Szépség a hamvakból
Szépség a hamvakból Annyiszor kimondtam már, de soha nem időztem el rajta igazán – egészen mostanáig. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Ézsaiás 61:3 Mondtam már ezeket a szavakat, mintha puha takaróként borítanának be, vigasztalásul. Szépség a hamvakból. Imáimba szőttem őket, naplóm lapjai közé rejtettem, és ajkamról is gyakran elhangzottak, mikor nem találtam más szavakat. Másoknak is odanyújtottam őket, mint reménységet, s magamhoz szorítottam csendes percekben, amikor próbáltam hinni bennük – önmagam számára is. De nemrég megálltam. Nem csak kimondtam őket. Leültem melléjük. Hagytam, hogy szívem mélyére gyökerezzenek, s megkérdeztem: vajon mit jelentenek igazán? Mert a „szépség a hamvakból” költőien hangzik. De a hamu? A hamu azt jelenti, hogy valami elégett, elhamvadt. A hamu azt jelenti, hogy valami elveszett. Valami szent. Valami, amiről sosem hitted volna, hogy elveszítheted. Azt jelenti: ott volt a fá...