Hozzád jövök, Jézus

Hozzád jövök, Jézus.

Régebben nem sűrűn tettem.

Amikor jól mentek a dolgok, ünnepeltem és vállon veregettem magam.

Amikor rosszul mentek a dolgok, rohantam valakihez vagy valamihez, hogy segítsen vagy elzsibbasszon.
Te nem nagyon jutottál az eszembe.

És amikor mégis eszembe jutottál, úgy gondoltam, hogy nincs is szükségem rád, vagy máskor azon tűnődtem, hogy egyáltalán segítenél-e, vagy szeretnél-e egy olyan valakit, mint én.

Nem sokat gondoltam rád, mert nem ismertelek.

De a dolgok akkor változtak meg igazán, amikor találkoztam veled.

 
A világról alkotott képem 180 fokos fordulatot vett. Megváltozott a szemléletem, ahogy a te szereteted szemüvegén keresztül néztem a világra.

Amikor boldog vagyok, amikor sikerrel járok.
Amikor összetört a szívem, amikor fáj...
Amikor dühös vagyok, unatkozom, izgatott vagyok, esetleg fáradt...
Rád gondolok, Jézus.

Te vagy a lenyomat az agyamban.

 
Te vagy az a gondolat, ami békét hoz nekem a milliónyi más ijesztő gondolat ellenére, ami átsuhan az agyamon.

 
Olyan vagy, mintha az elmém biztonságos helye, menedéke lennél.

 
Sokszor elrontom a dolgaimat, de mindig küzdeni fogok az emberi mivoltomban.
És mindig Te leszel az első, Akihez fordulni fogok.

~Kelli Bachara, The Unraveling blog