Isten örül neked!

 "Veled van az Úr, a te Istened, ő erős és megment. Nagy örömmel örül neked, megújít szeretetével, ujjongással örvendezik neked." Zofóniás 3,17

 

Mély sóhaj szökött fel tüdőmből sötét nappalinkban. Miért nem tudod összeszedni magad? Szidtam magam, szokásomhoz híven. Olyan szerencsétlen vagy. Még egy rendes vacsorát sem tudsz készíteni a családodnak. A ház rendetlen. Mi baj van velem?

Könnyek gördültek végig az arcomon. Kimerültnek kellett volna lennem, de zaklatottságom éberen tartott.  

Felkiáltottam: Atyám, mindig olyan szétszórtnak, csődtömegnek érzem magam. Kudarcot vallok.

A csendben Isten emlékeztetett egy bibliai versre, amelyet egy barátom osztott meg velem évekkel ezelőtt. Nem emlékeztem pontosan a versre. Reménykedve felkapcsoltam a lámpát, felkaptam a Bibliámat, és addig lapozgattam, amíg meg nem találtam.

"Veled van az Úr, a te Istened, ő erős és megment. Nagy örömmel örül neked, megújít szeretetével, ujjongással örvendezik neked." Zofóniás 3,17

 

Egy emlék villant át az agyamon. Vezettem, a kisgyermekemmel a hátsó ülésen. A visszapillantó tükörben láttam, ahogy a fiam feje ide-oda billeg, miközben énekeltem neki. Gyakran énekeltem ismerős dalokat, a refrént az ő nevével helyettesítettem. A fiam arca felragyogott az örömtől, annak ellenére, hogy a szempillái még könnyesek voltak egy pillanatokkal korábbi hiszti miatt. A szívem hirtelen csordultig telt szeretettel.

A kép a fejemben egyszeriben megváltozott abban a sötét pillanatban, a sötét nappalinkban. Ugyanaz a jelenet volt, de a vezetőülésben Isten ült, aki hangosan énekelt egy gyönyörű dallamot nekem. Az elmém elcsendesedett, megnyugodtam.

Újra elolvastam a verset, és hálaimát kezdtem suttogni. Köszönöm Neked, hogy körbeveszel. Énekelsz felettem, mert a Te gyermeked vagyok. Örülsz nekem! Azon az éjszakán Isten éneke elnyomta a negatív énképemet, ami állandóan beárnyékolta minden pillanatom.

Az értékem nem azon múlik hogy a to do listámon hány pipa van és még csak nem is azon, én hogy látom magam. Nem a gyengeségeim határoznak meg engem - hanem a világegyetem Istene!

Az elmém sokszor kegyetlen a szívemmel. De amikor úgy döntök, hogy az Úr jelenlétére összpontosítok, elképzelem, ahogyan örül nekem, ujjong felettem. Énekli a nevemet, mert Ő ismer engem. Az Ő szereteténeke lecsendesíti háborgó elmémet.

Isten emlékeztet engem arra, hogy még akkor is, amikor a gondolataimmal küszködöm és semminek érzem magam, akkor is érdemes vagyok a megmentésre és értékes vagyok olyannyira, hogy Jézus meghalt értem. Még akkor is, amikor azt hiszem, hogy semmi vagyok, az Ő gyermeke vagyok. Még akkor is, amikor nem látok túl a hiányosságaimon, Ő örül felettem énekszóval.

 

Drága Uram, csendesítsd le elmémet a Te szereteteddel. Add, hogy a Te éneked fölöttem hangosabb legyen, mint a negatív gondolataim arról, aki vagyok. Segíts, hogy értékemet abban találjam meg, hogy a Te gyermeked vagyok, ne pedig a megbízhatatlan érzéseimben keressem. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

szöveg forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/02/12/god-rejoices-over-you

God rejoices over you

fotó: Vidákovics Martina