Tűz és felhő oszlop

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

János 8:12


Mózes II. könyve 13., János 8:12-30


Emlékszel még arra, amikor a telefonodon lévő térképalkalmazás nélkül utaztál?

Ha igen, akkor nagy valószínűséggel emlékszel azokra az időkre is, amikor még kinyomtattad az úttervet, vagy még azelőttre, amikor nyomtatott útitérképet vagy atlaszt vásároltál. Ó, milyen hosszú utat tettünk meg azóta!

Eltévedtünk, eltévesztettük a kijáratokat, megfordultunk... a bizonytalanság miatt gyakran kiszolgáltatottnak éreztük magunkat.

Hihetetlenül zavaró és néha egyenesen ijesztő elveszni. Az izraeliták egészen biztosan érezték ezt a sebezhetőséget és szorongást, amikor elhagyták Egyiptomot. Igen, elhagyták Egyiptom pusztító nehézségeit, de minden egyes lépés egyre mélyebbre vitte őket az ismeretlenbe. Az ismeretlen pedig ijesztő hely lehet, ahová nem szívesen lépünk be.

Istenem... merre kellene mennem?


Az izraeliták Egyiptomból való kivonulásának kezdetétől fogva Isten megtartotta ígéretét, hogy nem csak vezeti népét, hanem minden lépésnél velük lesz.

* Olvassuk 2Mózes 13:17-18a

Figyeljétek meg a 18a vers szavait, különösen a következőket:

Isten pedig a pusztán át a Vörös-tenger felé vezette a népet.


Milyen érzéssel tölt el, amikor azt olvasod, hogy Isten szándékosan vezette az izraelitákat a pusztába?

Nehéz megérteni, hogy Isten miért vitte szándékosan az izraelitákat egy olyan kietlen helyen, mint a pusztaság, keresztül. 

Talán te is ma azon kapod magad, hogy megkérdőjelezed Istent egy olyan helyen, ahol éppen vagy.


Istenem... miért vagyok itt?

Istenem... hol vagy?

Istenem... mit kellene tennem?

Istenem... hová kellene mennem?

A pusztaság nem Isten büntetése volt, és nem arról szólt, hogy Ő nem törődött velük. Azért vitte Isten őket oda, mert tudott valamit, amit ők nem.

Isten tudta, hogy a filiszteusok földjén keresztül vezető rövidebb út hosszú távon nagyobb veszélyt jelent számukra. Ha az izraeliták szembeszálltak volna a filiszteusokkal, félelmük arra késztette volna őket, hogy visszaforduljanak Egyiptomba. Vagy a filiszteusok bálványimádása kísértésbe ejtette volna őket, és hamis istenek felé fordultak volna.

Isten nem volt tudatlan az izraeliták szükségleteivel kapcsolatban. És Isten ismeri a te legmélyebb szükségleteidet is.

Isten jelenlétének ígérete átsegítette az izraelitákat a legrosszabb rémálmuknak tűnő pusztaságon.

* Olvassuk el a 2Mózes 13:21-22-t.

Mi volt Isten jelenlétének megnyilvánulása, amely előttük ment?

Ezek a megnyilvánulások két fontos célt szolgáltak:

... Az oszlopok vezették az embereket abba az irányba, amerre menniük kellett.

... Az oszlopok határokat és védelmet nyújtottak az embereknek.

Közelítsünk rá a képre egy kicsit. Az izraeliták Isten kézzelfogható jelenlétét látták, amint éjjel-nappal vezette és irányította őket. Bár az izraeliták kétségbeesésükben és fáradtságukban felkiáltottak a számukra céltalannak tűnő út miatt, ennek ellenére Isten jelenléte továbbra is vezette őket.

Itt van az egyik kihívás, amellyel akkor szembesülünk, amikor váratlan fájdalmat és szenvedést tapasztalunk: Hihetjük, hogy nincs semmi értelme annak, amivel szembenézünk. De Izráel pusztában töltött történetének ezen részleteinek feltárásával láthatjuk, hogy a nehézségeink és fájdalmaink egyetlen olyan pillanata sincs, amelyet Isten ne használna fel egy nagyobb jó és cél érdekében.

* A kérdés nem annyira arról szól, hogy Isten milyen irányba vezet bennünket - hanem arról, hogy mi engedelmeskedünk-e az út során.

Gondolj arra, hogy hol vagy ma. Hogyan nézhet ki itt, ebben az élethelyzetben az Istennek való engedelmesség?

A felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel nem csak vezette Isten népét, hanem védőhatárként is szolgált.

Az emberek mindig tudták, hogy meddig mehetnek előre. Ez a világos határ látható jelzést adott nekik arról, hogy mi az, ami túl messze van. Túl messzire menni egyszerűen annyit jelentett volna, mint a felhő- vagy tűzoszlop elé lépni, és ezzel Isten jelenlétén és vezetésének ütemén kívülre vagy elé kerülni.

* Tapasztaltad már, hogy az Úr vezet téged, vagy éppen határt mutatott neked? Hogy mutatkozott ez meg az életedben?


Jézus "a világ világossága".
JÁN 8:12

Amikor Jézus a János 8:12-ben azt mondja, hogy Ő "a világ világossága", ez a vezetés és az útmutatás ígérete. Ahogyan a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjszaka irányt mutatott az izraelitáknak, ugyanez az útbaigazítás a miénk Jézus személyében.

Életünk legsötétebb pillanataiban, amikor úgy érezzük, hogy nem vesznek észre, nem értékelnek, vagy elhagynak bennünket, emlékezhetünk arra, hogy a világosság világít a sötétségben, és a sötétség nem győzheti azt le (János 1:5). Ahol Krisztus világossága van, ott van a remény. Ez nem csak egy jól hangzó keresztény szlogen. Ez az igazság. És néha hasznos, ha ezt hangosan kimondjuk, bármivel is állunk szemben. 

Ne feledjétek, a hazugság elmenekül az igazság jelenlétében, ahogy a sötétség is elmenekül a fény jelenlétében.

Jézus "az út, az igazság és az élet".
JÁNOS 14:6


Ahol a világosság van, ott van az élet ígérete. János 1:4 szerint, "Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága."

Jézusban megtaláljuk azt az életet, amelyre az egész emberiség vágyik. És abban is biztosak lehetünk, hogy Jézus az Ő Igéjének igazsága és jelenléte által vezet minket az utunkon.


Jézus a "jó pásztor", aki azt ígéri, hogy vezetni fogja népét.

JÁNOS 10:11; JÁNOS 10:27

A juhok egy pásztor gondoskodására és védelmére szorulnak, mi pedig Jézus, mint a mi Jó Pásztorunk gondoskodására számíthatunk. Olvasd el Jézus szavait a János 10:27-28-ban:

Az én juhaim hallják az én szavamat, és én ismerem őket, és követnek engem. Örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.

Ahhoz bizony alázatra van szükség, hogy Isten vezetésére támaszkodjunk, de nekünk is rá kell hangolódnunk Jézus hangjára, hogy engedelmeskedni tudjunk, amikor Ő szól hozzánk. Életünk nehéz, kietlen helyein talán úgy érezzük, hogy Jézus nincs velünk. Azonban, ha egy pillanatra megállunk, elcsendesedünk, figyelünk és igazán odafigyelünk, akkor egyszerre láthatjuk jelenlétének fényét és hallhatjuk hangjának vigasztalását.

Isten jelenléte soha nem távozott el az izraelitáktól és Jézus a mi életünkben is folyamatosan jelen van. Imádkozunk ma azért, hogy vigasztalást és megnyugvást találjunk még a legnehezebb élethelyzetekben is.

Légy bátor, barátom! Ő veled van.

~ Lysa






Részlet Lysa TerKeurst és Joel Muddamalle 30 nap Jézussal című könyvéből, szerzői jog Lysa TerKeurst és Joel Muddamalle.

https://faithgateway.com/products/30-days-seeing-jesus-throughout-the-bible-he-s-never-absent-we-re-never-alone?variant=41193205301384