Isten mindvégig ott volt
„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” Zsoltárok 139:5 Az autóm általában tele van gyerekekkel, de ezen a napon valami egészen szokatlan történt: egyedül vezettem. Nemrég kaptam egy nehéz üzenetet az egyik családtagomtól, és valahányszor csend lett körülöttem, újra eszembe jutott. Olyan kérdések törtek felszínre bennem, amelyeket még gyerekkoromban tettem fel magamnak, és amelyekről azt hittem, hogy már régen sikerült lezárnom őket. Miért hagytak el? Miért nem engem választottak? Egyáltalán szeretett engem valaha? Az elhagyás mély sebet ejtett a szívemen. A seb idővel begyógyult, de a heg még mindig érzékeny volt – és könnyen újra felszakadt. Évek óta nem engedtem meg magamnak, hogy feltegyem ezeket a kérdéseket. Azt pedig végképp nem, hogy átérezzem mindazt a fájdalmat, ami velük együtt jár. Ahogy vezettem, potyogni kezdtek a könnyeim, és egyetlen kérdés szakadt ki belőlem imádságként: Miért, Uram? Miért nem engem választottak? Hol voltál Te mindez idő alatt...
