Virtuális Kávézó Nőknek

„ … aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” Fil 1,6 Szörnyű dolog a beskatulyázás. Kategóriákba sorol minket, ahonnan nagyon nehéz kiszabadulni. Talán te is szoktál címkéket aggatni magadra: Szerencsétlen vagyok. Nem tudok nemet mondani. Nem tudok uralkodni magamon. Örök vesztes vagyok. És így tovább. A szociális médiát nézve nem tudom nem észrevenni, hogy másként élem meg az élet terheit (és most a családunk elmúlt évi küzdelmeire gondolok), mint ahogy előre elképzeltem. Romhalmaznak láttam az egészet, és tudtam, sosem tér vissza az életem a rendes kerékvágásba. Aztán egy váratlan emlék felbukkanása megcsillantotta a reményt. Ritkán járok múzeumba. De olvastam néhány nagyon érdekes dolgot Michelangelo Dávidjáról, és néhány éve elhatároztam, hogy megnézem eredetiben a firenzei Accademia galériában. Olvasmányaim szerint a művész sosem távozott Dávid mellől. Két éven keresztül dolgozott a hattonnás márványtömbön, s ezalatt ott is aludt mellette. Témája állandó