Virtuális Kávézó Nőknek

  „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8:38–39, RÚF 2014) Lehetek őszinte? Nem mindig tudok megbékélni azzal a bizonytalansággal, amit Isten megenged. És nem csupán azzal küzdök, hogy mit enged meg, hanem azzal is, hogy mennyit. Az időzítésével. Az útjaival. Azzal a végtelennek tűnő türelemmel, amellyel hagyja, hogy valami tovább tartson, miközben én úgy érzem, azonnali beavatkozásra lenne szükség. Néha úgy tűnik, határtalan kitartással hallgatja a könnyeimet olyan dolgok miatt, amelyeket – az én szememben – bármikor megállíthatna, megváltoztathatna, újragondolhatna vagy egyszerűen eltörölhetne. És ezt őszintén szólva nem értem. Amikor Isten jósága nem érződik jónak, nem tűnik jónak, és nem is látszik annak, könnyen összezavarodom....