Isten gondviselése életünk legnehezebb pillanataiban

Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!

Zsoltár 22:24

Anyukám Alzheimer kórral küzd.

Ritkán beszélek a betegségéről, mert egy cimkének érzem. Egy diagnózisnak. Szüleimnek nem ilyen terve volt a nyugdíjas éveikre. Az álmaik összetörtek.

Az Alzheimer kór egy lassú, fájdalmas módja az elmúlásnak, melynek minden egyes stádiumát a család súlyos veszteségként gyászol el. Jelképesen szólva itt nincs lehetőség a „ragtapasz” használatára. Amikor a családtag úgy érzi, hogy elfogadta az adott állapotot, egy újabb és újabb változást kell ismét feldolgoznia.

Éveken keresztül Anyukám betegségét a „majd én rendbehozom” hozzáállással kezeltem. Képzettségem szerint kereskedelmi pénzügyi tanácsadókét dolgozom, a munkám része, hogy terveket hozok létre annak érdekében hogy kezelni és rendbe hozni lehessen a hozzám fordulók anyagi helyzetét.

Anyukám diagnózisára úgy tekintettem mint a klienseim esettanulmányára. Felvázoltam egy megoldási tervet, pontba szedtem az elérhetőségeit azoknak az embereknek, akik leginkább a segítségére lehettek érzelmileg, fizikailag és anyagilag. Azt hittem, ha elég szakszerűen dolgozom, meg tudjuk fordítani az egészségi állapotát, jobbá tudjuk tenni az ő jövőbeni kilátásait.

De egyik stratégiám sem vált be úgy, ahogy szerettem volna. Elkeseredtem, könyörögtem Istenhez, hogy értesse meg velem, miért kell tovább szenvednie szeretett anyukámnak. A 22. Zsoltárban leírtakhoz hasonlóan Istenhez kiáltottam, és úgy ahogy Dávid, én is megtapasztaltam, a 24. versben leírtak szerint, hogy Isten közbe lépett a legnagyobb szükségemben: Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!

Isten, az Ő Szentlelkén keresztül megértette velem, hogy nem az volt a feladatom, hogy rendbe hozzam az édesanyámat. Az volt a feladatom, hogy minden egyes stádiumban szeressem őt, és átsegítsem rajta. Hogy ne javítsam ki, amikor ismételgeti önmagát, és ne szóljak rá, amikor ugyanazokat a kérdéseket teszi fel újra és újra. Rádöbbentett arra, hogy segítsem őt, annak érdekében, hogy a lehetőségek szerint kényelmes életet élhessen, és megfelelő segítséget kaphasson. És egy percig se gondoljam azt, hogy helyre kell őt hoznom.

Isten az egyedüli, aki rendbe tudja tenni a dolgokat. Ő az, aki életünk minden egyes állomásán szeret bennünket, a káoszban, a zűrzavarban, és életünk legnehezebb pillanataiban, szükségeiben is.

Most már tudom, hogy Édesanyámnak nem arra a rendbe tételre van szüksége, amit én tudok neki megadni. Ő még tisztában van azzal, hogy ki az Ő Mennyei Atyja, a megváltása felől bizonyossága van, és hiszi azt, hogy a helye el van készítve a Mennyben. Nagyon szívesen beszél erről. Ez az az igazság, amire még mindig emlékszik, megért, és naponta meg is él. Anyukám teljes békességben tölti a mindennapjait.

Segítve és kísérve őt ezen az úton, a megélt tapasztalat teljesen megváltoztatott engem is – hiszen jobb baráttá, szülővé, tanácsadóvá váltam Isten munkája által. Jobban együtt tudok érezni a másik emberrel. Anyukám betegsége közelebb vont az én Mennyei Atyámhoz, a térdeimre kényszerítve, hogy bölcsességért és vezetésért imádkozzam. Rádöbbentem arra, hogy mennyire szükségem van Istenre.

Amikor úgy érzem, hogy összeroppanok, akkor Isten újra és újra emlékeztet arra, hogy azokon a segítőkön keresztül is gondoskodik rólunk, akiket a családunkhoz vezetett. Gyakran emlékeztet arra az ígéretre, hogy „Ő nem fordul el azoktól, akik bajban vannak.” az ápolók, terapeuták és gondozók gondoskodása által. Ők Jézus kezei és lábai az életünkben.

Isten minden szükségletünkről gondoskodik. Lehet, hogy a gondoskodása teljesen másképp válik valósággá, mint ahogy elképzeltük vagy elterveztük, de Ő mindenképpen gondoskodik rólunk.

Nem tudom, hogy mi a jelenlegi élethelyzeted, vagy a „legnagyobb szükséged” kedves olvasó, de Isten mindenképpen tisztában van vele. Ő személyesen ismeri a küzdelmedet, ő látja, hogy saját erődből hogyan akarod rendbe hozni a dolgaidat. Dönts úgy, hogy átadod neki ezeket a küzdelmeket és a rendbetételükre irányuló próbálkozásaidat… és tapasztald meg, hogy Isten miként von egyre közelebb magához, és miként adja meg neked mindazt, amire szükséged van a megfelelő időben.

Mennyei Atyám! Felmagasztalunk és dicsőítünk Téged a mai napon. Köszönjük, hogy minden szükségletünkre odafigyelsz. Bocsáss meg nekünk, amikor megkérdőjeleztük szuverenitásodat. Segíts hogy életünk minden területét átadjuk Neked, és Benned bízzunk, ne pedig saját magunk ügyességére támaszkodjunk. Jézus nevében, Ámen

Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotions, Emily G.Stroud: God's Provission In Our Greatest Need,  https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/03/gods-provision-in-our-moment-of-greatest-need

fotó: behance.net