Amire emlékeznünk kell a szenvedésünk közepette

"Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején."

1 Péter 5:6

Nemrég egy mondta felett ültem, amit a naplómba írtam: Istenben bízva könnyedén tartom életemnek azon részeit, amelyekhez a legszorosabban szeretnék ragaszkodni.

Igaz, hogy Istenben lehet bízni. És Isten néha megengedi, hogy olyan dolgok történjenek, amelyek mély szomorúságot okoznak. Vajon tényleg bízhatok-e benne, még akkor is, ha könnyekkel áztatom a párnámat?

A bánat fájdalmat okoz nekünk. A bánat elszomorít minket. A bánat miatt úgy érezzük, hogy nem tudjuk irányítani a dolgokat. A bánattól szorongani kezdünk. A bánat néha olyan érzés, mintha benzint öntenénk a kétségeinkre. Sokan hallottuk már az 1 Péter 5:7-et: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Mégis nehezünkre esik ezt megtenni, amikor a pulzusunk hevesen ver, a szívünk elszorul, és az arcunk nedves a könnyektől.

Meglepő, ahogy tovább olvasva az 1Péter 5-t, láthatjuk, hogy a 7. vers a szenvedéssel járó aggodalomra utal - és a parancs előtt, hogy gondjainkat Istenre vessük, az az utasítás áll, hogy alázzuk meg magunkat:

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. (1 Péter 5:6-10)

Egy barátnőm gyakran emlékeztet engem egy kemény igazságra, amit az Úrtól kapott: Egy nem meghajolt fejet képtelen felemelni.

Hú, micsoda erőteljes kép.

Amikor folyamatosan az általunk legjobbnak tartott eredményeket nézzük, és megrögzötté válunk abban a gondolatban, hogy a mi jövőképünk az egyetlen jó, a nyakunk merevvé válik a sok erőlködéstől. De ha alázatosan lehajtjuk a fejünket, akkor megfelelő helyzetben vagyunk ahhoz, hogy Isten felemeljen minket, és abba az irányba mutasson, amelyről Ő tudja, hogy a legjobb.

Azt hiszem ez az, amit eddig kihagytam.

Meghajlás futás helyett.

Meghajlás ahelyett, hogy javítani akarnánk.

Meghajlás ahelyett, hogy megpróbálnék értelmet adni olyan dolgoknak, amiknek talán soha nem lesz értelme az én korlátozott emberi elmémben.

Meghajlás ahelyett, hogy ellenállnék Neki.

Meghajlás ahelyett, hogy bizalmatlan lennék iránta.

Meghajlás, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok a feje tetejére állnak.

Meghajlás, amikor a dolgok újra szétesnek.

És meghajlás, amikor a szenvedés elgondolkodtat Isten jóságán.

Sokszor olvastam ezeket a verseket Péter 1. könyvében, de soha nem kötöttem ezt a szenvedésemhez. Soha nem jöttem rá, hogy a szenvedés valójában annak a jele lehet, hogy Isten pontosan a helyes irányba vezet minket: a megváltás felé. A szenvedés nem egy buktató, ami megakadályozza a megváltásunkat. A szenvedés nem bizonyíték arra, hogy kételkednünk kellene Isten jóságában. A szenvedés nem jelenti azt, hogy Istenben bízni túl kockázatos.

A szenvedés arra emlékeztet bennünket, hogy sokkal közelebb legyünk Istenhez, mint valaha, és ne álljunk ellen az Ő vezetésének. Isten útja a helyes út, függetlenül attól, hogy mennyire zavaros is az. És Isten időzítése a legjobb, bármennyire is időszerűtlennek az tűnik számunkra.

Atyám, Istenem, bevallom, hogy gyakran ahhoz kötöm a benned való bizalmamat, hogy hogyan alakul az életem az adott pillanatban. Amikor a dolgok a kedvem szerint alakulnak, könnyű elhinni, hogy Te megbízható vagy. De amikor a dolgok szétesnek, a beléd vetett bizalmam meginog, mert küzdök, hogy megértsem, mit teszel. Ma úgy döntök, hogy bízom Benned azt, amit nem látok, nem ismerek, nem akarok és amitől félek. Átadom Neked a elképzeléseimet és a terveimet arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene alakulnia az életemnek. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2024/10/01/what-we-must-remember-in-the-midst-of-our-suffering

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/erzelmek-fej-szomoru-hosszu-haj-7273297/