Jézus győz.
„Mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8:37) Elolvastam a történet utolsó fejezetét. Tudom, hogyan végződik. Vannak napok, amikor egyáltalán nem érződik győzelemnek. Napok, amikor túl hosszúra nyúlik az éjszaka. Napok, amikor az imádságok úgy szállnak fel, mint a füst, és mintha belevesznének a csendbe. Napok, amikor a gyász kéretlen társként telepszik mellém, és a veszteség hangosabbnak tűnik, mint a reménység. Vannak napok, amikor úgy látszik, mintha a csatatér elhagyatott lenne. Amikor úgy tűnik, a gonosz egyre nagyobb teret nyer. Amikor a sötétség írja a címlapokat. Amikor az összetört szívűek azon tűnődnek, vajon a menny megfeledkezett-e róluk. Vannak napok, amikor nem érzem magam győztesnek. Napok, amikor inkább érzem magam legyőzöttnek, mint megváltottnak. Napok, amikor remeg a kezem, és sántít a hitem. Napok, amikor már csak suttogni tudom, nem énekelni: „Isten jó.” De az érzéseink soha nem írják át az örökkévalóságot. És a fájdalom soha nem sze...
