Amikor Isten hollókat küld
„A hollók pedig reggel kenyeret és húst hoztak neki, este pedig kenyeret és húst; a patakból pedig ivott.” — 1Királyok 17:6 A hollók tartották életben Illést. Olyan madarak, amelyekről senki sem gondolta volna, hogy Isten felhasználja őket. Vajon hányszor könyörögtem már Istenhez mennyei tűzért, miközben észre sem vettem csendben küldött, hűséges hollóit? Nagy csodát kérek Tőle, amely megrázza a hegyeket, miközben Ő gyengéden nap mint nap irgalmat helyez remegő kezeimbe. Mert Isten legnagyobb csodái néha nem látványosan érkeznek. Néha egészen hétköznapinak álcázva jönnek. Egy üzenet, amely éppen akkor érkezik, amikor a kétségbeesés hangja már kezd hangosabb lenni a reménynél. Egy dal, amely váratlanul betölti a szobát, és kimond mindent, amit a fáradt szíved már nem tudott szavakba önteni. Egy prédikáció, amely úgy érint meg, mintha maga a menny hallgatta volna a titokban elmondott imáidat. Egy idegen mosolya a boltban, miután az egész úton próbáltad visszatartani a könnyeidet. E...



.jpg)


.jpg)


