Bizalom a kapitányban

 „Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.”

 (Zsoltárok 27;3)

Amióta az eszemet tudom, a családunk július 4-ét - az amerikai függetlenség napját - a kedvenc strandunkon töltötte. A tűzijáték megkoronázza azt a hagyományt, amely emlékezetünkbe és szívünkbe vésődött.

Egy bizonyos év azonban váratlan félelmet és kétségeket hozott.

Valaki azt javasolta, hogy a tűzijátékot egy családtagunk hajójáról nézzük meg. Bár szeretek a vízen lenni, amikor a tenger nyugodt, és süt a nap, abban viszont nem voltam biztos, hogy éjjel is ez ugyanolyan jó ötlet lenne. Vonakodva de beleegyeztem.

Miután megvártuk, hogy egy kisebb vihar elvonuljon, nekivágtunk a kalandunknak. Amire nem számítottam, az a sziklás tenger volt, amit a vihar hátrahagyott. A hullámok lökdöstek. A szél az arcomba csapott. A döntésünkbe vetett bizalmam gyorsan elszállt.

Ahogy a tűzijáték véget ért, megkönnyebbülés öntött el: Visszatérhettünk a szárazföldre. De az út hosszú, rögös és sötét volt, és ennél idegesebb már nem is lehettem volna. Lehajtott fejjel és összeszorított szemmel imádkozni kezdtem. Lassan megnyugodtak az idegeim…

Végül képes voltam felemelni a fejemet, hogy rápillantsak a férjemre, a kapitányra, aki hazafelé navigálta a hajót. Tudtam, hogy biztonságban leszünk. Hajóvezetőként nőtt fel; ha valaki képes volt erre, az ő volt. Nemcsak a tapasztalata és a tudása, hanem a családunk iránti szeretete és elkötelezettsége is biztosított engem. Teljesen bíztam benne, hogy átvészeljük a vihar hatásait.

Bár soha nem fogok úgy dönteni, hogy önszántamból belemegyek egy viharba, sem szó szerint, sem átvitt értelemben, de a viharok az élet elkerülhetetlen részei. De a kapitány mindent megváltoztat. Isten, az én igazi kapitányom és a tiéd, tudja, hogyan kell gondoskodni a gyermekeiről. Függetlenül attól, hogy mennyire van sötét körülöttünk, vagy mennyire háborog a víz alattunk, Ő biztonságban a partra vezet bennünket, tökéletesen eligazodva a viharos tengeren. Teljesen megbízhatunk benne.

Isten kegyelméből olyanok lehetünk, mint Dávid király, aki kijelentette: „Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom” (Zsoltárok 27;3)

Nekem a sötét égbolttal és a viharos tengerrel, Dávidnak viszont a hatalmas hadsereggel és a kitört háborúval kellett szembenéznie. Mindkét helyzet félelmet és reszketést indokol. De mi megtapasztalhatjuk a békét és a bizalmat, ha ismerjük a kapitányt, és hisszük, hogy bízhatunk benne.

Ahogyan férjem tapasztalata, képessége és szeretete megnyugtatta a szívemet, úgy erősítette meg az Úr világossága, üdvössége és erődszerű védelme Dávid szívét (Zsoltárok 27:1). Mivel tudta, hogy Isten megbízható, Dávid bízott abban, hogy Isten végigviszi őt.

Akár a tenger, akár a szívünk viharos ma, bátran bízhatunk a kapitányunkban. Ha valaki segíthet navigálni a viharainkban, az Ő.

Drága Jézus, köszönöm a jelenlétedet a viharomban. Elismerem, hogy Te megbízható, mindenható és gondoskodó vagy. Bízom benned, hogy átsegítesz azon, amivel szembenézek, és teljesen bízom benned, a kapitányomban. Jézus nevében, Ámen.

Confident in the Captain by Cara Blondo / kép: pinterest.com