Bízz Istenben ott, ahol éppen vagy

  "Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!" Zsoltárok 56:4-5

Minden nap új lehetőségeket és alkalmakat hoz számunkra, hogy bízzunk Istenben. Ahogy arra gondolok, hogy mi vár rám ma és az elkövetkező új évben, eszembe jut egy lecke, amit Isten tanított nekem évekkel ezelőtt egy csapatépítő gyakorlaton, a Bizalom esésen keresztül....

Karjaink egymásba fonódtak, és kezeink szorosan összekulcsolódtak. Ahogy a fiatal lány a felettünk lévő magas fatörzsön állt, átnézett a válla fölött, és a szemével látta, hogy az alakzatunk szoros... hogy készen állunk rá. A fülével hallotta, hogy el fogjuk kapni... hogy nem hagyjuk, hogy baja essen. Mégis a fejében üvöltő félelem azt mondta neki, hogy ne tegye meg. Ne essen hátrafelé.

A lábai remegtek és az ajkai remegtek. Más táborozók is megtették előtte. Ő és a szobatársai mindegyiket sikeresen elkapták. De ez a táborozó tétovázott - hagyta, hogy a fenyegető kudarc és a fájdalom lehetősége megbénítsa a cselekvéstől. A kockázat túl nagynak tűnt.

Remegett.

Mi bátorítottuk.

Sírt.

Mi bátorítottuk.

Aztán végül, elszántan a szívében, belevágott. Egyenesen hátrafelé zuhant a karjaink védőhálójára. Mi mélyen lehajoltunk a földre, hogy utat engedjünk az esésének, és izgatottan ujjongva elkaptuk.

Megcsinálta!

Ahogy remegő lábai visszanyerték önbizalmukat, felegyenesedett, és fülig érő szájjal sugárzott - felismerve, hogy szembenézett a félelmével. Az öröm szívről szívre szállt, ahogy mindannyian vele együtt örültünk. Küldetés teljesítve.

A nap elején a táborhelyen keresztül a "Bizalomvesztő állomásra" vándoroltunk, mint egy csoport táborvezető és táborozó, akiknek nem volt közös élményük, idegenek voltak egymásnak. Most az erdei csapatépítő  véget ért, és úgy hagytuk el a Bizalomvesztő állomást, hogy új barátnők csoportjaként mélyen összekovácsolódtunk, felkészülve egy új, élményekkel és kalandokkal teli utazásra.

Aznap mindannyian felváltva kerültünk sorra, ahol ijesztő körülményekkel szembesültünk, és arra kényszerültünk, hogy feldolgozzuk kétségeinket, remegésünket és félelmeinket. Ennek eredményeképpen értékes leckéket tanultunk és megerősítettük kapcsolatainkat.

Táborvezetőként töltött időm óta sok ijesztő életbeli bizalomzuhanással szembesültem: pénzügyi megpróbáltatások, párkapcsolati feszültségek, költözések, betegség, veszteség és nehéz családi ügyek. Remegtem és sírtam. Megbénítottak a "mi lett volna, ha" és a "miértek".

Mindannyian nehéz időszakokon és megpróbáltatásokon megyünk keresztül. Olyan időszakok, amikor annak a láthatatlan karjait szeretnénk látni, aki azt mondja, hogy Ő majd elkap minket. Időket, amikor félünk beleesni.

Bárhová is mész, és bármi is vár rád, Isten veled van - tegnap, ma és mindörökké.

Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy hitből éljünk, ne pedig látásból (2Korinthus 5:7).

Azt akarja, hogy bízzunk benne.

Megragad minket, amikor bízunk a bukásban, amikor hitből élünk. És hogy bátorítson minket az úton, bizonyságtevők fellegével ösztönöz minket, akik tanúságot tesznek az Ő hűségéről. "Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosággal fussuk meg az előttünk levő pályát." Zsidók 12:1

Ma, akár a bizalomzuhanás  csonkján álló, ingatag ifjú táborozóval azonosulsz, akár a szobatársakkal, akik tele voltak bátorítással a másik számára, Isten azt akarja, hogy bízz benne... ott, ahol éppen vagy.

Lehet, hogy ijesztő lesz. Könnyek is hullhatnak. De Isten hűséges, és bízni lehet benne.

A zsoltároshoz hasonlóan döntsünk úgy, hogy azt mondjuk: "Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!" Zsoltárok 56:4-5

Amikor bízva bukunk küzdelmeinkből Isten hűséges karjaiba, akkor kiszabadulunk a bennünket megbénító félelmekből. Bízzál benne ma, barátom! Én szurkolok neked.

Imádkozzunk

Drága Uram, Te jó, szerető és hűséges vagy - és pontosan tudod, hogy mivel állok szemben. Kérlek, vedd le rólam ezt a terhet, és segíts, hogy mélyebbre zuhanjak a Benned való bizalomban.

Jézus nevében, ámen.

Gwen Smith: Trusting God right where you are

Daily Devotions - December 30

Girlfriendsingod.com

https://girlfriendsingod.com/trusting-god-right-where-you-are/

Fotó: pinterest.com