Szabadulás az önszeretettől

A lélek egyéb nemesebb vállalkozásaihoz képest az önszeretet sekélyes és fárasztó. Következésképpen minél inkább megszabadulok a terhétől, annál szabadabban szárnyalhat a lelkem az Isten által neki szánt magasságokban.

Önszeretetem természetes hajlamának egyik élenjáró oka a félelem. Attól félek, hogy ha nem szeretem magam, senki más nem lesz képes úgy szeretni engem, mint én magam. Van azonban egy még fontosabb oka az önszeretetnek, s ez annak a meggyőződésnek a hiánya, hogy igenis van valaki, aki méltó arra, hogy jobban szeressem őt, mint saját magamat. Mindkét ok mögött felfuvalkodottság lapul. Mindenekfelett magamat szeretem, mert önmagamat tartom arra leginkább méltónak, és mert úgy gondolom, hogy nálam jobban erre senki nem képes. Ez a felfuvalkodottság egyenesen veszélyessé tesz, mégis mélyen beleivódott bűnös természetembe.

Hála Istennek, az evangélium megszabadít az önszeretet béklyóitól, és mindkét kiváltó okra megoldást ad. Az evangélium biztosít arról, hogy Isten szeretete mérhetetlenül meghaladja azt a szeretetet, amivel én önmagamat szerethetem. "Nincs nagyobb szeretet senkiben annál...", mondja Jézus, miközben saját szeretetéről beszél. Minél mélyebbre ásom magam az evangéliumban, annál inkább igazolódni látom állítását,és annál jobban látom, hogy szeretete messze felülmúlja az enyémet. Csodálatos szeretete kiszorít belőlem minden önelégültséget, és egy önmagamnál sokkal nemesebb ügy és érdek szolgálatába állít.

Az evangélium Isten lélegzetelállító dicsőségét és szeretetre méltó voltát is elém tárja, elcsábítja szívem önmagam szeretetétől, és Isten szeretetének rabjává tesz. Minél hosszabban szemlélem Isten dicsőségét az evangéliumban, annál kedvesebbé válik számomra. Ennek következményeként egyre inkább elhalványul bennem az önmagam szeretete, mint egy régebbi szerelem, amely már nem versenyezhet a szívemért.

Amikor naponta hirdetem magamnak az evangéliumot, arra emlékezem, hogy Isten milyen lenyűgöző szeretettel szeret engem, és hogy milyen végtelenül méltó a szeretetemre mindenek felett. Ezek az emlékeztetők egy-egy jól célzott ütést mérnek önelégültségemre, és megerősítik bennem a vágyat, hogy egyedül Krisztusért éljek. Következésképpen nekem is szívügyemmé válik Isten hatalmas terve, hogy önmagában egyesítsen mindent a mennyben és a földön.

szöveg: Milton Vincent, Az Evangélium keresztények számára

fotó: pexels.com