Mi van, ha éppen önmagamnak a legnehezebb megbocsátanom?
„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.)” Zsoltárok 32:5 Néha nem a legnehezebb másoknak megbocsátani, hanem önmagunknak. Ismerem ezt az érzést. Nagyon szeretném, ha most egymással szemben ülhetnénk, és személyesen beszélgethetnénk erről, ahelyett, hogy ezeket a sorokat egy képernyőn olvasod. Mégis szeretném megosztani veled a saját történetemet… A húszas éveim elején hoztam egy olyan döntést, amelyet bármi áron szerettem volna meg nem történtté tenni. Megszakítottam a terhességemet. Annak a tudata, hogy ezen már semmi sem változtathat, mélységes kétségbeeséssel töltött el. Később valahányszor azt hallottam, hogy valaki elítélően beszél az abortuszról, azonnal szégyenérzet fogott el. Úgy éreztem, mintha életem végéig egy olyan terhet kellene cipelnem, amelytől soha nem szabadulhatok meg. Sokszor mondtam: „Nem tudok megbocsátani magamnak.” De valójában ezt ...









