A világ csak Rá vár

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19)

Egy hosszú fárasztó nap után, este édesanyám hívott fel telefonon. Szeretett volna átugrani valami finomsággal, amit nekem készített. Nagyon örültem neki, mert ebben a vírusos időszakban otthoni munkára kényszerültem, aminek persze sok-sok előnye van de a hátránya minden egyedülállónak egyértelműen a magány. Így minden alkalomnak, ami a társaságról vagy barátokkal együtt töltött időről szól, hatványozottan örülök.

Csak pár percet tervezett maradni de ebbe a pár percbe pont belefért, hogy megosszuk örömünket, bánatunkat, kérdéseinket és nem utolsósorban bizonyságainkat egymással.

Amikor elment máris jobban éreztem magam. Melegséggel töltött el egy kis történet amit akkor este osztott meg velem. Egyszerre varázsolt mosolyt az arcomra de gondolkodóba is ejtett.

Történt ugyanis, hogy egy hideg novemberi napon édesanyám a konyhában tevékenykedett, amikor tekintete egy olyan konyhai eszközre tévedt, ami habár elől volt de évek óta csak porfogóként funkcionált.

Az elmúlt 30 évben sok olyan holmit sikerült felhalmozni, amiknek ma már (felnőtt gyerekek mellett) nem veszi hasznát, így egyszerűen csak szeretett volna megszabadulni tőle. Végül szegény eszköz a szemetesben végezte.

Egy kis idő után, hirtelen eszébe jutott, hogy biztos van valaki más aki örülne neki. Esetleg valaki, akinek pont erre van szüksége a nagy karácsonyi előkészületben. Így végül, újra kézbe vette, megtisztogatta és feltette az internetre, hogy bárki aki el jön érte, ingyen el is vihesse.

Pár perc múlva jött egy üzenet. Egy fiatal hölgy érdeklődött, aki pár órával később már csengetett is az ajtón.

Anyukám sebtében felkapta a kis csomagot és mellé tett egy keresztvény kiadványt is, majd mosolyogva átadta a hölgynek elmondva, hogy ezt a kis füzetecskét kísérőnként tette mellé, és hogy olvasgassa.

Szó szót követett, és nagy beszélgetésbe kezdtek. Sok mindenre fény derült, többek között arra is, hogy az egyik unokatestvéremet tanította általános iskolában.

Reménnyel tölt el bennünket az esemény alakulása, mivel édesanyám egy olyan hölgyet szólított meg, aki már régóta szeretné megismerni Istent.

Gondolkodtál-e már valaha azon, hogy ilyen látszólag pici dolgoknak, mint egy keresztény kiadvány egy csomag mellett, mekkora ereje lehet? Nem tudom te, hogy vagy vele de én gyakran elveszítem az ilyen pillanatokat. Félelemmel tölt el a visszautasítottság, a konfliktus helyzet lehetősége és mire ezt megharcolom magamba, a pillanat, a lehetőség már el is illant. Így legtöbbször a már kialakult kapcsolataimban teszek bizonyságot és nem kockáztatok.

Édesanyámnak kezdeményező hite van. Nem gondolom, hogy ez mindig így lett volna de Isten megtanította arra, hogy tegyen bizonyságot alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Ez az ő kedvességével fűszerezve valami olyat vált ki másokban, ami egyértelműen Istenre mutat.

Szeretnék én is ilyen lenni. Szeretnék kezdeményezni embertársaim felé. Szeretném megosztani velük az evangéliumot. Szeretnék én eléjük menni és nem arra várni, hogy majd ők megkeresnek engem. Szeretném vállalni az elutasítottság, konfliktus esélyét is, „mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”

A világ sóvárogva várja a jó hírt. Mindenkinek szüksége van arra az Istenre, akit mi ismerünk. Egy szerető, támogató, megbocsájtó, kegyelmes Istenre aki megteremtette a világmindenséget és aki nagyon jól ismer bennünket egyenként is.

Másnap reggel azon gondolkodtam, hogy milyen csodálatos Istenünk van. Az egész teremtett világ róla tesz bizonyságot. Az Ő kreativitásáról, hatalmáról, szeretetéről. Minden ami körbe vesz bennünket az gyönyörű, színes és emberi ésszel, azt gondolom felfoghatatlan. Mert kinek jutna eszébe egy kengurura erszényt tenni, vagy estefelé a leggyönyörűbb színekkel befesteni az eget, ugye? Csak a mi Istenünknek. Mindenkinek hallania kell róla, és vannak, lesznek emberek akiket Isten ránk bíz.

Arra szeretném bátorítani első sorban magamat de titeket is, hogy merjünk bizonyságot tenni a mi Istenünkről alkalmas és alkalmatlan időben is, mert nem tudhatjuk, hogy kinek fog ez sorsfordító üzenetet jelenteni. 

Uram, tudom, hogy te mindenkit tárt karokkal vársz és azt is tudom, hogy mindenkinek rád van szüksége. Szeretnék bátorságért, olyan tűzért imádkozni amit nem tudok magamba tartani. Szeretnék olyan lenni, mint az a meggyógyított ember, aki nem tudja magában tartani azt a csodát amit Jézuson keresztül megtapasztalt. Kérlek, segíts egy olyan életet élni, ami akkor is rád mutat, ha a szám éppen nem mozog. Jézus nevében, Ámen. 

 

 

 

2021.11.26. Csendes percek elmélkedés / Sz.L.

kép: https://hu.pinterest.com/pin/16536723622816567/