A gyógymód

"Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!"

Zsoltárok 116:3-4

A február az évnek az a szakasza, amikor sokan szenvednek depresszióban. Akár a hideg, nyirkos napok, akár a hosszú, borús éjszakák miatt, úgy tűnik, ez az a hónap, amikor az embereket könnyen elönti a baj vagy a bánat. És milyen szavak írják le jobban a mély depresszió élő halálát, mint a 116. zsoltár?

Miután lebénultam, az első években még arra sem tudtam rávenni magam, hogy beszéljek a depresszióról, ami eluralkodott rajtam. Nem tettem semmit, nem mondtam semmit. Az arcomon csak mogorva kétségbeesés tükröződött. Úgy éreztem, hogy a halál kötelei fojtogatnak, ahogy a zsoltárban olvasható. Még az sem érdekelt, hogy van-e gyógymód a depressziómra.

Hála Istennek, volt gyógymód. Több barátom minden héten találkozott a gyülekezeti ifjúsági vezetőmmel, hogy külön és elszántan imádkozzanak értem, kérve Istent, hogy szorítsa vissza a sötétséget az életemben. A változások nem egyik napról a másikra történtek, de lassan kezdett felderülni az arcom. Isten a barátaim imáit arra használta, hogy elvágja a halálos kétségbeesés köteleit, amelyek behálóztak engem. Dicsőítem Istent a barátaimért, akik hajlandóak az Úr nevét segítségül hívni helyettem.

Ha ma úgy érzed, hogy a terhek nyomják a vállad, hívd segítségül az Úr nevét, és kérd, hogy mentsen meg. Ne feledd, lehet, hogy úgy érzed, a baj és a bánat elemészt, de Ő, aki legyőzte a világot, meg tud szabadítani téged.

Kegyelmes Uram, dicsőítelek, hogy békét és reményt kínálsz a depresszió közepette. Ments meg a halálos érzésektől, amelyek behálóznak és betemetnek a vereség és a kétségbeesés sírjába. Erőteljes neved megment!

Diamonds in the Dust, Joni Eareckson Tada: A cure, Zondervan, Grand Rapids

https://www.pexels.com/photo/man-love-people-woman-8383473/