Gyönyörködöm az Úrban...

Szeretném megosztani veled Efézusi levél 2:18-22 verseinek egy gyönyörködő-pillanat-üzenetét

Testem – lelkem a Földön, realitás talaján. Előttem egy forgalmas nap, mélységek és magasságok tátonganak. Keresem a forrást, ahonnan meríthetek a mai napra... magával ragad a Lélek és szól hozzám.

Krisztus áldozatán keresztül,( mozdíthatatlan alap igazság, hogy Isten Fia élt, meghalt, és feltámadt, hogy nekem életem legyen) új fényben láthatom magam.

V.18...Krisztuson keresztül VAN szabad utunk az Atyához. VAN! Létezik, elérhető, járható...szabadon, egyenesen a trón terembe. Belépek a fénybe, rám ragyog és beölel a Mindenség Ura. A végtelenség nyitva van előttem. A kereszten elhangzott ELVÉGEZTETETT kiáltás a győzelem hangja volt! VAN kapcsolat az Istennel: Ő az Atyám, én szeretett gyermeke vagyok. SZERETETT...a trónteremben a fény a szeretetét is körém szövi. Nincs feszengés...

V.19...Nem vendégként lépek be, nem is látogatóként, hanem jogos állampolgárként van bejárásom az Atyai házba, habár talpam e Föld porát keveri még. Polgárjogom minden részlete garantált, megszerezte Krisztus. Az Ő érdeme, az én kiváltságom, hogy Menny polgáraként élhetem le életem mulandó napjait, polgártársaimmal és örököstársaimmal együtt, akikkel egy a reményünk forrása. Népes és mozgalmas az Atyai ház. Magamra nézek. Fantasztikus testvéreim között megaláz a kiváltság, hogy ÉN IS A SZABAD POLGÁRAINAK egyike vagyok. Otthon érzése tölt el, mert ott vagyok, ahova Isten eredetileg teremtett: Vele való őszinte, nyitott kapcsolatra. Tekintetünk kapcsolódik...

V. 2O Látom a Megváltónkat...a biztos és mozdíthatatlan Kő. A szereretnek olyan páratlan kifejezése, ami újjáteremtett és megújított minket. A Sarokkő, amelyet odahelyezett az Atya időben és térben, ahol tökéletesen betölthette és örökre betölti funkcióját és helyét. Megváltozhatatlan! Falak omolhatnak le, újraépülhetnek, földrengések és krízisek tépázhatják személyes és közösségi életünket, tűz pusztíthat vagy ár mossa el a struktúránkat...amennyiben a Mozdíthatatlan Kőhöz kötődünk és oltalmában élünk, tovább ráépítünk, templomunk egyre stabilabb, szentebb és szebb lesz.

Beugrik a kép, amit Ézsaiás 50:7b mond, hogy „olyanná tettem arcomat, mint a kova kő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” -...már a próféta látta ezt az elszánt és átadott életet amit Jézus, csak Jézus tölthetett be.

v. 21. A KŐ szimbolizálja, ami mozdíthatatlan, erős, viharoknak ellenáll... Építhetek rá, egész életem minden terhét képes elhordozni. Nem emberi falak, hanem a Sarokkő, Krisztus hordozza minden terhünket: így formálja Jézus az alaptól felfelé az egyházát, Rá épített emberek közösségét, de egyben minden egyes tagját is. Ő az én életemnek sarokköve, teherhordozója, felszabadítója...Hogyan építgetem lelki házamat? A teher, a súlypont hova esik?

BENNEM lakik a Krisztus, mint szegletkő...neki készítem a helyet minden alkalommal, mikor imában meghívom, mikor szavának engedelmeskedek. Elengedek életemből olyan elemeket, amik gyümölcstelenek. A Szent Lélek templomává váltam, bennem él.

Uram, minden nap úgy szeretnék döntéseket hozni, hogy egyre kívánatosabb, szebb, tágasabb, szabadabb, tisztább otthont találjon bennem Szent Lelked. Olyan szívet adni Neked, ahova szeret hazajárni, ahol jól érzi magát, ahol hallgatnak rá, szabadon megnyilvánulhat, támogatást, sőt követőt talál. Ahol várják és örvendezve fogadják. Ahol mindig bíznak benne és felnéznek rá.

Mint közösség, a Krisztus teste vagyunk: úgy tudjuk megélni ez egységet és benne valósággá vált reményt, ha egyedenként is ápoljuk a Lélek Templomát: szabad utat adunk, hogy először bennünk, aztán közöttünk a Lélek falak és korlátok nélkül tudjon mozogni. Így tudja elvégezni szolgálatát e Földön Krisztus visszajöveteléig rajtunk keresztül.

Szeretnék praktikus lenni. Vannak napjaink, helyzeteink, mikor elveszítjük a talpunk alól a biztos talajt: betegség, csalódás, anyagi gondok, gyerekek hitetlensége vagy tisztelet hiánya, fájdalom, gyász... rántja ki alólunk a szőnyeget. Elbukott emberek között, bűnnel fertőzött Földön, bukott testben élünk. A Krisztuson keresztül szerzett Mennyei állampolgárságunk, az Ő ismerete, a Szent Lélek szabadsága bennem olyan igazságok, amik a mindennapokból kiemelnek. Elhívásunk sokkal nagyobb, mint a problémáink. Hogyan biztosíthatjuk lépteinket? A mennyei polgárságunk megértése, a hova-tartozásunkban való bizonyosság a reményünk...csak így, és így igazán tudjuk életünk fókuszát olyan helyre helyezni, ahol se moly, se rozsda nem teszik tönkre. Így veszítik el a körülményeink, az élethelyzeteink és nehézségeink a befolyást fölöttünk, és nem billentenek ki a céltudatos életből.

Gyönyörködöm Isten tervének tökéletességében. Gyönyörködöm a Igében! Lelkem elégedetten hajol meg a Szent és Mindenható Atyám előtt. Gyönyörködöm a közelségében: testvére és örököstársa vagyok Annak, aki életével fizetett ezért a kapcsolatért. Gyönyörködöm...és nem szeretnék belefáradni a gyönyörködésbe! Ámen!

Fülöp Viktória

Brazíliában élő misszionárius