Azt adtam másoknak, amire nekem volt a legnagyobb szükségem
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Példabeszédek 11:25 Úgy éreztem, mindenki más teljes életet él – csak én nem. Beálltam a furgonnal a garázsba, a gyerekeket pedig beküldtem a házba, hogy pakolják le a hátizsákjukat. „Végre pár perc magamra” – gondoltam, miközben elővettem a telefonomat, és elkezdtem nézegetni a közösségi oldalamat. Egymás után jöttek a képek. Az egyik barátnőm a felújított konyháját mutatta meg, mások vidám hétvégi programokról vagy romantikus randevúkról posztoltak, boldog házasságban. Valaki azt írta ki, hány kilométert futott aznap reggel, más pedig valamilyen örömteli hírt osztott meg, amit jó volt ünnepelni. Minél tovább görgettem, annál inkább másokhoz hasonlítottam magamat. És minél többet hasonlítgattam, annál rosszabbul éreztem magam. Aznap már eleve nehéz napom volt. Néhány csalódás és egy csomó elintézetlen, bennem kavargó érzés nehezedett rám. A hírfolyam pedig csak még jobban emlékeztetett mindarra, ami nekem hián...
