Virtuális Kávézó Nőknek

„mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” ‭‭2Korinthus‬ ‭4‬:‭18‬  Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy ha valami láthatatlan, akkor biztosan csak a képzeletünk szüleménye. Azóta azonban rájöttem, hogy életünk legbiztosabb valóságai közül sok éppen olyan dolog, amit nem látunk. Nem látjuk a rádióhullámokat, mégis ezek teszik lehetővé, hogy a telefonunkon keresztül kapcsolatba lépjünk egymással. Nem látjuk az oxigént, mégis minden egyes lélegzetvételünk múlik rajta. Nem látjuk a gravitációt sem, mégis minden lépésnél természetes módon számítunk rá. Érdekes, hogy a fizikai világ láthatatlan dolgait szinte soha nem kérdőjelezzük meg. Amikor azonban a Szentírás által bemutatott láthatatlan, lelki valóságról van szó, sokszor úgy élünk, mintha az kevésbé lenne valóságos. Természetünknél fogva arra figyelünk, amit látunk és érzékelünk: az orvosi leletre, egy nehéz beszélgetésre, egy megválaszolt imára, egy várat...