Amikor azt hisszük, tudjuk
„Bízzál az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6) Azt hisszük, tudjuk. Azt hisszük, tudjuk, hogyan kellene alakulnia valaminek. Tudjuk, mi lenne a legjobb és a legrosszabb kimenetel. Elveszítjük az állásunkat, és azt gondoljuk, a karrierünknek vége. Megijedünk, amikor kiderül, hogy babát várunk, pedig nem terveztük. Véget ér egy kapcsolat, és azt hisszük, soha nem fogunk túljutni a fájdalmon. Az élet egy másik helyre vezet minket, és úgy érezzük, örökre magányosak maradunk ott. Valaki elutasít minket, és arra következtetünk, hogy valami baj van velünk, hogy nem vagyunk méltók. Azt hisszük, tudjuk — de többnyire… nincs igazunk. Gyakran csak később, visszatekintve ismerjük fel, hogy ezekből a nehéz időkből születtek életünk legszebb ajándékai. Egy új munka. Egy gyermek, akit már el sem tudnánk képzelni az életünk nélkül. Egy társ, aki jobb lett, mint amiről valaha álmodtunk. ...
.jpg)

.jpg)


.jpg)


.jpg)