Zátonyra futva

„Ki kell vetődnünk valamilyen szigetre!” ApCsel 27,26

Átélted-e már, hogy mész előre, követve hivatásodat, biztos vagy az irányban, Isten jóságában, aztán egyszer csak történik valami, ami lesodor a pályáról?
Mikor a férjemmel eltökéltük, hogy rendbe szedjük anyagi helyzetünket, s tartozásainkat letudva fokozatosan létrehoztunk egy biztonsági alapot, tönkrement egyik háztartási gépünk, és a javításra minden félretett pénzünkre szükségünk volt. Ahelyett, hogy előre jutottunk volna, hátrafelé mentünk.
Választhattunk: megköszönjük Istennek, hogy van miből kifizetni a javítást, vagy kételkedünk gondviselésében, mert engedte, hogy elromoljon a gép, és elolvadjon a biztonsági tartalékunk.
Az Apostolok cselekedeteinek 27. fejezetében Pál a dühöngő viharban közli a vele utazókkal, hogy Isten küldetést adott nekik. Biztos benne, hogy a Szentlélek velük van. Útközben mégis zátonyra kell futniuk, ami azt jelenti, hogy egy szigeten fognak vesztegelni, mielőtt elérnék céljukat.
Utóbb kiderült, hogy ez a várakozás is része volt a tervnek. Ez is „felsőbb utasításra” történt. Persze, akkor még nem így látták. Csak azt tudták, hogy partra vetődtek egy ismeretlen szigeten.
Talán te is egy szigeten vagy. Fájdalmas, elhúzódó száműzetést élsz át. Már abban sem vagy biztos, hogy Isten lát téged, tudja hol vagy, törődik veled. Visszaemlékszel indulásodra: szél feszíti a vitorlákat, teljes gőzzel előre. Sajnálod, hogy elmúlt. Szeretnéd, ha Isten megmentene a szigetről, ha folytathatnád az utadat. Abban is kételkedsz már, hogy Istennek terve van számodra.
Nem tudom, milyen a te szigeted. Talán elszigetelődtél a házasságodban, pusztasággá vált anyai életed, elsivatagosodott a karriered. Vagy nem látod életed valódi célját, amiért szenvedéllyel tenni tudnál, mialatt mások - úgy tűnik - teljes gőzzel haladnak előre.
Amikor kezd hatalmába keríteni ez az érzés, én a fenti verset idézem fel magamban. Még Pálnak is zátonyra kellett futnia, még Pál is megtapasztalta a kényszerű megtorpanást. De felidézem azt is, hogy itt még nem ér véget a történet. Közeledik a megmentés. A partra vetődés nem azt jelenti, hogy kívül kerültél Isten akaratán. Talán ott vagy, ahol lenned kell. Használd fel ezt az időt arra, hogy erősíted Istenbe vetett bizalmadat, és figyeled, hogyan működik az életedben, még akkor is, ha a pálmafák eltakarják előled a kilátást.

Istenem, bevallom, úgy érzem, mintha egy távoli szigeten felejtettél volna. Eddig nem jöttem rá, hogy ez a megtorpanás a te engedélyeddel történt. Segíts, hogy megtaláljalak a zátonyon is. Segíts közelebb kerülni Hozzád, bízni jóságodban és szeretetedben. Alig várom, hogy kiderüljön, mi vár rám a sziget túlsó partján. Jézus nevében, Ámen.

                                                 


(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Encouragement for today, 2011.10.06.
www.proverbs31.org
Marybeth Whalen
fotó:pinterest.com)