Te vagy az Úr
Te vagy az Úr. Akkor is, ha én nem koronázlak meg. Akkor is, ha átadom magam Neked, és akkor is, ha ellenállok. Akkor is, ha értem az utaidat, és akkor is, ha egész éjszaka azzal küzdök, amit a kezed megengedett. Te akkor is az Úr vagy. Az én egyetértésem nem tesz Téged Úrrá. Az én értetlenségem nem foszt meg a trónodtól. A dicséretem nem tesz szuverénné, és a hallgatásom sem tehet kevesebbé. Mielőtt még egyetlen emberi hang is kimondta volna, hogy szent vagy, a menny már tudta. Tudják a csillagok. Éjszakáról éjszakára elfoglalják a nekik kijelölt helyet, ragyognak az alvó világ fölött, és szavak nélkül hirdetik: Ő az Úr. Tudja a tenger. Zúghat a part ellen, de végül ott áll meg, ahol Te mondod neki. Tudják a folyók. Tudják a hegyek. Tudja a szél. Tudja a veréb. Tudják a liliomok. És ha egyszer minden emberi nyelv elhallgatna, maguk a kövek találnának hangot. A teremtett világ soha nem kérte az engedélyemet, hogy imádja a Teremtőjét. Te vagy az Úr. Talán életem legnagyobb átadása...
