Virtuális Kávézó Nőknek

 Foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak. (2Korinthus 10:5) Vannak napok, amikor az elmém olyan, mint egy határtalan, nyitott mező. A gondolatok szabadon áramlanak, ide-oda sodródnak, és sokszor olyan dolgokat suttognak, amelyek elsőre igaznak tűnnek… mégis van bennük valami nyugtalanító súly. Valami, ami nem Istentől jön. Ilyenkor újra emlékeztetnem kell magam: nem minden gondolat maradhat bennem. Nem mindegyiknek van helye a szívemben. Vannak gondolatok, amelyeket meg kell állítanom, meg kell vizsgálnom, és vissza kell vezetnem Krisztushoz. Ez nem mindig könnyű. Van, hogy úgy érzem, mintha egy törékeny kis háló lenne a kezemben, és azzal próbálnám elkapni a szétrebbenő gondolatokat. Figyelem őket, próbálom felismerni, melyik az igazság, és melyik az, ami csak el akar bizonytalanítani. És újra meg újra döntést hozok: ezt nem engedem uralkodni bennem. Vannak napok, amikor ez szinte természetesen megy. Csend van bennem. A gondolataim letisztultak, az...