Amikor nem látod, mit munkál Isten
"Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? ..." Ézsaiás próféta könyve 43:19 Nemrég régi fényképeket nézegettem. Csak egy képet kerestem, de végül hosszú percekre elvesztem az emlékek között. Újra láttam a gyermekeimet kisbabaként, és azt az otthont is, ahol a családi életünk elkezdődött. Akkoriban azok a napok végtelenül fárasztónak tűntek. Pelenkázás, mosogatás, házimunka, újra és újra ugyanazok a feladatok. Tettem a dolgomat, igyekeztem helytállni, de sokszor nem éreztem, hogy bármi igazán nagy vagy fontos történne. Nem mindig vettem észre, hogyan munkálkodik Isten a hétköznapok csendjében. Az egyik fotó azonban életem egyik legnehezebb időszakát idézte fel. A negyedik gyermekem olyan idegsérüléssel született, amely miatt nem tudta mozgatni az egyik karját. Hónapokon át minden nap masszíroztam a karját, olvastam, kutattam a lehetőségeket, és kitartóan imádkoztam a gyógyulásáért. Ahogy telt az idő, és a javulás váratott ma...
