A csend ereje

 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. " Máté 11:28

Vannak időszakok, amikor a mosás veszi át az uralmat a házam felett. A kupacok felhalmozódnak, bár igyekszem rajtuk tartani a szemem. Sok ruha tiszta, sőt összehajtogatott, de nincs elrakva. Ez a trükkös elrakás-rész mindig nehéz nekem.

Aztán ott vannak a zoknik. Ó, a zoknik! Annyira megterhelnek és elgondolkodtatnak. Létezik-e egy láthatatlan zokni-nemzetség? Zoknis katonák titkos küldetésen vannak, hogy tönkretegyék a bizonyságomat és megőrjítsenek? Oszd meg és uralkodj! Ez az, amit csinálnak! Miért nem tudnak a zoknik viselkedni? Miért nem tudnak soha párban maradni, és hová tegyem a páratlanul maradt zoknikat? Sóhaj.

Most, amikor azt mondom, szombat, arra a prioritásra gondolok, hogy leüljünk az Úr elé, csak azért, hogy egyszerűen leüljünk Vele... csendben... várakozva... figyelni... imádni... helyreállni.

Bár a napjaimba bevonom Istent, és imákat lehelek bele, de amikor nem ülök le az Úr elé, és nem gyakorlom az Isten előtti elcsendesedés lelki fegyelmét, úgy tűnik, hogy a régi és az új terhek egyaránt nagy, fáradt csomóba tudják kötni a szívemet.

Ez egy ilyen hét volt. Csomók. Csomók. Csomók.

Ahogy ültem a hűvös reggeli csendben, egy bögre forró kávéval a kezemben és Isten melegítő jelenlétével a lelkemben, szívem terhei kezdtek elsodródni.

Jött az irányítás. Az öröm visszhangzott. Irgalom záporozott. Béke... mélységes béke hullott.

Isten Lelke átformálta a lelkemet, a gondolataimat, a céljaimat és a napomat.

Olyan volt, mintha a fél hetet elaludtam volna. Ide mennek. Ide tartoznak a terheim. A régiek, amelyekről újra és újra írtam az imanaplómban, és az újak, amelyek most kezdenek kibomlani a szívemből. Ide kerülnek! Csak el kellett tennem a folyamatos életterheimet, mint a véget nem érő szennyes kupacokat. AKKOR: rend, lelki rend... béke, kényszerítő béke... öröm, isteni öröm és helyreállítás... jött mindez.

Csodálkozva üldögéltem.

Még mindig.

Az Ő jelenlétében.

Meggyőződve arról, hogy elfeledkeztem az Úr előtti csendesség erejéről. Persze, hogy ide mennek. Tudtam ezt. Tudtam. Uram, bocsáss meg nekem. Ó, mennyire hálás vagyok a mindennapi kegyelmi záporaidért. A rendetlenségemben találkoztam az Úrral, az én Helyreállítómmal.

A Helyreállító szeret találkozni velünk a rendetlenségünk közepén.

Mindannyian meghívást kapunk, hogy megtapasztaljuk Istent, mint a mi Helyreállítónkat. Hogy megismerjük a megújulást, amelyre minden nap vágyunk. Jézus személyesen hívott meg minket, amikor azt mondta: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű" (Máté 11:28-30 ).

Amikor az életünk túlságosan elfoglalt - amikor a szennyes felhalmozódik otthonunkban és a terhek felhalmozódnak a szívünkben -, gyakran elfelejtjük a csend erejét. A csendesség erejét Isten előtt. A hallgatás, a várakozás, a lélek kiöntésének erejét... hogy megnyugvást kapunk a Megváltónktól.

Isten jelenléte rendbe teszi a lelkeket, és soha nem hagy páratlan terhet.

Szánj egy kis időt arra, hogy kikapcsolódj, és most csendben legyél előtte. Emlékezz a csend erejére, amikor elfogadod Jézus megújító meghívását, és felcseréled terheidet és csomóidat az Ő békéjére és helyreállítására.

Imádkozzunk

Drága Uram, kegyelmed minden nap friss, és kegyelmed magasabbra halmozódik, mint minden szennyesem és minden szívbajom. Köszönöm, Jézus! Itt vagyok! Kérlek, igazítsd szívemet a Te szívedhez. Csendesíts el ma a Te szereteteddel, irányításoddal és békéddel.

Jézus nevében, Ámen.

Forrás:

Gwen Smith - The Power of Quiet

November 17- Daily Devotions

GirlfriendsinGod.com

https://girlfriendsingod.com/the-power-of-quiet/

Fotó:pixabay.com