Virtuális Kávézó Nőknek

 Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok; futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Ézsaiás 40:31 Régen könyörögtem Istennek, hogy egyszerre, egy pillanat alatt tegyen rendbe mindent bennem. Ó, mennyire vágytam rá, hogy a fájdalom egyik napról a másikra eltűnjön. Hogy egy azonnali csoda történjen. Hogy a félelem megszűnjön abban a pillanatban, amikor suttogva segítségért kiáltok. Azt hittem, a gyógyulás rögtön eljön. Egy tiszta „előtte és utána” történet, amire rámutathatok. De Isten a hosszabb úton vezetett… A csendes úton. A legkevésbé várt módon. Azon az úton, amikor egy reggel arra ébredsz, hogy már nem fuldokolsz úgy, mint régen. Nem volt gyors. Egyáltalán nem volt látványos. Zavaros volt és fájdalmasan őszinte. Voltak napok, amikor gyűlöltem a lassúságot. Azt hittem, ez azt jelenti, hogy kudarcot vallottam. Hogy nem vagyok elég erős. Vagy elég „lelki”. De most már látom, amit akkor még nem tudtam… A lassú gyógyulás nem bün...