Amikor ki akarsz szállni az aggodalom kerekéből
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek (Jeremiás Siralmai 3:21 RÚF)
Túléltem életem legrosszabb gyomorrontását. Gyenge és dehidratált testem végül felépült, de a gondolataim nem tudtak. Hónapokig azt képzeltem, hogy újra megbetegszem. A félelem és az aggodalom teljesen beépült az agyamba, és nem akartak eltűnni.
Mit tegyünk akkor, amikor a negatív gondolatok el akarnak uralkodni rajtunk?
A siralmak írója szenvedésében azt mondta: "mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem" (Jeremiás Siralmai 3:20 RÚF). A negatív gondolatok olyanok, mint egy óriáskerék
a vidámparkban, amely körbe-körbe forog - csakhogy ez az aggodalomkerék nem szórakoztató, és nem tervezi, hogy megáll.
Aztán a költő tesz egy kis elmozdulást egy másik irányba: De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek (Jeremiás Siralmai 3:21 RÚF)
Ez a vers mindent megváltoztat. Azt mondja, hogy Isten nem hagy minket tehetetlenül amikor a negatív gondolatokban gyötrődünk. Irányíthatjuk az agyunkat egy másik út felé. "Felidézhetjük" a reményt (Jeremiás siralmai 3:21), és jobb gondolkodási mintákra taníthatjuk az agyunkat.
Hogyan nézhet ez ki számunkra ma? A Jeremiás siralmai azt mondja:
- Emlékezhetünk "az Úr irgalmas szeretetére", amely "nem fogy el" (Jeremiás Siralmai 3:22). Az aggodalomnak nincs emléke a jó pillanatokról. Kihagyja azokat az alkalmakat, amikor Isten a múltban hűséges volt hozzánk. Így, hogy leküzdjük, tudatosan felidézhetjük Isten jóságát a múltunkban, és hirdethetjük azt a jövőnk számára.
- A jelenben maradhatunk. Megreked az elménk, amikor a múlton rágódunk, vagy a jövőnket fixáljuk, de Isten kegyelme "minden reggel megújul" (Jeremiás Siralmai 3:23). Ma is értünk van. Talán megpróbálhatnád kimondani, amit érzel: "Látom a fákat, amelyeket Isten teremtett, érzem a pulóveremet, hallom a madarak énekét ...". Talán, amikor a gondolataid elkezdenek egy spirálba kerülni, válts át az ábécés hála listádra: Hálás vagyok az almáért, a bakancsomért, a csészémért ... Képezhetjük az agyunkat arra, hogy visszatérjünk a mai naphoz, és itt keressük Isten jóságát.
- Kijelenthetjük örök valóságunkat: "Az Úr az én osztályrészem" (Jeremiás siralmai 3:24). Jézus mindig a miénk, ebben az életben és az örökkévalóságban egyaránt. Még ha a legrosszabb meg is történik, a jövőnk akkor is biztos marad. Néha a szemébe kell néznünk ennek a spirálozó gondolatnak, és azt kell mondanunk neki: Jézus az én osztályrészem. Ő volt, van és mindig elég lesz nekem. Neked pedig, aggodalom, itt nincs helyed. Magabiztosan küzdhetünk a félelem ellen, mert Jézusban a mennyország már a miénk.
Nem baj, ha őszinte gondolatainkkal és érzéseinkkel járulunk Isten elé. Ő szeret minket, és segíteni akar, hogy kilépjünk az aggodalom, a félelem vagy a negatív emlékek óriáskerekéből. Amikor kilépünk ebből a kerékből, Isten Igazságának szilárd talaján állva olyan jó érzés.
Mennyei Isten, milyen nagy és jóságos vagy Te. Tudod, hogy a gondolataim mennyire megrekednek egy negatív hurokban, és lefelé húnak. Köszönöm, hogy eszközöket adtál nekem, hogy átképezzem az agyamat, hogy visszatérjek Hozzád. Szeretlek Téged. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése