Jóság
„Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” Lukács 10,37 A jóság az a szeretet, amely belép a mindennapi életbe. Az az együttérzés, amely nem marad puszta érzés vagy elmélet. A jó szamaritánus történetében Jézus megmutatja, hogy a jóság nem csupán a szükség észrevétele, hanem szándékos, gondoskodó cselekvés. A szamaritánus nem csak megsajnálta a sebesült embert. Átment az úton, lehajolt hozzá, bekötözte a sebeit, és időt meg pénzt áldozott rá. A jóság mindig cselekvésre késztet — és gyakran áldozattal jár. A Szentlélek úgy növeli bennünk a jóságot, hogy átformálja az emberekről alkotott képünket. A zavaró körülmények lehetőségekké válnak. A kellemetlenségek meghívássá lesznek. Az idegenek szomszédokká válnak. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Van erre időm?”, a Szentlélek arra tanítja szívünket, hogy így kérdezzünk: „Hogyan szolgálhatok?” A jóságnak nem kell látványosnak lennie ahhoz, hogy hatása legyen. Egy bátorító szó egy csüggedt munkatársnak, türelem egy küzdő gyermek felé, vagy egy ...
.jpg)

.jpg)


.jpg)

