Istenben bízni vagy idegeskedni?

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Zsoltárok 119:105

Sötét, holdtalan éjszaka volt Dél-Szudánban. A háztól a hálókunyhónkhoz sétáltam, bízva abban, hogy a bokorlámpám, egy kis petróleumlámpa megvilágítja az utamat.

De az előttem lévő fénypocsolya csak arra volt elég, hogy megvilágítsa a következő néhány lépést, de arra nem, hogy megmutassa a kis kunyhót, amelyről reméltem, hogy előttem van. Kezdtem kissé nyugtalankodni, és arra gondoltam: Hol van a kunyhó? Nem kellene már ott lennem? Egyáltalán jó úton járok?

Több fényre volt szükségem. Megálltam, felemeltem a lámpámat, és kinyújtottam a karomat, amennyire csak tudtam.

De rossz helyet választottam a megálláshoz és az út megkérdőjelezéséhez - pont egy seregnyi hangya ösvényének közepén. Kihasználták tétovázásomat, hogy tudassák velem, mennyire felbosszantottam őket. A lábamra másztak, és harapdálni kezdtek, mit sem törődve azzal, hogy nem akartam ártani nekik.

Nem túl gyengéd bökdösésük hatására újra elindultam, és az egyetlen lehetőséget választottam: az általam látható ösvényen maradtam, bízva abban, hogy az elvezet a célomhoz. Szerencsére így is lett.

Miután megérkeztem és eltávolítottam az összes hangyát, volt alkalmam gondolkodni, és eszembe jutott a Zsoltárok 119:105: "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." Mint az ószövetségi idők olajlámpásai, és mint az én bokorlámpám, Isten Igéje talán csak néhány lábnyi utat világít meg, megvilágítva a következő néhány lépést, amit Ő akar, hogy megtegyek. Az életben mégis gyakran azon kapom magam, hogy a végső célt követelem. Hová viszel engem, Uram? Kérdezem. Fényszórót akarok, nem ezt a gyenge bokorlámpát!

Milyen lehetőségeink vannak, amikor messzebbre akarunk látni, mint amit Isten megmutat? Megállhatunk az utunkon, és nem vagyunk hajlandóak még egy lépéssel tovább menni, amíg Isten meg nem mutatja nekünk a teljes tervét. Küzdhetünk azért, hogy mi magunk világítsuk meg az utat, megpróbálhatjuk magunktól kitalálni a végső célt és a legjobb utat oda.


Vagy bízhatunk Istenben és az Ő Igéjében.

Isten gyakran éppen elég utat világít meg ahhoz, hogy megtegyük a következő néhány lépést. Lehet, hogy nem tetszik nekünk. Lehet, hogy többet akarunk tudni. Lehet, hogy mindent tudni akarunk. De Isten azt akarja, hogy bízzunk benne és az Ő Igéjében. "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Példabeszédek 3:5-6). Amikor hitben megtesszük azokat az első lépéseket, a fény velünk együtt halad előre, és képesek leszünk meglátni a következő ösvénydarabot, amelyen Isten azt akarja, hogy kövessük.

Mégsem kell idegeskednünk. Ehelyett választhatjuk azt, hogy bízunk az Úrban.


Uram, köszönjük, hogy újra és újra megmutattad, hogy megbízható vagy. Segíts, hogy megtegyem azokat az első lépéseket előre, amelyeket Te szeretnél, hogy megtegyek, teljesen bízva Benned, még akkor is, amikor nem látom az egész utat. Jézus nevében, Ámen.

Forrás:

by Lisa Roettger, 

COMPEL Training Member

 Trusting God or getting antsy , Daily Devotion May 12, 2023

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2023/05/12/trusting-god-or-getting-antsy

Fotó: canva.com