"Nem hagylak benneteket árván, eljövök hozzátok"!

És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

János 14:16-20

„Róma 8:16 azt mondja, hogy a Lélek tesz bizonyságot a szívünkben arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. A Lélek küldetésének része, hogy elmondja neked Isten irántad való szeretetét, a benned való gyönyörködését és azt a tényt, hogy az ő gyermeke vagy. Ezeket a dolgokat a fejedben tudhatod, de a Szentlélek tüzes valósággá teszi őket az életedben.

Thomas Goodwin, egy XVII. századi puritán lelkész azt írta, hogy egyszer látott egy apát és fiát sétálni az utcán. Az apa hirtelen a karjába kapta a fiát, megölelte, megcsókolta, és azt mondta a fiúnak, hogy szereti - majd egy perc múlva visszatette a fiút a járdára. Vajon a kisfiú az apa karjaiban inkább fiú volt, mint lent az utca kövén? Objektíven és jogilag nem volt különbség, de szubjektíven és tapasztalati szempontból a világon minden különbség megvolt. Az apja karjaiban a fiú megtapasztalta a fiúságát.

Amikor a Szentlélek teljes egészében betölt benneteket, érezni fogjátok Atyátok karjait amint átölel benneteket. Ez egy biztosíték arra, hogy kik vagytok. A Lélek lehetővé teszi számodra, hogy azt mondd magadnak: "Ha valaki, aki olyan mindenható, mint ő, így szeret engem, gyönyörködik bennem, végtelen messzeségig elment, hogy megmentsen, azt mondja, hogy soha nem fog elengedni, és meg fog dicsőíteni, tökéletessé fog tenni, és minden rosszat el fog venni az életemből - ha mindez igaz -, akkor miért aggódom bármi miatt is? Ez minimum örömöt jelent, és a félelem és az önmagunk körül forgás hiányát.

Az Efézus 5:18-ban Pál azt mondja: "Ne részegedjetek meg a bortól, hanem töltekezzetek be a Lélekkel". Emlékezzünk a pünkösdi tanítványokra. Olyan csodálatos bátorsággal mentek ki és hirdették nyilvánosan az evangéliumot, hogy egyesek azt hitték, túl sokat ittak (ApCsel 2:13). Bátorságuk azonban a legfontosabb tekintetben különbözött attól, hogy részegek voltak. Az alkohol depresszív szer – eltompítja az agy racionális gondolkodásért felelős részeit. A boldogság, amit részegen érezhetsz, azért van, mert kevésbé vagy tudatában a valóságnak. A Lélek azonban örömteli félelem nélküliséget ad nektek azáltal, hogy tudatosabbá tesz téged a valósággal kapcsolatban. Biztosít arról, hogy annak az egyetlen Valakinek a gyermeke vagy, akinek a véleménye és hatalma számít. Ő nagyon-nagyon szeret téged, és soha nem fog elengedni.”

Tim Keller, Imádság: 172-173. o.