A békesség az elengedés másik oldalán vár

Ó, mennyi időt töltöttem azzal, hogy mindent egyben tartsak. Hogy mindenre választ találjak. Hogy minden lehetséges kimenetelre felkészüljek, mintha az aggodalmaim megóvhatnának attól, hogy fájdalom érjen.

Pedig a békesség soha nem ott várt rám, ahol már minden kérdésemre választ kaptam. A békesség mindig az önátadás másik oldalán várt.

Nem a feladásban. Nem abban, hogy úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Hanem abban, hogy lassan elengedem a görcsös kapaszkodást, és rábízom magam Arra, aki már ismeri az előttem álló utat.

Az igazság az, hogy én is még tanulom, mit jelent ez.

Van, hogy ugyanazt a terhet húszszor is átadom Istennek még délelőtt előtt. Van, hogy észre sem veszem, és már újra felvettem azt a terhet, mielőtt igazán eltávolodtam volna tőle.

Talán te is így vagy ezzel. Talán ugyanazért imádkoztál már olyan sokszor, hogy azon gondolkodsz, nem kellene-e már előrébb tartanod.

Drága Barátom, ne kárhoztasd magad azért, mert újra és újra emlékeztetőre van szükséged. Ne keverd össze Isten türelmét a csalódottsággal.

Mi egy türelmes Istent imádunk.

Egy mennyei Atyát, aki soha nem sóhajt fel fáradtan, amikor gyermekei újra Hozzá fordulnak. Egy Megváltót, aki soha nem forgatja a szemét azért, mert még mindig tanulod, hogyan bízz Benne.

Valahányszor újra az Ő kezébe teszed a terhedet, ugyanazzal az együttérzéssel, ugyanazzal a szelídséggel és ugyanazzal a szeretettel fogadja.

Soha egyetlen alkalommal sem mondta azt:
„Ezt már egyszer elmondtam neked.”

Ehelyett újra és újra ezt mondja:

„Jöjjetek hozzám.”

Újra.
És újra.
És újra.

Ez az a szeretet, amely valóban átformál bennünket. Nem a félelem. Nem a szégyen. Hanem a türelmes, hűséges szeretet.

„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
(1Péter 5:7)

Remélem, ma te is megérzed ezt a szeretetet. 

Forrás: Little Sparrow Loved