Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Minden nap benned reménykedem. (Zsolt 25,5)

Amikor a hívő ember remegő lábakkal az Úr útjára lép, azt kéri tőle, hogy úgy vezesse, mint a kisgyermeket, akit szülei segítő kezei tartanak. Az a vágya, hogy tanítást kapjon az igazság alapismereteiből, és azért imádkozik, hogy tanulhasson az élet iskolájában.

Dávid sokat tudott, mégis tudatlannak érezte magát és Isten iskolájába kívánkozott: négyszer is kéri két igeversen belül, hogy felvételt nyerjen a kegyelem magasiskolájába. Sok hívő jól tenné, ha ahelyett, hogy a saját útját járná, és a maga alkotta gondolatmenet szerint élne, Isten igazságának régi jó ösvényeit keresné, és a Szentlélek Istenhez fordulna megszentelt értelemért és tanítható lelkületért. Mert te vagy szabadító Istenem. A három-egy Isten népe üdvösségének szerzője és beteljesítője. Kedves Olvasó! Ő üdvösséged Istene? Az Atya kiválasztó kegyelme, a Fiú jóvátétele és a Szentlélek általi megelevenítés örök reménységed forrása? Ha igen, akkor erre hivatkozva kérheted, hogy további áldásokban részesülj, mert ha az Úr üdvösségre rendelt téged, akkor biztosan kész tovább tanítani útjaira. Nagy boldogság, ha ilyen dávidi bizalommal fordulhatunk Urunkhoz. Hatalmasan megerősít imádságainkban, és vigaszt ad a próbák alatt.

Minden nap benned reménykedem. A türelem a hit szép szolgálóleánya: örömmel várunk, amikor biztosan tudjuk, hogy az nem hiábavaló. Kötelességünk és kiváltságunk is, hogy Neki szolgálva, Őt dicsőítve, Benne reménykedve, bizalommal várjunk az Úrra életünk minden napján. Hitünk megpróbált hit lesz, és ha igazi, akkor az hosszú ideig tartó próbát is állhatatosan tűri. Nem fáradunk bele az Istenre várakozásba, ha megemlékezünk arról, hogy Ő milyen hosszan és kegyelmesen várt ránk egykor.

szöveg: C.H.Spurgeon, Reggel és este, napi áhítatok

fotó: pexels.com