hónap házasság után és nem értettem, hogy lehetséges ez. Azt hittem, hogy jönnek a mézeshetek és ezek lesznek a legcsodálatosabb időszakok. Nem mondta senki, hogy ilyen harcok lesznek.
    De voltak. És főleg velem volt a baj, de akkor ez nekem nem tűnt fel, mindenért őt hibáztattam.
    Világiként, nagy egóval, erős, karakán nőként én akartam irányítani a férjemet. Ami nekem otthon természetesnek tűnt, mert sajnos ezt láttam anyukámtól.
    De ez nem volt az, és a férjem nem is hagyta.
    Aztán összepakolt és elment.
    Tudtam, hogy nem akarok elválni, nem azért házasodtam össze azzal az emberrel, akivel előtte olyan jól megvoltunk, hogy pár hónap után feladjuk. De voltak bennem kétségek is, hogy megéri e együtt maradni, lehet mással könnyebb lenne..jobb..
    Azonban kezembe akadt egy könyv, keresztény házasságról szóló, amit még esküvőn kaptunk egy barátunktól, reménykedtem talán ez segít valamiben. Ahogy olvastam a könyvet, jöttem rá, hogy az ahogy én gondolkodok a házasságról nem illik bele abba, amit Isten vár el a házasságtól.
    Tudtam ha megakarom menteni magunkat, változtatnom kell. Felhívtam férjemet, hogy beszéljük meg, és hogy próbáljuk meg folytatni, persze bele ment, mert ő se akart válni.
    Pár hónapra rá megtértem, és nagyon sokat változtam, és változtunk együtt is. Boldog házasságban élünk már lassan két éve, nagyon ritka ha veszekszünk, de ha van is vita mindig megvan rá a megoldás.
    Tudom azt is, hogy akkor a sátán akart minket szétválasztani, mert tudta, hogy mi vár rá, ha mi együtt maradunk.
    Dicsőség az Úrnak! együtt maradtunk, sokat erősödtünk keresztényként, házastársakként.
    És azóta is nagyon hálás vagyok Istennek, mert jobb férjet nem is kaphattam volna, még a hibái ellenére is, mert vannak neki, senki sem tökéletes. De nem mindegy, hogy mi mire figyelünk, és mi mit teszünk a házasságunkért.
    Persze ez nem jelenti az, hogy én is onnantól fogva minden eltűrök a férjemtől, és csak az van amit ő mond..mert nem így van. Én tisztelem, mint férjet, és családfőt! és ő is ugyan úgy tiszteletbe tart engem, a döntéseimet, érveimet.
    A legcsodálatosabb dolog a házasság az életben, de pont ezért a sátánnak az egyik legnagyobb ellensége, ezért is támadja, amikor csak tudja.
    De a sok ima, és az Úr vezetése mindig megoldást tartogat!

    VálaszTörlés
  14. Nekem kuka az egész.
    Pedig keresztènyként, vezetés alatt választottuk egymást.
    Nem volt változás, segítség, pozitív alakulás közben.
    Kellenek válaszok a miértekre.
    Kell rend a világban, mármint kerek kell legyen , Isten oldaláról.

    Talán ez van
    Isten a pillanatnyi helyzetünkre reagál, nem néz előre, h a jövőben vele élek-e. Ha ma keresem Őt, akkor jön.
    (Ez csak arra válasz -talán- h mért engedte meg Isten ezt a katasztrófa házasságot, amit az ellenségemnek se kívánnék.)
    Aztán -talán- Saul esete. Hogy bár őtőle volt, mégis az idő, a történések egy pontján " leváltotta",
    másként ment tovább az eredeti terv.
    ��

    VálaszTörlés
  15. Én is megosztom a véleményem ha nem bánjátok.Mi 18 éve vagyunk házasok.Nagyon nehéz a kapcsolatunk.Bár megadjuk egymásnak a tiszteletet,látszólag,igazából a nagyon mély érzéseinkről nagyon ritkán tudunk beszélni.Én nőként sokszor érzem azt,hogy társas magányban élek.És azt gondolom a férjemnek ez nem annyira fontos.A miénk egy olyan átlagos házasság,de mégsem gondolom azt hogy megalkudtam vagy hogy csak a gyerekek érdekében maradtam vele.A szívem legmélyén szeretem őt és ugy érzem nekünk együtt kell maradnunk.Ez egy nagyon mély megérzés és tudom hogy ő is igy érez.Jóban rosszban együtt,egyszer fent egyszer lent mert ilyen az élet.

    VálaszTörlés
  16. Hú!Olvastam a hozzászólásotokat!Nekem is van történetem ! 19 éve házasodtunk össze ,szerelemből ismertük egymást az ifiből és egybekeltünk .Vannak gyermekeink.az a lényeg eltávolodtunk egymástól a minedennapi rohanás ,a gyerekek felörölt minket.Mind a ketten Isten gyermekei voltunk.A párom 2 éve kezdett viszonyt,és mikor kiderült a fejemhez vágta hogy nekem meg kell bocsájtani ,mert keresztény vagyok ....együtt maradtunk ő folytatta a kapcsolatát ,teljesen elfordult tőlünk ,keveset törődött a gyerekekkel .Ha hazamentem a munkából mindig elment valahova.......Ő szerinte Isten elhagyta őt!Nem bírtam tovább tavaly elküldtem otthonról ,ő elköltözött a barátnőjéhez...De nem akar válni se visszajönni....Néztem a tűzálló filmet,megcsináltam a merj szeretni 40 napos kíhívásait!Igen én megváltoztam a kihívás ideje alatt .Nálla semmi reakció azóta törődik a gyerekeivel...figyel rájuk...és ennyi a mi történetünk.Várok egyenlőre türelemmel,bízom Isten tudja mire van szükségem !!!

    VálaszTörlés