Isten kegyelme

Amikor Isten kegyelmére gondolok, akkor az Ő hatalmának monumentális megnyilvánulása jut eszembe.

Az Ő jósága.
Az Ő szeretete.
Az Ő csodái.
Az Ő kegyelme felfoghatatlan. És az Ő kegyelme képes arra, amire még soha semmilyen kegyelem nem volt képes.

Azt tanulom Isten kegyelméről, hogy nem mindig úgy néz ki, mint egy győzelem.
Legalábbis nem úgy, ahogy én általában a győzelmet látom.
Néha Isten kegyelme egy suttogás, ami azt mondja: "Vegyél egy mély lélegzetet. Tudom, hogy nehéz lélegezni, de adok neked még egy leheletet".

Az a parányi kis szó vagy mondat, ami másnak olyan jelentéktelennek tűnne, de a szívünkig hatol, mivel tudjuk, hogy közvetlenül Tőle származik.


Egyértelmű útmutatás vagy válasz helyett az Ő kegyelme lehet az az egyszerű kérdés, amely akkor merül fel, amikor a kétség és a félelem elárasztja elménket: "gyermekem, bízol bennem?".


Az Ő kegyelméből valóban gyengének érezhetjük magunkat, mert Ő nem hoz csak úgy mindent rendbe, és rádöbbenünk, hogy nekünk esélyünk sincs rá, hogy bármit is rendbehozzunk…


Mégis, Mi még mindig itt vagyunk.
Még mindig haladunk előre.
És azt hiszem, könnyű nem észrevenni ezt a fajta kegyelmet.
Mert az Ő kegyelme életünk legnagyobb, legcsodálatosabb pillanataiban ragyogóan megmutatkozik.
De az Ő kegyelme időnként viszont fájdalomban lesz nyilvánvalóvá.
Azt tapasztalom, hogy nagyon, nagyon nehéz meglátni ezt a fajta kegyelmet az adott pillanatban.
De azt hiszem, meghívást kaptunk, hogy megpróbáljuk megragadni ilyenkor is.

Ha nem igyekszel észrevenni Isten kegyelmének megnyilvánulását életed minden pillanatában, akkor könnyű lesz elszalasztani azt.


De imádkozom, hogy keresd. 

Imádkozom, hogy kutass. 

Imádkozom, hogy gondold meg, hogy talán éppen az a tény, hogy élsz, hogy épp most, itt olvasod ezt a gondolatot, Isten kegyelme közelebb van, mint gondolnád.

Az Ő kegyelme mindig jelen van.
És egyedül ez tart meg minket.

~Kelli Bachara