Virtuális Kávézó Nőknek

Ó, mennyi időt töltöttem azzal, hogy mindent egyben tartsak. Hogy mindenre választ találjak. Hogy minden lehetséges kimenetelre felkészüljek, mintha az aggodalmaim megóvhatnának attól, hogy fájdalom érjen. Pedig a békesség soha nem ott várt rám, ahol már minden kérdésemre választ kaptam. A békesség mindig az önátadás másik oldalán várt. Nem a feladásban. Nem abban, hogy úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Hanem abban, hogy lassan elengedem a görcsös kapaszkodást, és rábízom magam Arra, aki már ismeri az előttem álló utat. Az igazság az, hogy én is még tanulom, mit jelent ez. Van, hogy ugyanazt a terhet húszszor is átadom Istennek még délelőtt előtt. Van, hogy észre sem veszem, és már újra felvettem azt a terhet, mielőtt igazán eltávolodtam volna tőle. Talán te is így vagy ezzel. Talán ugyanazért imádkoztál már olyan sokszor, hogy azon gondolkodsz, nem kellene-e már előrébb tartanod. Drága Barátom , ne kárhoztasd magad azért, mert újra és újra emlékeztetőre van szükséged. Ne...