Amikor nem látod, mit munkál Isten

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek július 10, 2026

Amikor nem látod, mit munkál Isten

"Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre?..."

Ézsaiás próféta könyve 43:19

Nemrég régi fényképeket nézegettem. Csak egy képet kerestem, de végül hosszú percekre elvesztem az emlékek között. Újra láttam a gyermekeimet kisbabaként, és azt az otthont is, ahol a családi életünk elkezdődött.

Akkoriban azok a napok végtelenül fárasztónak tűntek. Pelenkázás, mosogatás, házimunka, újra és újra ugyanazok a feladatok. Tettem a dolgomat, igyekeztem helytállni, de sokszor nem éreztem, hogy bármi igazán nagy vagy fontos történne. Nem mindig vettem észre, hogyan munkálkodik Isten a hétköznapok csendjében.

Az egyik fotó azonban életem egyik legnehezebb időszakát idézte fel. A negyedik gyermekem olyan idegsérüléssel született, amely miatt nem tudta mozgatni az egyik karját. Hónapokon át minden nap masszíroztam a karját, olvastam, kutattam a lehetőségeket, és kitartóan imádkoztam a gyógyulásáért. Ahogy telt az idő, és a javulás váratott magára, egyre többször tettem fel magamnak a kérdést: vajon milyen jövő vár rá?

Aztán egy nyáron találkoztam egy egyetemista fiúval, akinek ugyanilyen sérülése volt. Egy kávézóban dolgozott, magabiztosan végezte a munkáját, pedig csak az egyik karját tudta használni. Beszélgetni kezdtünk, és egyszer csak megemlítette:

– Gitározom.

Aztán mosolyogva hozzátette:

– Bármit meg tudok csinálni. Lehet, hogy nekem nehezebb, de ugyanúgy meg tudom csinálni.

Abban a pillanatban valami megváltozott bennem. Nem azért, mert a helyzetünk hirtelen könnyebb lett, hanem mert először megláttam a reményt. Megláttam, hogy a történetünk még nincs befejezve.

A remény pontosan ezt teszi. Segít túllátni azon, amit éppen most látunk. Emlékeztet arra, hogy a jelenlegi helyzetünk még nem a történet vége.

Ma már visszanézve tisztán látom, hogy Isten azokban a nehéz, sokszor teljesen átlagosnak tűnő napokban is dolgozott. Erősítette a hitemet, megtanított jobban bízni benne, és olyan reménységet formált bennem, amely a legnehezebb időszakokban is meg tud maradni.

Ézsaiás könyvében ezt mondja Isten:

" Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok. "(Ézsaiás 43,19)

A kérdés nem az, hogy Isten munkálkodik-e. Hanem az, hogy észrevesszük-e.

Persze vannak napok, amikor ez egyáltalán nem könnyű. Vágyunk a reményre, de nem érezzük. Mégis fontos emlékeznünk arra, hogy a remény nem csupán érzés – hanem döntés is.

Ezért szeretnélek bátorítani: nézz vissza az eddigi utadra. Ha most egy nehéz időszakon mész keresztül, ne próbáld elbagatellizálni a fájdalmadat. De ne engedd azt sem, hogy ez írja meg a történeted végét.

Válaszd a reményt.

Ez néha egészen egyszerű dolgokat jelent:

Emlékezz vissza arra, hányszor volt már hűséges hozzád Isten.
Figyeld meg az apró változásokat, még akkor is, ha jelentéktelennek tűnnek.
Mondd ki Isten Igéjének igazságát akkor is, amikor az érzéseid mást súgnak.

Ma a fiam már egyetemista. Baristaként dolgozik. És igen… gitározik.

Lehet, hogy a te történeted más. Talán még nem látod a teljes képet. De Isten a te életedben is tovább írja a történetet. Még most is munkálkodik. Még most is valami újat készít.

Drága Mennyei Atyám!

Segíts, hogy ne csak a nehézségeket lássam magam előtt, hanem azt is, amit Te éppen formálsz az életemben. Adj reménnyel teli szívet, nyitott szemeket, hogy felismerjem a munkádat, és erős hitet, hogy akkor is kitartsak, amikor még nem látom az utat. Köszönöm, hogy Te vagy az Isten, aki helyreállít, megújít, és soha nem hagyja abba a munkáját. Jézus nevében. Ámen.