Hogy fogok a következő 86 400 másodpercen túljutni?

Igen, szenvedni fogtok egy kis ideig. De azután Isten maga fog helyreállítani, megerősíteni, felépíteni, megalapozni benneteket. Meg fogja tenni, mert ő a forrása minden kegyelemnek, és arra hívott el benneteket, hogy örökké tartó dicsőségében részesüljetek. Ez a dicsőség pedig Jézus Krisztusban érhető el.

I. Péter 5:10

Azt szeretném, ha a gyógyulás olyan kiszámítható lenne, mint egy ellenőrző lista – az egymást követő lépéseket szépen ki lehetne pipálni-. Nem szeretem, ha kényelmetlenséggel jár, azt pedig végképp nem szeretem, ha olyan érzelmek billentenek ki a lelki egyensúlyomból, ami a helyreállításból fakadnak.

Persze mindannyian tudjuk, akik már átéltük mit jelent egy összetört szív gyógyulása, hogy a folyamatot nem lehet programozni, nem lehet siettetni, nem lehet irányítani mikor és miként forrjon össze a seb.

Részben a megélt trauma mögött húzódó mély fájdalom is nehezíti a gyógyulást. A veszteség oly kinzó fájdalommal jár, ami kiszámíthatatlan hullámokban tör ránk. Azért is nehéz megragadni a gyógyulás folyamatát, mert gyakran néhány könnyebb nap után egy nem várt érzelmi mélyrepülés úgy tűnik, mintha ismét visszavetné a  helyreállításunkat.

Ekkor az igazságtalanság érzése még dühösebbé tesz bennünket. A sebek frissnek, kétségbeejtőnek és beforratlannak látszódnak. És arra vágyunk hogy valaki megmutatná nekünk, hogy mégis, hogyan éljük túl a következő 86 400 másodpercet az életünkben, miközben elhordozhatatlannak tűnő fájdalmat kell cipelnünk?

Hidd el, teljesen átérzem ezeket az érzéseidet. Tudom mit jelent átvergődni a mindennapok körforgásán, miközben úgy érzed, hogy a bensőd soha többé nem lesz a régi.

Egyszer életem egyik legmélyebb pontján a fejemet a banán állványnak szorítottam a közeli élelmiszer áruházban, egy üres bevásárló kocsi markolatát görcsösen szorítva, a szívem pedig majd megszakadt a fájdalomtól. Egy kamasz bolti kisegítő, azt gondolva, hogy bizonytalan vagyok abban melyik gyümölcsöt válasszam, megkérdezte tőlem: „Segíthetek?” Felé fordultam, a könnyem patakokban folyt az arcomon, és csak annyit tudtam mondani: „Van egy zsebkendőd?”

Csodálatos. Semmi sem tehette volna szebbé a napomat, mint egy totális összeomlás egy idegen előtt az élelmiszerboltban.

De aztán rádöbbentem arra, hogy ezeket a nehezebb napokat nem kell kudarcként megélnünk. Tekintsünk úgy rájuk, mint a gyógyulásunk részére: azt mutatják, hogy a fájdalmunk feldolgozása folyamatban van. Az újabb könnyek a régi sebek felett azt bizonyítják, hogy az érzelmeinkkel szembe nézünk, a veszteségeinket igyekszünk feldolgozni, küzdünk a lelkünk fájdalmával.

Elfogadni a fájdalom jelenlétét magunkban az első lépés fájdalom feldolgozásában. És mi van mindazzal az érzelmi kitörésekkel amelyek oly váratlanul bugyognak elő? Ezek bizonyítékok arra, hogy nem vagyunk halottak legbelül. Van élet a felszín alatt. Persze az érzelmeinknek nem kellene, hogy irányítsák az életünket, de mindenképpen egy tükröt tartanak elénk, mutatva, hogy még mit kell feldolgoznunk magunkban.

Ha merünk mélyen szeretni, akkor el kell fogadnunk, hogy ez azzal jár, hogy mélyen megéljük a fájdalmakat is. Ezért fontos, hogy megtanuljuk, hogy bízzunk a gyógyulás folyamatában. Engednünk kell, hogy ez a folyamat körbevegyen bennünket, a bensőnket átitassa, és meg kell engednünk, hogy a lelkünket átjárja.

Amikor a gyógyulás folyamatára már úgy tekintünk, mint a nem várt erő és a mélyen megélt tapasztalatok bölcsességének kibontakozó forrására, máris nem tűnik igazságtalannak az egész megélt tapasztalat. Úgy kezdünk majd rá tekinteni, mint egy Istentől a lelkünk legrejtettebb zugába is elérő, személyesen nekünk szánt bölcsességre.

Ekkor egy napon rádöbbenünk majd arra, hogy a jövő lenyűgözően vonzóvá vált számunkra. Nem azért, mert a körülményeink megváltoztak volna, hanem azért mert megragadtuk a valóságot, elengedtük az irányítási szándékunkat, és meglátjuk azt, hogy miközben gyógyultunk, olyan emberré formálódtunk, amilyenek mindig is szerettünk volna lenni.

Nem tudom, hogy milyen fájdalmat, összetöretést élsz meg éppen. Azonban szeretném a figyelmedet a kulcsversben lévő reménységre irányítani:

Igen, szenvedni fogtok egy kis ideig. De azután Isten maga fog helyreállítani, megerősíteni, felépíteni, megalapozni benneteket. Meg fogja tenni, mert ő a forrása minden kegyelemnek, és arra hívott el benneteket, hogy örökké tartó dicsőségében részesüljetek. Ez a dicsőség pedig Jézus Krisztusban érhető el. (1. Péter 5:10)

A mi Istenünk a helyreállítás Istene. A benned lévő fájdalom bizonyítja, hogy a csodálatos gyógyulásod kibontakozóban van. Ne add fel a küzdelmet.

Isten szeret téged. Nem vagy egyedül. A gyógyulás lehetséges.

Mennyei Atyám, Istenem! Amikor elegem van a gyógyulás folyamatából, és a küzdelmemet feladni készülök, emlékeztess arra, hogy bízzak benned. Köszönöm, hogy Te az ígéreteidet megtartó Isten vagy. Hiszem, hogy a jelenlegi fájdalmamat a javamra tudod fordítani. Jézus nevében, Ámen

Zsoltárok 34:18 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.

Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotions,  March 11th, 2021. Lysa TerKeurst:  But How Do I Get Through the Next 86,400 Seconds?

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/03/11/but-how-do-i-get-through-the-next-86400-seconds

used with permission

fotó: desenio.eu