Virtuális Kávézó Nőknek

"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk negromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dícsőséget szerez nekünk" 2 Kor.4:16-17 Fiatalon tele voltam bátorsággal (meg kicsit sok önbizalommal is). Egy nap kitaláltam, hogy milyen menő lenne felállni a kerti hintánk hátuljára. Löktem magam egyre magasabbra, hátradőlve, élvezve, hogy „hű, de ügyes vagyok”. Aztán jött a következő zseniális ötlet: „Mi lenne, ha csak egy kézzel kapaszkodnék?” Hát persze, hogy kipróbáltam. Egy darabig minden szuper volt… aztán elszállt a magabiztosságom, szó szerint. Kicsúszott a kezem. Egy pillanat alatt a földön találtam magam, levegőért kapkodva, miközben a hinta centikre húzott el az arcom fölött. Meg sem tudtam mozdulni. Egyedül voltam. És azt hittem, baj van — nagy baj. Nem tudom, meddig feküdtem ott, könnyekkel a szememben, a ragyogó kék eget bámulva. A tüdőm nem akart együttműködni, én ped...