Jóság
„Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”
Lukács 10,37
A jóság az a szeretet, amely belép a mindennapi életbe. Az az együttérzés, amely nem marad puszta érzés vagy elmélet. A jó szamaritánus történetében Jézus megmutatja, hogy a jóság nem csupán a szükség észrevétele, hanem szándékos, gondoskodó cselekvés.
A szamaritánus nem csak megsajnálta a sebesült embert. Átment az úton, lehajolt hozzá, bekötözte a sebeit, és időt meg pénzt áldozott rá. A jóság mindig cselekvésre késztet — és gyakran áldozattal jár.
A Szentlélek úgy növeli bennünk a jóságot, hogy átformálja az emberekről alkotott képünket. A zavaró körülmények lehetőségekké válnak. A kellemetlenségek meghívássá lesznek. Az idegenek szomszédokká válnak. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Van erre időm?”, a Szentlélek arra tanítja szívünket, hogy így kérdezzünk: „Hogyan szolgálhatok?”
A jóságnak nem kell látványosnak lennie ahhoz, hogy hatása legyen. Egy bátorító szó egy csüggedt munkatársnak, türelem egy küzdő gyermek felé, vagy egy figyelmes fül annak, aki elfeledettnek érzi magát — mind Krisztus szívét tükrözi.
Jézus emlékeztette követőit, hogy még egy pohár hideg víz is, amelyet az Ő nevében adnak, nem marad jutalom nélkül. Az Ő dicsőségére tett jóságos cselekedet soha nem vész kárba.
A jóság akkor válik láthatóvá, amikor a szeretet formát ölt a tetteinkben.
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/rozsaszin-viragok-viragfotozas-szelektiv-fokusz-szelektiv-osszpontositas-9443528/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése