Virtuális Kávézó Nőknek

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Zsolt.23:2 Egy fárasztó délutánon egyszer csak rádöbbentem, hogy a rohanás lassan a mindennapjaim meghatározó ritmusává, szinte a lelkem dallamává vált. Határidők és feladatok sodrásában éltem, folyton igyekeztem helytállni, mindent kézben tartani, és közben észrevétlenül a szüntelen elfoglaltság rabjává váltam. Éreztem, hogy az Úr arra hív, lassítsak le. Én azonban olyan régóta próbáltam lépést tartani a mindennapok rohanásával, hogy szinte elfelejtettem, hogyan bízzam rá magam az Ő békés, nyugodt tempójára. Kedves barátnőm, te is éltél már úgy, hogy alig maradt időd fellélegezni? Annyira hozzászoktál a rohanáshoz, hogy közben elfelejtetted, milyen erő rejlik a lelassulásban? Mindig közel állt hozzám az a békés kép, amelyet Dávid király tár elénk a 23. zsoltárban, amikor lelkünk Pásztoráról vall: „Füves legelőkön nyugtat engem, csendes vizekhez terelget engem.” (Zsoltárok 23:2) Mielőtt Izráel királyává lett volna, Dávid pásztorké...