Amikor darabokra hull a Karácsony

Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

Zsolt. 16:8

Karácsony este a kanapén ültem, és próbáltam visszatartani a könnyeimet, miközben a három gyermekem ott állt előttem, ajándékokkal a karjukban, készen arra, hogy kisétáljanak az ajtón, miközben az arcukon aggodalom és gondterheltség tükröződött.

A nagymamájukhoz tartottak karácsonyi vacsorára, ahogyan évek óta tettük - de ez az év más volt. A férjemmel néhány hónappal korábban különváltunk, így most először nélkülem mentek a családi ünnepi összejövetelre.

Tudtam, hogy ez nekik is nehéz, ezért biztosítottam őket, hogy nem lesz semmi bajom, és bátorítottam őket, hogy érezzék jól magukat, de belül fájt a szívem. Nemcsak a családom esett szét, hanem a karácsony is, és én is teljesen szétesettnek éreztem saját magamat is.

Miután elmentek, a magány súlyos érzése lógott a levegőben, elnyomva a fa friss fenyőillatát. A könnyek, amelyeket eddig visszatartottam, végigcsorogtak az arcomon.

Néhány perc múlva azonban nagyot sóhajtottam, letöröltem a könnyeimet, és felegyenesedtem. Emlékeztettem magam Isten ígéreteire a Szentírásban, hogy mindig velem lesz. Még ha a férjem el is hagyott, mennyei Atyám soha nem fog magamra hagyni. Tudtam, hogy újra arra kell összpontosítanom, hogy bár az életem megváltozott, Isten még mindig ugyanaz maradt.

A 16. zsoltárban olvashatunk egy olyan időszakról, amikor Dávid is különösen elhagyatottnak, elfeledettnek és félelemmel telinek érezte magát. Amikor ezt a részt írta, valószínűleg az erdőben bujkált, tudván, hogy ellensége, Saul és serege forró nyomon van, hogy megtalálják és megöljék őt. Ám ahelyett, hogy hagyta volna, hogy az érzelmei megrendítsék, Dávid megváltoztatta a hozzáállását, és tudatosan úgy döntött, hogy újra Isten jelenlétére összpontosít.

Ennek bizonyítékát látjuk a Zsoltárok 16:8-ban, ahol Dávid azt mondja: "Tudom, hogy az Úr mindig velem van. Nem rendülök meg, mert ő mellettem van".

Mi is Dávidhoz hasonlóan választhatunk, amikor nehéz időket élünk át. Amikor a házastársunk azt mondja, hogy elmegy, egy főnök azt mondja, hogy nincs ránk többé szükség, egy szerettünk vagy családtagunk túl korán hagyja el ezt a világot, vagy amikor egy barát elárul minket. Próbáljuk összeszedni összetört szívünk darabjait, és azon tűnődünk, hogy vajon valaha is újra egésznek és épnek fogjuk-e érezni magunkat.

Különösen a karácsonyi időszak örömében és ünneplésében a hitet megrázó körülmények Dávidhoz hasonlóan megrendíthetnek bennünket. De még ha ez az időszak már nem is olyan mint régen volt, emlékeztethetjük magunkat arra, hogy Isten soha nem hagy el és nem hagy cserben bennünket. Az Ő jelenlétére való összpontosítás segít abban, hogy kevésbé érezzük magunkat összetörtnek és magányosnak, megerősít bennünket az ünnepek által generált érzelmek kezelésére, és támogat abban, hogy lelkileg készen álljunk bármire, amit a jövő tartogat.

Uram, ez az időszak nehéz, és vágyom arra, hogy érezzem a jelenlétedet mellettem, és lássam, hogy munkálkodsz az életemben. Segíts, hogy bízzak abban, hogy Te mindig velem vagy, és tölts el reménységgel és békességgel, amit magamtól nem találok meg. Adj nekem örömet a Te születésed ünneplésének ebben az évszakában, függetlenül a körülményeimtől. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotional, December 15, 2023 Tracie Miles,

When Christmas Feels Broken