Nincs B terv

Néha, amikor olvasom a Bibliát, egy aprócska mondat is meg tudja ragadni a figyelmemet, és a szívemhez szól. Ez történt, amikor elolvastam I. Királyok könyvéből a 19. fejezet 19-21. verseit. Ez arról a napról szól, amikor Illés, a próféta, elhívta Elizeust, hogy lépjen a helyébe. Így szól a rövid mondat: 

„és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakott….”

 (I.Kir. 19:21) 

Lehet, hogy ez a legfurább Igevers, amiről valaha írtam, de tarts ki és olvass tovább… 

„Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámával megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.” (Új fordítású Biblia) 

Elizeus az ekéhez való szerszámokból tüzet rakott. 

Ez nem az az Igevers, amit aranymondásként megtanulunk, kirakunk a hűtőre, vagy dekoratív képet készítünk belőle, amit a Pinterest-re vagy az Etsy-re fetöltünk. Ennek ellenére lehetne ilyen Ige, mert a mondanivalója elgondolkodtató. 

Illés jelentőségteljes próféta volt, megjövendölte Istentől jövő bölcsességgel a nagy aszályt, az özvegy kamráját csodálatos módon megtöltötte, feltámasztotta az özvegy fiát, és egyetlen napon kiiktatott 850 hamis prófétát. De Illés, Isten hatékony szolgája elfárad és depresszióba esett. 

Isten ezért úgy döntött, hogy eljött az idő, hogy Illés átadja a staféta botot egy fiatalabb férfinak, elvezette egy emberhez, aki épp a mezőn volt. 

Elizeus a dolgát végezte éppen, amikor Illés odalépett hozzá, és rádobta a palástját. Nagyon váratlanul érhette ez az egész a fiatalembert. De már sokszor megtapasztaltam az életemben, hogy ami váratlannak tűnik emberileg nézve, az gyakran Isten előre elkészített tervének a beteljesülése. Mert ezt az eseményt Isten már jó előre megtervezte… 

Elizeusról nem sokat tudunk, csupán annyit, hogy szorgalmas, dolgos ember volt. Minden egyes nap felkelt, maga elé kötötte az ökröket, és egész álló nap dolgozott. Semmi különleges, semmi figyelemfelkeltő, csak egy ember, aki tette a dolgát. 

De Istennek volt egy terve. Isten kiválasztott egy embert. 

Az események sorozata megragadta a figyelmemet. Miután Illés a palástját Elizeusra vetette, mintegy jelként, hogy átadja prófétai szolgálatát a fiatalabb embernek, Elizeus elment, hogy elköszönjön a családjától. Hatalmas lakomát szervezett, és áldozatként bemutatta az ökröket, amelyekkel dolgozott. Nem hagyott meg belőlük egyet-kettőt, arra az esetre, ha nem jönne be a prófétáskodás…., sőt, még a szerszámait is elégette. 

Elégette a régi életének a szimbólumát. 

Elégette a megélhetését jelentő dolgokat. 

Nem volt visszaút. 

Nem volt egy „B” terv. 

Nem volt egy menekülési útvonal. 

Ekkor elgondolkodtam azon, hogy én mennyire szánom oda magam Krisztusnak. Persze, együtt énekelem a gyülekezeti kórussal, „úgy döntöttem, hogy Krisztust követem, nem fogok megfordulni, előre haladok”, de vannak-e régi életemből marad részletek, amelyekhez kitartóan ragaszkodom? Régi szokások? Régi vágyak? El nem rendezett régi neheztelések? 

Pál így írja: „egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14) Pál letette a régi életét, teljesen odaszánta magát, átadta életét Krisztusnak. 

Mindaddig, míg ragaszkodunk régi életünk darabkáihoz addig nem fogjuk megtapasztalni mit is jelent valójában a Krisztusban elrejtett új, győzelmes, izgalmas, kalandos, hitbizonyságokkal teli élet, amelyet jelek, csodák és erő övez. 

Átgondolva az életedet, vannak olyan szegmensei, amelyet a Krisztus előtti időkből hoztál magaddal, és azóta is ragaszkodsz hozzájuk? Lehet, hogy nem is feltétlenül a régi életedből jövő szokások, kapcsolatok, gondolkodásmódokról van szó, hanem olyas valamiről amit életed során hozzád ragadt, de gátolja a lelki életed kiteljesedését. Ha fellelsz valami ilyesmit magadban, akkor Elizeushoz hasonlóan égesd el, hagyj mindent hátra, hogy Isten hívásához hűen teljes átadással élhesd az életedet. 

Imádkozzunk: 

Drága Atyám! Köszönöm, hogy megszólítottál, és gyermeked lehetek. Teljes átadásban szeretném élni az életemet. Nem akarok egy „B” tervet melengetni magamban, Te vagy az életem értelme. Jézus nevében, Ámen. 

(Forrás: Sahron Jaynes, No Plan B, www.sharonjayes.com, fordítás: csendespercek)

Eléd hozott valamit Isten, amivel kapcsolatban arra kér, hogy mindenkorra hagyd magad mögött? Rávilágított esetleg egy fenntartásra benned, egy szokásodra, egy kapcsolatodra, egy téves kötődésre, indulataidra vagy egy fölöslegesen hiányolt dologra?