Bízni Istenben a hétköznapok apró pillanataiban
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” János 15:5 Bízunk Istenben az örökkévalóság kérdéseiben… de mi a helyzet a hétfőkkel? Valahogy mindig könnyebb volt Istenre bízni a nagy dolgokat. Amikor nagy a tét, az ima szinte magától jön. De a hétköznapok apró, megszokott pillanatai egészen másnak érződnek. Minél többet gondolkodom ezen, annál kevésbé tűnik logikusnak. Ha Jézus gondoskodik az üdvösségemről, akkor arra is képes, hogy segítsen a mindennapi szorongásokban, az álmatlan éjszakákban, az önmarcangolásban egy elmulasztott fogorvosi időpont után, vagy abban a csalódásban, amikor már megint „elrontom” a diétámat. Mégis volt idő, amikor úgy éltem, mintha ezekkel nekem kellene egyedül megbirkóznom — nem lázadásból, inkább önállóságból. Közben észre sem vettem az Úr halk, szelíd hívását, hogy a legegyszerűbb küzdelmeimben is Őt keressem. Ez a hívás egy délután különösen erős...
