A megszakítások elfogadása

"Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott."

Márk 1:35

Vannak napok, amikor megszakítások folyamatos sorozatában érzem magam. Attól a pillanattól kezdve, hogy a lábam reggel a padlóra ér, a pelenkacseréktől a váratlan határidőkön át az uzsonna eltakarításáig és a kérésekig, amelyek felborítják az egész napirendemet.

Amikor ez a teljesítményem rovására megy, és a megszakítások megszaporodnak, emlékeztetem magam arra, hogy Jézus hogyan kezelte a zavaró tényezőket.

Jézus nem utasította el a kisgyermekeket, hanem a karjaiba zárta őket (Márk 10:13-16). Nem szidta meg a vérző asszonyt, aki megérintette a ruhája szegélyét, amikor Jairus házához tartott; ehelyett meggyógyította (Lukács 8:40-48). Jézus a tökéletes példa arra, hogyan kell kegyelemmel és céltudatosan kezelni a megszakításokat.

A Márk 1:35-ben bepillantást nyerhetünk Jézusnak az Atyával való kapcsolatába, amíg a földön volt: "Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott." A csend azonban nem tartott sokáig, mert rögtön ezután Jézusnak ugyanazzal kellett szembenéznie, amivel neked és nekem is: a megszakításokkal: "Simon és a vele levők azonban utánasiettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres." (Márk 1:36-37)

Jézus nem dorgálta meg Simont, amiért megzavarta magányát. Nem förmedt rá a tanítványaira, és nem panaszkodott, hogy azok megzavarták az Ő csendes idejét. Azt mondta nekik:"Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem." (Márk 1:38) 

Jézus türelemmel, kegyelemmel és céltudatossággal válaszolt. Gondoskodott a szükségleteikről, és emlékeztette őket a küldetésére - és az övékre.

Ma reggel mindenki más előtt felkeltem a házban, hogy Isten Igéjét olvassam. Miután kitöltöttem a kávémat, felkaptam a Bibliámat, és leültem a jól megkopott kanapénkra. Ezután, óramű pontossággal, egy puffanást hallottam, egy ajtónyitást, és egy kis hangot a lépcső tetején, amely azt suttogta: „Szeretnék hozzád bújni”.

A gyermekeimnek hatodik érzékük van arra, hogy mikor van szükségem egyedüllétre vagy Istennel töltött időre. Ezekben a pillanatokban Jézus kegyelmére emlékeztetnek.

Talán néha a zavaró tényezők, amelyekkel Isten Igéjének olvasása közben szembesülünk, az Ő suttogása, hogy lassítsunk, hogy emlékezzünk arra, hogy szükségünk van rá. Talán a gyermek, aki hív minket, amikor dolgozunk, vagy a barát, aki beszélgetni szeretne velünk, amikor valahová tartunk, az Ő szolgálata számunkra ma.

Krisztus szemével nézve a megszakítások egyáltalán nem jelentenek megtorpanást vagy kellemetlenséget. A megszakítások lehetőségek arra, hogy megéljük az Igét, és királyunk nyomdokain járjunk.

Istenem, tudom, hogy a megszakítások elkerülhetetlenek. Kegyelmed által kérlek, segíts, hogy megtanuljam őket lehetőségként látni, hogy Krisztushoz hasonlóan éljek, szeressek másokat, és minden pillanatban bízzak Benned. Neveld bennem a türelem és az öröm lelkületét, hogy úgy tudjak reagálni, hogy az Téged dicsőítsen. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/09/18/embracing-interruptions

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-kez-kezeben-tart-kezben-tart-5427094/