Uram, segíts! Nem tudom, mit tegyek.

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek július 31, 2026

Uram, segíts! Nem tudom, mit tegyek.

"Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”

2Krónikák 20:12

„Istenem, segíts! Ezt már nem bírom tovább. Őszintén szólva azt sem tudom, képes vagyok-e most egyáltalán hazavezetni.”

Ezt az imát zokogtam az autómban ülve, miközben próbáltam feldolgozni a telefonhívást, amit az imént kaptam. Azt hittem, végre lezárult egy hosszú és fájdalmas jogi ügy. Aztán megcsörrent a telefonom. Kiderült, hogy újabb fellebbezést nyújtottak be, és úgy éreztem, mintha minden kezdődne elölről. Nagy volt az esélye, hogy ismét bíróság elé kell állnom. A legnehezebb pedig az volt, hogy semmit sem tehettem. Nem volt a kezemben az irányítás, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek.

Nem könnyű tehetetlennek és teljesen túlterheltnek érezni magunkat. Mégis éppen ezekben a helyzetekben tud Isten a legmélyebben munkálkodni bennünk.

Amikor elfogadjuk, hogy nem mi irányítunk, akkor letehetjük a terheinket Annak a kezébe, aki minden felett uralkodik: a mi Urunkhoz, aki mindenható és tökéletesen jó.

A 2Krónikák 20:1–12-ben Jósafát király történetét olvassuk. Megtudta, hogy egy hatalmas ellenséges sereg közeledik Jeruzsálem ellen. Ráadásul az ellenség már Hacacón-Támárnál járt, alig 40-50 kilométerre. Nem maradt idő arra, hogy Júda serege felkészüljön a csatára. Igazán reménytelennek tűnt a helyzet.

Mit tett Jósafát? Imádkozott. Nyíltan megvallotta Isten előtt, hogy Júda népe tehetetlen az ellenséggel szemben, és nem tudják, mit kellene tenniük. De a legfontosabb az volt, hogy tekintetüket Istenre emelték – arra, aki pontosan tudta a megoldást:

"Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”

2Krónikák 20:12

Isten pedig megsemmisítette az ellenséges sereget úgy, hogy Júda katonáinak még harcolniuk sem kellett. A nép énekelt és dicsőítette az Urat, miközben Ő elérte, hogy az ellenséges katonák egymás ellen forduljanak és elpusztítsák egymást (2Krónikák 20:19–24).

Amikor megkaptam azt a lesújtó telefonhívást az ügyvédemtől, kicsit úgy éreztem magam, mint Jósafát király. Fogalmam sem volt, hogyan tovább… de Isten tudta. A dolgok végül teljesen váratlanul rendeződtek, és nem kellett újra bíróságra mennem. Isten elbánt azzal a „hadsereggel”, amely a békémet fenyegette.

Amikor nem tudjuk, mit tegyünk, mindig van Kihez fordulnunk. Jézus mindenkit hív, aki megfáradt és terhek alatt roskadozik, hogy menjen hozzá, mert Ő nyugalmat ad (Máté 11:28). Néha ez a nyugalom azt jelenti, hogy az Úr maga harcol értünk, ahogyan Jósafát esetében is tette. Máskor pedig azt, hogy végig velünk marad a nehézségek között. Bárhogy is történjen, mindig számíthatunk az Ő állandó jelenlétére, erejére és jóságára.

Urunk, köszönjük, hogy olyan szerető Atya vagy, aki soha nem hagy bennünket egyedül a legnehezebb harcainkban. Amikor tehetetlennek érezzük magunkat, emlékeztess arra, hogy Benned találjuk meg a nyugalmunkat és a békességünket. Hálásak vagyunk, hogy mindig Te tartod kezedben az irányítást, és minden helyzetben a javunkra és a Te dicsőségedre munkálkodsz. Jézus nevében. Ámen.