Virtuális Kávézó Nőknek

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid.13:8 Megint itt tartunk… megint január. Az ünnepek után visszacsöppentem a zsákutcás melómba, nagyjából pár kiló pluszban (de anyukám mac and cheese-e minden falatot megért), és közben eléggé egyedül éreztem magam egy olyan városban, ahol a barátok gyorsabban cserélődnek, mint az évszakok. Még mindig ott volt bennem a gyász csendes fájdalma. Volt, akit túl korán veszítettem el, mások pedig egyszerűen magyarázat nélkül kisétáltak az életemből. Vége lett az ünnepeknek. A csillogás eltűnt. Ott ültem az asztalomnál, bámultam a monitort egy olyan munkahelyen, ami alig fizeti ki a számláimat, és egyáltalán nem az újévi fogadalmakon járt az eszem. Inkább azon, mennyi minden megváltozott az elmúlt évben, mennyire lemaradva érzem magam, és mennyire nem tetszik ez az egész. A változás lehet szép, de tud kifejezetten fájni is. Néha január nem az „új kezdet” érzését hozza, hanem azt, hogy az idő megy tovább akkor is, ha mi még nem tartunk ...