A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki. (Mt 12,20)

 Mi lehet gyengébb a megrepedt nádszálnál vagy a pislogó gyertyabélnél? A lápos, mocsaras területen termő nád megroppan, ha rászáll egy vadkacsa, és eltörik ha valaki rálép, a szél pedig, amely a víz felett elsuhan, ide-oda hajlítja. El sem lehet képzelni a megrepedt nádnál törékenyebb és gyengébb dolgot, vagy olyat, amelynek léte nagyobb veszélyben lenne. Azután nézzük a pislogó gyertyabelet: mi az? Igaz, hogy van egy kis lángja, de majdnem kialszik, még egy kisgyerek is el tudná fújni, lángjának létezése mindennél bizonytalanabb.

Gyenge dolgokról ír itt a Szentírás, Jézus mégis azt mondja róluk: nem oltom el a pislogó gyertyabelet és nem töröm el a megrepedezett nádszálat. Istennek néhány gyermeke erőt kap, hogy nagy tetteket vigyen véghez Őérte. Istennek mindenütt vannak Sámsonjai, akik képesek rá, hogy kitépjék Gáza városkapuit, és felvigyék a hegy tetejére. (Bír 16,1-3) Van néhány nagy erejű, oroszlánszívű embere is, de gyermekei nagy része félénk és remegő szívű, olyanok, mint a seregélyek, akiket minden arra járó megriaszt, kicsi és ijedős teremtmények. A kísértés idején kelepcébe kerülnek, mint a madarak; a próbák alatt ájuldoznak, törékeny hajójukat ide-oda dobálja minden hullám, és úgy sodródnak, mint hullámok hátán a tengeri madarak. Gyenge, erőtlen, bölcsesség és előrelátás nélküli teremtmények. Mégis, gyengeségük ellenére, vagy éppen ezért övék ez az ígéret, amely külön nekik szól.

Ebben van a kegyelem és ez az irgalom! Ebben van a szeretet és a jóság! Ez mutatja meg Jézus könyörületességét: milyen gyengéd, kedves és kíméletes! Soha nem kell félnünk érintésétől. Soha nem kell attól félnünk, hogy keményen szól hozzánk, bár megfeddhetne gyengeségünkért, nem teszi. Ő a megrepedt nádra rá sem fúj, a pislogó gyertyabélre pedig még egy rosszalló pillantást sem vet.

szöveg: C.H.Spurgeon, Reggel és este, napi áhítatok

fotó: pexels.com