Nem kell lenyűgözőnek lenned

"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem."

2 Korinthus 12:9

Valószínűleg ismered a híres "Az Úr irgalma végtelen" című dicsőítő dal szövegét. Olyan reményteli arra gondolni, hogy Isten kegyelme megment „habár semmi érdemem”. De évekig úgy éltem, mintha a szöveg valójában így szólna: "Istenem, segíts, hogy olyan csodálatos legyek, hogy ne legyen szükségem kegyelemre!".
Mintha titokban azt reméltem volna, hogy ha elég "csodálatos" vagyok, akkor elkerülhetem, hogy az a megtört, nyomorult ember legyek, aki valójában vagyok. Akkor jöttem rá, hogy soha nem lehetek elég jó, amikor meghallgattam egy egyetemi lelkész tanítását a Hegyi beszédről. Soha nem tudom megugrani azt a mércét vagy elég jól teljesíteni ahhoz, hogy ne legyen szükségem Isten kegyelmére.
Kiderült, hogy az a felfedezés, hogy a magam „tökéletessége” nem fog megmenteni, valójában nagyon jó hír.
Egészen eddig a felfedezésig az életemben, sok időt és energiát fordítottam arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból és a legjobb legyek. Küzdöttem az elvárások súlya alatt - belső és külső elvárásokkal egyaránt -, mindig arra törekedtem, hogy jól teljesítsek. Légy lenyűgöző! Szerezd meg azokat az ötösöket a bizonyítványodban! Mindig lépj feljebb és feljebb! Gondolom te is érezted már ezt a nyomást.
Akár arról van szó, hogy hogyan mutatjuk be magunkat a közösségi médiafelületeken, akár arról, hogy mit szeretnénk, hogy a gyülekezetünk gondoljon rólunk, akár arról, hogy mit teszünk a barátainkkal és a családunkkal való mindennapi érintkezésünk során, a nyomás, hogy többet kell tennünk, egyre inkább bekúszik az életünkbe. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reményünket inkább abba helyezzük, hogy mi magunk legyünk csodálatosak, ahelyett, hogy Isten kegyelmén ámulnánk, amely megment minket a nyomorúságunktól. Ahogy az ének is mondja, az Ő végtelen irgalma véghez viszi a lehetetlent: megvált minket a bűneinktől, új életre kelt, és alkalmassá tesz minket arra, hogy örökre Isten szent jelenlétében éljünk.
Hát nem csodálatos?
Annak ellenére, hogy tudom, milyen csodálatos az Ő kegyelme, még most is megküzdök a kísértéssel, hogy a saját életem megmentője legyek! Amikor a teljesítménykényszer nyomasztó terhe ránk nehezedik, két lehetőségünk van: Vagy arra törekszünk, hogy a saját erőnkből valósítsuk meg a dolgokat, vagy a gyengeségünkben Isten erejét pillanthatjuk meg.
A 2. Korinthusi levélben Pál azt mondja, hogy Isten kegyelme miatt valóban dicsekedhetünk gyengeségünkkel: De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 2 Korinthus 12:9
Isten olyan emberi történeteket ír, amelyekben az Ő céljai és útjai láthatóvá válnak. Ezért lehet a mi gyengeségünk - és tehetetlenségünk saját megváltásunkra - Isten lehetősége arra, hogy megmutassa az Ő erejét.
Gondoljunk Ábrahámra és Sárára, Mózesre és a fáraóra, a Vörös-tenger kettéválasztására, a szűz Mária teherbe esésére, vagy a Megváltó halálára és feltámadására. Mindig Isten csodás hatalmáról, túláradó szeretetéről és irgalmas megmentéséről szólt a történet - soha nem az egyes emberek képességeiről.
Drága barátnőm, az igazság az, hogy a teljesítménykényszer és a gyengeség, amit érzünk, arra szolgál, hogy az Ő örök jelleméhez, örök hatalmához és örök erejéhez vonzzon minket! Nem kell a saját hősünknek lennünk; Jézus több mint elég. Mi nem érhetjük el a saját szabadságunkat, bármennyire is törekednénk rá. Hagyjuk, hogy a jó hír, belénk ivódjon, hogy bízzunk abban, aki képes rá, magára a Teremtő Atyára.
Isten éppen abban a pillanatban találkozik velünk, amikor azt kiáltjuk sírva: "Nem bírom!". Ekkor pontosan azon a helyen vagyunk, ahol meg kell tapasztalnunk azt, hogy Ő képes rá. Ott hullik a porba minden törekvésünk.
Tedd le ezeket a terheket, barátnőm. Az Ő kegyelme elegendő és több mint elégséges minden élethelyzetedre.

Uram, köszönöm, hogy Pál emlékeztet arra, hogy semmi - semmilyen gyengeség és nyomás - nem túl nehéz Neked. Állítsd meg az én akaratomat, és segíts abban, hogy inkább a Te dicsőítéseddel és csodálatoddal váltsam fel. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/11/03/you-dont-have-to-be-amazing
Ruth Chou Simons
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/feny-hajnal-tajkep-napnyugta-192455/