Virtuális Kávézó Nőknek

 Ott ültem, és az 1Korinthus 13:7-et olvastam, miközben szorosan a mellkasomhoz öleltem a Bibliámat. „A szeretet mindent elfedez…” És egy pillanatra olyan volt, mintha visszarepültem volna az időben. Emlékek villantak fel bennem olyan gyorsan, hogy szinte beleszédültem. A fájdalom. A gyász. A trauma. A félelem. Azok az időszakok, amikor őszintén nem értettem, hogyan állok még mindig a lábamon. Mintha mindez egyszerre zuhant volna rám újra, és egy pillanatra alig kaptam levegőt a súlya alatt. Mert annyi minden történt már. Talán te is ismered ezt az érzést. Amikor végre megállsz egy pillanatra, visszanézel az életedre, és rádöbbensz, milyen sok mindent cipeltél az utadon. Aztán hirtelen, mintha valami visszarántott volna a jelenbe, rádöbbentem valamire. Még mindig itt vagyok. Még mindig a kezemben tartom a Bibliámat. Még mindig lélegzem. Még mindig szeretek. Még mindig megyek előre, annak ellenére, hogy annyi minden próbált már összetörni. Mert a szeretet mindent elfedez. És azt his...