Helyet adni a próbáinknak
“Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.” Jakab 1:4 (EFO)
Amikor a keresztények a kedvenc bibliai versükről beszélnek, gyanítom, hogy Jakab 1:4 nem kap túl sok szavazatot. Kétlem, hogy gyakran felkerülne ajándékboltok polcaira, ahol az édes lelki ígéretek bögrékre vagy konyharuhákra vannak nyomtatva.
A gyakrabban idézett szomszédos versekben Jakab azt tanácsolja, hogy fogadjuk el örömmel a próbákat:
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (Jakab 1:2-3, RÚF).
Ha őszinte vagyok, én inkább rohannék a próbák elől. De Jakab 1:4 pontosan az ellenkezőjét javasolja – adjunk időt és teret a próbáknak, engedjük meg, hogy végezzék el a dolgukat: “Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.”
Huh. Nem fogsz engem örvendezve táncolni látni, miközben ezt a üzenetet olvasom.
De Jakab megértette azokat a nehézségeket és küzdelmeket, amikkel az első keresztények szembesültek, akikhez eredetileg írta ezt az írást. Az Egyház a vallásüldözés következtében szenvedett, és Jakab válaszolt a nehézségeikre.
Az a gondolat, hogy valamilyen örömet is belevigyünk a nehéz időszakokba, talán kimerítőnek tűnhet. Számomra is kimerítő. Ráadásul az, hogy hagyjam, hogy a kitartás kihozza belőlem a legjobbat, valóban próbára tesz.
De a határ ott van, ahol Isten találkozhat velem.
Amikor már úgy érzem, nem bírok tovább, Isten megígéri, hogy a fájdalmat kitartássá alakítja … az a képesség, hogy el tudjuk viselni. A kitartás pedig arra tanít, hogy a jó dolgoknak idő kell.
A jellemünk formálódása időt igényel. A kapcsolataink elmélyítése időt igényel. A szentség megértése időt igényel. A lelki seb gyógyulása időt igényel.
Emlékszem, amikor szégyenkezve bevallottam egy kedves barátnak, hogy zavar, hogy úgy érzem, nem tudok „túllépni” az exférjemen. Mások hangosan azon csodálkoztak, hogyan lehet, hogy olyan valakit akarok, aki nem akar engem.
Így ültem ott, minden reményemet és álmomat egy olyan emberhez kötve, aki elutasított. Szégyelltem magam nőként … és mint nő, aki Jézust hirdette Úrként.
A barátom előrehajolt és halkan azt mondta: „Hosszú idő kell a megtört szív gyógyulásához.”
Egyenesebben ültem fel, és rájöttem, hogy igaza van.
Ez nem egy terméketlen fájdalom időszaka. Ez a kitartás időszaka, amely belsőleg érlel engem. Befejezi a növekedésemet. Új célokkal tölti meg az üres bögrém.
Néha fel kell függesztenünk a földi logikát, és hinnünk kell abban, hogy Isten igéje titokzatos ígéreteket tartogat. Láthatatlan, apró fogaskerekek forognak a legmélyebb részeinkben, kimozdítva a megakadt helyeinket és helyet adva Isten Lelkének.
Bátran mondhatom, hogy olyan próbákat éltem túl, amikről azt hittem, soha nem fogok. Tanúja voltam annak a növekedésnek, ami a kitartás után jött. És szeretnélek bátorítani titeket ezekkel a szavakkal, ahogyan sok nő mondta ugyanezt:
Azt hiszem, Jakabnak igaza volt mindezekkel az évekkel ezelőtt.
Ezért mondhatod biztosan, hogy semmilyen fájdalom az életedben soha nem lesz haszontalan.
Uram, utálom a próbákat, és inkább soha nem jönnének. De amikor mégis jönnek, segíts, hogy hagyjam őket időt és teret kapni, hogy úgy átalakítsanak, ahogyan semmi más nem tud. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
by Carole Holiday
Giving Space to Our Trials
Daily Devotion February 21, 2025
www.proverbs31.org
Fotó: canva.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése