A biztonság helyett Isten országát keresni
"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot !" (Lukács 12:32)
A gyermekeim az ölembe másztak, hogy összebújjanak, és mesét kértek. A gyermekbibliánkért nyúltam, és elkezdtem olvasni egy Isten küldöttjéről, aki megjelent Isten népének.
"Mit gondoltok, mit fog először mondani?" Kérdeztem a gyerekeimet, tudálékos vigyorral.
Rám ragyogtak, és azt kiáltották: "Ne féljetek!".
"Isten mindig ezt mondja" - töprengtem (és nem először).
"Igen", válaszolták a kicsik, "Ő mondja!".
Igazuk van. Az egész Bibliában Isten vagy Isten küldöttei emlékeztetnek minket arra, hogy ne féljünk.
Ez egy jó dolog is. Mi emberek nagyon, nagyon félünk. A gyerekeim aggódnak a pókoktól és a rossz álmoktól - de míg a gyermekkori félelmeinket kinőhetjük, a félelmet soha nem nőjük ki. Aggódunk a rák miatt, a szeretteink elvesztése miatt, a számlák kifizetése és a családunkról való gondoskodás miatt egy kaotikus világban.
Amikor ezek és más félelmek elárasztják az elmémet, szeretem elképzelni magam a gyermekeimmel együtt a Lukács evangéliuma 12. fejezetében leírt tömegben, amint Jézust hallgatjuk. Szeretném hallani a hangját, és látni az arcát, amikor ezeket a gyengéd szavakat mondta: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot !" (Lukács 12:32).
A helyzet az, hogy Jézus hallgatói nem voltak jómódúak. Keményen dolgozó parasztok voltak egy megszállt országban, amelyet egy elnyomó birodalom irányított, amely a félelem révén gyakorolt hatalmat. A nyilvános keresztre feszítés és az üldözés volt a norma, a végső ellenőrzés és a szélsőséges engedelmesség megkövetelésének módja. Semmi sem volt rendben. Szenvedni, küzdeni és nélkülözni kellett. Jézust meg akarták ölni. Sok barátját és követőjét is meg fogják ölni.
De Jézus nem a biztonságot hirdette. Jézus a Királyságról prédikált.
Közvetlenül azelőtt, hogy azt mondta a nyájának, hogy ne féljenek, azt mondta nekik, hogy ne az élelem és a ruhák miatt aggódva töltsék az életüket, hanem keressék Istent és az Ő Királyságát. Közvetlenül e szavak után azt mondta nekik, hogy adják el, amijük van, és adják a szegényeknek, hogy a kincseiket inkább Isten országába helyezzék, mint a sajátjukba. Arra tanította őket, hogy szeressék és gondoskodjanak felebarátaikról, sőt még a rászoruló idegenekről is. Hogy imádkozzanak az ellenségeikért. Nem azért, mert ez így volt kényelmes, vagy mert volt elég, hanem mert így néz ki a Királyság.
Vajon azért nem veszünk tudomást Jézus tanításáról, hogy inkább szeretetből éljünk, mint félelemből... mert annyira félünk. Félünk, hogy elveszítjük, amink van, félünk, hogy a világ nem elég biztonságos hely ahhoz, hogy áldozatosan törődjünk felebarátainkkal - még kevésbé idegenekkel és főleg nem ellenségeinkkel.
De ahogy összebújok a gyermekeimmel, és felolvasom nekik Isten ismételt emlékeztetőit, hogy ne féljünk, magamba szívom ezeket a szavakat: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot !" (Lukács 12:32). Amikor bátran és teljes szívvel keressük Isten országát a körülöttünk élők szeretetén és gondoskodásán keresztül, akkor megkapjuk az országot. És Isten örömmel adja azt nekünk.
Nincs helye a félelemnek, amikor bátran szeretjük felebarátainkat, idegeneket és ellenségeinket Isten tökéletes szeretetével. (1János 4:18) És amikor teljesen megértjük Isten irántunk való szeretetét, nem tehetünk mást, mint hogy szeretjük a körülöttünk élőket. (1 János 4:19-21)
Lehet, hogy Jézust követni nem lesz mindig biztonságos, de Isten velünk van, és megígérte nekünk a jelenlétét, bárhová is megyünk. És ahol Isten jelenléte van, ott van az öröm teljessége.
Édes Istenem, mi gyakran annyira félünk! Segíts nekünk, hogy szemünket Rád, jó Atyánkra szegezzük, tudva, hogy Te mindig velünk leszel, bármi történjék is ebben a drága életben. Segíts nekünk, hogy Téged kövessünk. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
Catherine McNiel
Seeking God’s Kingdom Over Safety
Megjegyzések
Megjegyzés küldése