Amikor a szorongás miatt alig kapsz levegőt
Vannak napok, amikor úgy érzem, alig kapok levegőt. Ma is egy ilyen nap van. A szorongás ismét próbál úrrá lenni rajtam. Nemrég egy kedves barátom azt mondta: „Te igazán bátor vagy.” Hangosan felnevettem. Bátornak egyáltalán nem érzem magam. Inkább tele vagyok félelemmel és aggodalommal. A világot háborúk és konfliktusok rázzák meg. A saját életemben pedig még mindig ott vannak a válás utóhatásai, az elhúzódó jogi ügyek és az unokám egészsége miatti aggodalom. Annyira szeretném letenni ezeket a terheket az Úr elé, aki újra és újra arra hív, hogy bízzam rá mindet. Mégis azt veszem észre, hogy görcsösen ragaszkodom hozzájuk. Amikor az Újszövetséget olvasom, és Jézus szavaira figyelek, elképzelem, hogy a feltámadt Krisztus ott áll mellettem, ahogyan egykor a kételkedő tanítványok mellett is megjelent. Vajon oltalmazó karjaival venne körül, hogy megvédjen a félelmeimtől? Vagy egyszerűen csak a vállamra tenné a kezét, csendesen emlékeztetve arra, hogy nem nekem kell egyedül hordoznom a...
