Itt van a segítség
A harmincas éveim közepén kiégtem. Miamiban, Rio de Janeiroban, San Antonioban szolgáltam a gyülekezetekben, eltökéltem igyekeztem keményen tanulni, bölcsen lelkigondozni, problémákat megoldani, bizottságokat létrehozni és a zsörtölődő gyülekezeti tagok kedvében járni. Két-három év után azonban kifogyott az erőm. Nem tudtam aludni. Rejtély számomra, hogy miként tudja egy ember elveszíteni az alvás képességét? Esténként, ahogy a fejemet a párnámra hajtottam, a gondolataim elkezdtek cikázni az agyamban. Elém jött a felhívandó gyülekezeti tagok listája, és az előttem álló döntések terhe nyomasztott. Többszörs előfordult velem, hogy úgy álltam a gyülekezet elé vasárnap reggel Igét hirdetni hogy szinte semmit sem aludtam az előző éjszaka. Az álmatlan óráimban számtalanszor kimásztam az ágyamból, leosontam a lépcsőn és a nappaliban térdre rogytam a kanapé előtt imádkozni. Ott álltam Isten előtt a magam gyengeségében. Nem Max a pásztor, vagy Max a gyülekezet vezető álltam ott, hanem a gyűrött
