Az imádságról és az ünneplésről

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Róma 8:26

Amikor az imára gondolsz, mi jut eszedbe? Amikor imádkozol, mit szeretnél Istentől? Milyen kérések uralják az imaéletedet?

A valódi imádság az alárendelődés és az ünneplés találkozásánál kezdődik. Az imádság sokkal több annál, minthogy csupán átadjuk vágyaink listáját Istennek, és tudomására hozzuk, hogy hálásak vagyunk az Ő létezéséért és hatalmáért, mellyel kívánságainkat teljesíti. Az ilyen imádság téged helyez a középpontba, és lényegében „mennyei pincérré” fokozza le Istent. Amikor így imádkozol, nem Isten után vágyakozol; nem az Ő bölcsességét látod szükségesnek életedben; és nem az Ő kegyelme után áhítozik a szíved. A kívánságlista-imádság lényegében azt mondja: „Tudom, hogy mi a legjobb az életben számomra, és méltányolnám, Istenem, ha használnád a hatalmadat kívánságaim teljesítésére.”

Ilyen módon akkor imádkozol, amikor elfelejted, hogy Isten teremtőként és megmentőként végtelenül többet tud nálad arról, mire van szükséged valójában. Sőt, az effajta imádság még inkább a te akaratodhoz, szükségleteidhez és érzéseidhez igazítja a világot. Szóval, igazából ez minden, csak nem imádság. Az igaz imádságban alárendeled az életed kívánságait Isten bölcsebb és nagyobb terveinek és céljainak. Aláveted akaratodat az Ő akaratának, és ahelyett, hogy azt várnád, hogy Isten aláírja a te listádat, te rendeled alá a te életedet az Ő akaratának.

Ekkor válik az imádság ünnepléssé. Imádban elkezdesz gyönyörködni annak csodájában, hogy neked tényleg van egy mennyei Atyád. Örömet találsz a tényben, hogy Isten úgy döntött, neked adja a királyságát. Eldobod az agyadat a felismeréstől, miszerint Ő szabadjára engedi hatalmas erejét azért, hogy betöltse a szükségeidet. Ünnepled a megbocsátó, megmentő, átformáló, képességekkel felruházó és felszabadító kegyelmet. Örömet találsz abban, hogy Isten társává tesz az Ő megváltó munkájában téged. Reménységre lelsz az eljövendő dicsőséges jövőben. Lenyűgöz a tény, hogy mivel Immánuel meghódította életedet az Ő kegyelmével, te soha többé nem leszel egyedül. Békességgel tölt el a tény, hogy a neked adatott kegyelem révén többé nem kell a saját bölcsességed, igazságod és erőd szűkös forrásaira hagyatkoznod. Elmélkedsz Isten dicsőségén és jóságán, aztán ünnepelsz. Örvendezel a ténynek, hogy nem kell többé az életed értelmét emberekben, helyzetekben és a környezetedben keresned, mert már élet adatott neked – élet, amely örökkévaló.

Magába foglalhat az igaz imádság Istennek megfogalmazott kéréseket? Mindenképpen! Isten bátorít minket arra, hogy vessük rá gondjainkat, mivel Ő valóban gondunkat viseli. Az igaz imádság kéréseit viszont minden esetben az alárendelődés és az ünneplés fonja körül. Az alárendelődés és az ünneplés elhárítják annak lehetőségét, hogy kéréseink önző követelések vagy keserű panaszok legyenek. Az ilyen imádság Isten kegyelmi eszköze számodra az életünkben. Amint az Őt megillető helyre illeszted Istent, és ünnepled saját helyedet gyermekeként, az imádság eszközzé válik, amelyet Isten használ, hogy szabaddá tegyen önmagadhoz fűző kötelékeidtől. Na, ez a kegyelem!

Forrás: David Tripp Hálaadási elmélkedések,  www.mybible.com.hu, tervek, fotó: Designcollector on twitter