Kemény bánásmód.
"A tengert szárazzá változtatta, a folyón gyalog mentek át; ott örvendeztünk neki. Örökké uralkodik hatalmával, szemmel tartja a népeket, hogy az engedetlenek föl ne fuvalkodjanak magukban. Áldjátok, népek, a mi Istenünket, és harsogjátok dicséretét! Megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon. Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. Hálóba vetettél minket, terhet raktál a hátunkra. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de bőségre hoztál ki bennünket." 66. Zsoltár, 6-12 A zsoltáros - megdöbbentő módon - dicsőíti Istent mindazért a sok rosszért, ami vele és Isten népével történt. Úgy beszél, hogy Isten jelen volt mindazokban a szenvedésekben, amelyeket ezek a versek felsorolnak. "Megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon" - még a csapások közepette is. Ő áll a fogság, a különféle terhek és az elnyomatás hátterében. Mindezeket úgy foglalja össze, hogy "tűzbe-vízbe jutottunk...
