Virtuális Kávézó Nőknek

Nem buktam el. Csak nehéz most az élet. És Isten pontosan tudja, milyen nehéz. Vannak dolgok, amikről nem beszélek. Csendes, láthatatlan harcok. Falak, amelyekbe újra és újra nekifutottam, és nem mozdultak, bármilyen erősen is próbáltam áttörni rajtuk. Imák, amelyeket nem egyszer mondtam el, mert a válasz nem érkezett meg sem elsőre, sem másodszorra. Néha úgy érzem, már előrébb kellene tartanom. Erősebbnek kellene lennem. Felszabadultabbnak. Biztosabbnak. De Isten látja mindazt, amit hordozok. Látja a súlyt, amit csendben viselek. Tudja, hogy voltak időszakok, amelyek többet kértek tőlem, mint amennyit valaha is gondoltam, hogy képes vagyok odaadni. És mégis… ott él bennem egy megingathatatlan hit. Nem hangos, nem látványos. Inkább szelíd és mély. Akkor is ott van, amikor Isten távolinak tűnik. Akkor is, amikor nem érzem Őt úgy, ahogyan szeretném. A szívem mélyén mégis ott a csendes bizonyosság: Ő itt van. Nem hagyott el. És soha nem is fog. Akármilyen völgyeken vezessen is az utam...