Üres tevékenység

„Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek.” 2Tessz 3,11

Szeretem az üres kalóriákat. Bevallom, így van. Kedvencem a csokis browny. Próbálom nyugtatgatni magam, hogy a benne lévő tojástól egészséges étel, de igazából nem sok van benne, ami jótékony hatással van a szervezetemre. A pillanatnyi élvezeten túl mást nem kapok tőle, mint egy kis kalóriát, de a szervezetemet igazából nem táplálja.

Gyakran ilyen a tevékenykedésünk. Meg tudjuk tölteni a napjainkat különféle foglalatosságokkal, s vacsora után kimerülten és kiüresedve zuhanunk a fotelbe. S mégis, körülnézve azt látjuk, hogy felgyűltek a megválaszolatlan levelek az íróasztalon, koszos ruhák vannak a karfára dobva, a konyha kövezete foltos, ragadós. Pedig egész nap nyüzsögtünk!

Hasonlóan a nőhöz, aki elkölt 100 dollárt az élelmiszerboltban, és mégsincs miből vacsorát főznie, ha nem gondoljuk át tevékenykedésünket, elkeseredhetünk, milyen kevés az egész napi munkánk eredménye. Mint a browny a maga üres kalóriáival, a tevékenykedésünk gyakran semmi hasznot nem hajt.

Az üres foglalatosság egyik kísértője a számítógépem. A munkám megköveteli, hogy sok időt töltsek a gép előtt. Ha nincs előre elgondolt tervem, amikor leülök, akár két óra is eltelik úgy, hogy nem jutottam előre – mert például aranyos kutyakölykökről készült videókat nézegettem. Ha viszont vettem a fáradságot, s előre beosztottam a gép előtt töltendő időmet, jobban tudok koncentrálni a tennivalóimra.

Ugyanez a helyzet a házimunkával is. Ha szánok pár percet reggel arra, hogy sorba rakjam az elvégzendő feladatokat, több esély van rá, hogy estig mindent befejezzek. Különben megtörténik, hogy este 7-kor ébredek fel, hogy fogalmam sincs, mi legyen vacsorára.

Nemrég tűnt szemembe a mai igénk. Rájöttem, hogy nem különbözünk a régiektől, akiknek szól a figyelmeztetés. Csak a tétlenségünk különbözik: tevékenységnek látszik. Többnyire meg is győzzük magunkat, hogy fontos volt elolvasni a híreket, körülnézni a barátnőnk blogján, vagy rákeresni a jövő évi üdülési lehetőségekre. Persze, fontos. De nem biztos, hogy ma kellett volna.

Megvan az ideje a csokis sütizésnek, a barátokkal való csevegésnek, az internetes keresgélésnek. Megvan az ideje a pihenésnek. Végül is Isten rendelt nekünk egy pihenőnapot. Megvan az ideje a játéknak. A termékeny tevékenykedés kulcsa, hogy tudjuk, mikor minek van itt az ideje.

Ahelyett, hogy maga töprengene rajta, Isten bölcs leánya az Atyához fordul eligazításért. Én úgy tudom elkerülni az üres tevékenységeket, hogy minden nap megkérdezem, Isten mit szánt nekem arra a napra. A reggeli imámban mindig szerepel az időbeosztás. Azon túl, hogy élvezni akarom Isten jelenlétét, eligazítást kérek Tőle az adott napra.

Leülök a konyhaasztalhoz egy csésze kávéval s a jegyzetfüzetemmel, kezemben egy toll, és kérem Istent, sorolja fel, mit vár el tőlem aznapra. Mindig segít összeállítani az időbeosztásomat, a tennivalók listáját – nem másnapra vagy a következő hétre, hanem az adott napra.

A nekem – munkára, játékra, pihenésre - jutott idő gondos intézője akarok lenni. Túl sok időt elfecséreltem hiábavalóságokkal. Jó dolog a tevékenykedés, de csak akkor, ha nem üres. A sütievés is jó dolog a maga idejében.

Uram, Te teremtetted az időt, s én mégis olyan ritkán keresem eligazításodat, hogy mire használjam fel. Időbeosztásom intézőjévé, gondnokává tettél, szükségem van a segítségedre. Mutasd meg kérlek, hogyan töltsem termékenyen az időm – és mikor tegyem félre a tennivalókat, hogy pihenjek vagy játsszam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.10.17., www.proverbs31.org, Glynnis Whitwer, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)