Egy befejezetlen kép szépsége
„Mindent szépen megalkotott a maga idejében. Az örökkévalóságot is az ember szívébe helyezte, mégsem tudja az ember felfogni mindazt, amit Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.” (Prédikátor 3:11, RÚF 2014) Darabról darabra haladtam, míg végül kezdett összeállni a kirakós. Már láttam magam előtt, milyen gyönyörű lesz: élénk akvarell virágok ölelnek körbe egy igeszakaszt: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:10). Hónapokon át dolgoztam rajta, és hatalmas örömet éreztem, hogy sikerült kitartanom egy olyan feladat mellett, amely időnként szinte lehetetlennek tűnt. Az örömöm azonban nem tartott sokáig. Amikor beillesztettem az utolsó darabot, rájöttem, hogy egy elem hiányzik. Ezt nem hiszem el! Kirakósrajongóként és maximalistaként kevés dolog tud jobban frusztrálni, mint egy befejezetlen kép. Ha előre tudom, hogy hiányzik egy darab, talán bele sem kezdek. Olyan érzés volt, mintha az addigi munkám hiábavaló lett volna. Néha ugyanígy tekintek a...
