Miért vagyok itt valójában
„Hozd ide fiaimat a messzeségből, és leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, akit formáltam és alkottam.” (Ézsaiás 43:6–7, RÚF) Egy reggel a fiam, Griffin megkérdezte tőlem: – Anya, miért vagyunk itt? Még nem volt tízéves, én pedig bár nem éreztem magam teljesen felkészültnek, igyekeztem a lehető legjobb választ adni neki. Beszélni kezdtem a Teremtés könyvéről, arról, hogyan alkotta meg Isten a világot, milyen felelősségünk van a teremtett világ gondozásában, és hogy Jézus arra hív bennünket, tegyünk tanítvánnyá másokat is. Láttam rajta a zavart arckifejezést, ezért megálltam egy pillanatra. – Van ennek bármi értelme számodra? Erre így válaszolt: – Anya… én csak azt kérdeztem, miért vagyunk még itthon. Az iskola már egy órája elkezdődött! A „miért?” kérdése azonban jóval túlmutat a gyermekkori kíváncsiságon. Életünk minden döntése és cselekedete valamilyen cél felé visz bennünket. De mi történik akkor, ha végül elérjük azt, am...
.jpg)

.jpg)


.jpg)