Virtuális Kávézó Nőknek

 Vannak napok, amikor hagyom, hogy ennek a világnak a gondjai elárasszanak. Amikor a saját aggodalmaim, „mi lesz, ha…” kérdéseim és az irányításért vívott belső harcaim egyre nehezebbé válnak, észrevétlenül lehúzzák a lelkemet. Ilyenkor nehéz jelen lennem. Nehéz céltudatosan élni a napomat. Elveszítem a fókuszt, és a tekintetem Jézusról erre a világra csúszik át. A túlterheltség érzése alattomos. Csendben lopja el a figyelmünket, az örömünket és a békességünket. Elveszi az erőnket az imától, a hálaadástól, az odaszánt jelenléttől  és közben arra késztet bennünket, hogy mindent egyedül próbáljunk hordozni. Isten azonban más útra hív. Jeremiás próféta szavai ma is megszólítanak bennünket: „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek bizodalma az Úr. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé nyújtja gyökereit; nem fél, ha jön a hőség, levele mindig zöld marad; aszály idején sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.” (Jeremiás 17:7–8) ...