Isten, az építő

„Mert minden házat épít valaki, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” Zsid 3:4

 9 éves kisfiam mindent meg tud építeni, ami eszébe jut. Akár Lego, akár szög és kalapács, mindig valami csoda kerül ki a keze alól. Alig volt hét éves, mikor egyszer elém állt, hogy az utca túloldalán folyó építkezésen dolgozó „munkásemberektől” kapott deszkalapból ő közösségi házat akar építeni.

Felsoroltam egy csomó logikus kifogást, miért nem tud közösségi házat építeni. A kislegény meghallgatott, majd felsorolta a maga logikus érveit, hogy miért tudja mégis megépíteni. Tudtam, hogy nekem van igazam, de nem volt esélyem rá, hogy meggyőzzem az én „munkásemberemet”.

Mégsem nekem lett igazam. Megépítette a közösségi házat: volt padlója, négy fala – rajtuk ajtó és ablaknyílások -, és volt teteje. Ezzel számomra bebizonyította, hogy arra született, hogy építsen.

Tudok még valakiről, aki arra született, hogy építsen: Jézus az. Jézus földi apja ács volt, és az akkor hagyományok szerint bizonyára megtanította fiának a mesterség fogásait. Elképzelem Jézust kisfiú korában, ahogy cipeli a szerszámokat, köszörüli a tehetségét. Bizonyára bevert egy-két szöget olyan helyekre, aminek az édesanyja nem örült. Később talán padokat ácsolt szerény otthonukba. Talán ő is tervezte, hogy megépít egy közösségi házat! Igen, Jézus arra született, hogy építsen.

Jézus arra született, hogy építsen, de legfőbb építési porjektjét nem kőből-fából tervezte, nem bútorokat vagy más fából készült dolgot alkotott. Jézus arra született, hogy megépítse Isten élő templomának fenséges csodáját: az egyházat. Isten gyermekeinek életéből építi. Jézus a mi építőnk, aki úgy farag minket, hogy Isten képét tükrözzük.

Fenti idézetünkben az épít, építő szavak eredeti görög jelentése: felszerel, ellát, készít, elkészít; valaki, aki valaki vagy valami számára valamit elkészít; építők, akik felépítenek, s egyúttal feldíszítenek, minden szükségessel felszerelnek. A kommentárok úgy magyarázzák, hogy ebben az idézetben nem egy valóságos házról, hanem egy spirituális, lelki házról van szó.

Isten, a mi építőnk, fel akar építeni minket, fel akar szerelni, el akar látni mindennel, hogy amikor készen vagyunk, az Ő képét tükrözzük. Fel akar díszíteni minket, az ő élő templomait, minden szükséges dologgal, hogy elérhessük azt a célt, amire születtünk. Annyiszor megtagadjuk Tőle, hogy hozzányúljon az életünkhöz, logikus kifogásokat sorolunk, miért nem tud minket a saját képére és hasonlatosságára felépíteni. Ő mindig készen áll logikus érvekkel meggyőzni arról, hogy miért tudunk olyanokká lenni, mint Ő.

Készen állsz igent mondani Isten mesteri tervére az életedről? Ő épített fel mindent. Megrajzolta a te életed tervét is, még mielőtt megszülettél. Hagyod, hogy elkészítse belőled azt a mesterművet, aminek szánt eredetileg?

Uram, átadom neked a kulcsokat a szívemhez, a Te otthonodhoz. Bocsásd meg, hogy bizonyos helyiségeiből eddig kizártalak. Gyere, kérlek, építsd föl a lelkemet, az életemet. Te vagy az Építőmester, engedni fogom, hogy mindent elvégezz rajtam, amire szükség van, hogy azzá a mesterművé legyek, aminek Te elterveztél. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 forrás: Wendy Pope Encouragement for today, 2010.05.04. www.proverb31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com