Amikor ki akarsz szállni az aggodalom kerekéből
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek (Jeremiás Siralmai 3:21 RÚF)
Túléltem életem legrosszabb gyomorrontását. Gyenge és dehidratált testem végül felépült, de a gondolataim nem tudtak. Hónapokig azt képzeltem, hogy újra megbetegszem. A félelem és az aggodalom teljesen beépült az agyamba, és nem akartak eltűnni.
Mit tegyünk akkor, amikor a negatív gondolatok el akarnak uralkodni rajtunk?
A siralmak írója szenvedésében azt mondta: "mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem" (Jeremiás Siralmai 3:20 RÚF). A negatív gondolatok olyanok, mint egy óriáskerék
a vidámparkban, amely körbe-körbe forog - csakhogy ez az aggodalomkerék nem szórakoztató, és nem tervezi, hogy megáll.
Aztán a költő tesz egy kis elmozdulást egy másik irányba: De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek (Jeremiás Siralmai 3:21 RÚF)
Ez a vers mindent megváltoztat. Azt mondja, hogy Isten nem hagy minket tehetetlenül amikor a negatív gondolatokban gyötrődünk. Irányíthatjuk az agyunkat egy másik út felé. "Felidézhetjük" a reményt (Jeremiás siralmai 3:21), és jobb gondolkodási mintákra taníthatjuk az agyunkat.
Hogyan nézhet ez ki számunkra ma? A Jeremiás siralmai azt mondja:
- Emlékezhetünk "az Úr irgalmas szeretetére", amely "nem fogy el" (Jeremiás Siralmai 3:22). Az aggodalomnak nincs emléke a jó pillanatokról. Kihagyja azokat az alkalmakat, amikor Isten a múltban hűséges volt hozzánk. Így, hogy leküzdjük, tudatosan felidézhetjük Isten jóságát a múltunkban, és hirdethetjük azt a jövőnk számára.
- A jelenben maradhatunk. Megreked az elménk, amikor a múlton rágódunk, vagy a jövőnket fixáljuk, de Isten kegyelme "minden reggel megújul" (Jeremiás Siralmai 3:23). Ma is értünk van. Talán megpróbálhatnád kimondani, amit érzel: "Látom a fákat, amelyeket Isten teremtett, érzem a pulóveremet, hallom a madarak énekét ...". Talán, amikor a gondolataid elkezdenek egy spirálba kerülni, válts át az ábécés hála listádra: Hálás vagyok az almáért, a bakancsomért, a csészémért ... Képezhetjük az agyunkat arra, hogy visszatérjünk a mai naphoz, és itt keressük Isten jóságát.
- Kijelenthetjük örök valóságunkat: "Az Úr az én osztályrészem" (Jeremiás siralmai 3:24). Jézus mindig a miénk, ebben az életben és az örökkévalóságban egyaránt. Még ha a legrosszabb meg is történik, a jövőnk akkor is biztos marad. Néha a szemébe kell néznünk ennek a spirálozó gondolatnak, és azt kell mondanunk neki: Jézus az én osztályrészem. Ő volt, van és mindig elég lesz nekem. Neked pedig, aggodalom, itt nincs helyed. Magabiztosan küzdhetünk a félelem ellen, mert Jézusban a mennyország már a miénk.
Nem baj, ha őszinte gondolatainkkal és érzéseinkkel járulunk Isten elé. Ő szeret minket, és segíteni akar, hogy kilépjünk az aggodalom, a félelem vagy a negatív emlékek óriáskerekéből. Amikor kilépünk ebből a kerékből, Isten Igazságának szilárd talaján állva olyan jó érzés.
Mennyei Isten, milyen nagy és jóságos vagy Te. Tudod, hogy a gondolataim mennyire megrekednek egy negatív hurokban, és lefelé húnak. Köszönöm, hogy eszközöket adtál nekem, hogy átképezzem az agyamat, hogy visszatérjek Hozzád. Szeretlek Téged. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése