Ne felejts el emlékezni Isten hűségére

"De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek..."

Jeremiás siralmai 3:21

A hitetlenség és a gyász pillanataiban a szavak elhagyhatnak bennünket.

Szótlanul hallgattam Kayla barátnőm házassági csalódását és mély fájdalmát, ami miatt úgy érezte, hogy nem szeretik. Mielőtt kiszállt volna az autómból, mondtam neki, hogy hívjon fel, ha tovább akar beszélgetni.

Amikor hajnali háromkor megszólalt a telefon, alig tudtam reagálni, de kétségbeesett barátnőm könnyek között szólalt meg: „Jackie, alig kapok levegőt.”

Hallottam, ahogy Kayla levegője és reménye is elfogyott, ahogy magyarázta a szívfájdalmát, oxigén és optimizmus nélkül. Egész éjjel sírt, de a reggel eljött, és semmi sem változott. Tizenkét éves házassága aznap válással végződött volna.

Abban a pillanatban együtt sírtam és gyászoltam összetört szívű barátnőmmel. Később Isten hat reményteli szót helyezett a szívemre, hogy a megfelelő időben megosszam vele: „Ne felejts el emlékezni Isten hűségére."

A szívfájdalom megtörhet minket, és elfeledtetheti velünk Isten hűségét. De az Ő jóságának felidézése segíthet nekünk meglátni, hogy mit tesz most - még a legmélyebb bánatunkban is.

A Jeremiás siralmai 3:19-22 is kifejezi ezt a gondolatot, mivel az író, akit mélyen bántott Jeruzsálem nyomorúsága, megváltoztatta perspektíváját, és bánata ellenére reményt talált: "Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma."

Miben reménykedett a szerző? Mert úgy döntött, hogy emlékezteti magát arra milyen is Isten jelleme. Mély kijelentést tett Isten kimeríthetetlen szeretetéről - miközben valódi gyásszal küzdött.

Gyászolhatunk, és mégis teljesen bízhatunk Isten hűségében.

A legsötétebb pillanatainkban arra nevelhetjük gondolatainkat, hogy idézzük fel azokat a mélységeket, amelyeken Isten már átvitt minket, és emlékeztessük fáradt lelkünket, hogy láttuk az Úr jóságát az élők földjén (Zsoltárok 27:13), ami aktiválja a reményt.

Isten összegyűjti könnyeinket (Zsoltárok 56:8), és az Ő irgalma minden reggel megújul (Siralmak 3:23). Ezek az igazságok bizonyítják az Úr állandó gondoskodását az életünkben.

Gondoljatok azokra az alkalmakra, amikor hiányotok volt, és valahonnan megérkezett a gondoskodás.

Emlékezzetek a barátságokra, amelyek felemeltek benneteket, amikor egyedül éreztétek magatokat.

Idézzétek fel a béke pillanatait, amelyek viharos időkben elárasztottak benneteket.

Ezek nem véletlenek; ezek Isten rendíthetetlen hűségére emlékeztetnek.

Minden lélegzetvételünkkel felidézhetjük az Úr kitartó szeretetét, amely soha nem fogy el, még akkor sem, ha a bizalmunk gyengül. Ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk magunktól a szívfájdalom feldolgozásának lehetőségét, de azt igen, hogy tudatosabbak lehetünk abban, hogy mire összpontosítunk az élet fájdalmas pillanataiban.

Kapaszkodjunk tehát jó erősen a szép emlékekbe, dolgozzuk fel a rosszat, és emlékezzünk Isten hűségére, amely mindig elér minket - és rajtunk túl is.

Drága Istenem, köszönöm, hogy újra és újra hűséges vagy. Hadd emlékezzek mindig a Te szeretetedre, amely megmarad a bánat és az öröm idején is. Nagy a Te hűséged. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/12/11/dont-forget-to-remember-gods-faithfulness

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1556691/