Szokatlan kedvesség
„A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.”
Apostolok Cselekedetei 28:2
Képzeld el ezt a jelenetet. Kétszázhetvenhat ember - foglyok, katonák és a legénység -, akik mind tehetetlenül állnak a parton. Mindegyikük csuromvizes volt, csonttá fagyva. A ruhájukon kívül semmi sem volt náluk. Nem volt bőröndjük, amiben értékes dolgok lettek volna. Nem volt lehetőségük arra, hogy sok pénzt költsenek a sziget gazdaságának fellendítésére. Csak ők maguk.Lukács feljegyzi, hogy a szigetlakók szokatlan kedvességgel fogadták őket, ami azért volt furcsa, mert az emberek a pillanatnyi szükségletre reagáltak, nem pedig a hajótöröttek hírnevére. Csak később, miután Pál elkerülte a méreghalált, és később meggyógyította a betegeket, jegyezték fel, hogy „ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.” (ApCsel 28:10).
Milyen vendégszerető emberek! A sziget stratégiai elhelyezkedése miatt nincs kétségem afelől, hogy Lukács és társai nem először szenvedtek ott hajótörést. Ennek ellenére fenntartások nélkül fogadták a hajótörötteket. És amikor a társaság távozni készült, mindent megadtak nekik, amire szükségük volt. Később a történelemből megtudjuk, hogy Málta egész szigete áttért a kereszténységre. Valahogy nem lepődünk meg ezen. Ugyanolyan készséggel fogadták Isten jó hírét, mint a szenvedő idegeneket.
Milyen természetű a mi vendégszeretetünk? Azon alapul-e, hogy mi milyennek látjuk az adott személyt? Hála érte a máltaiak nem így gondolkodtak. Szokatlan kedvességük lehetővé tette Pál számára, hogy Nyugaton előbbre vigye az evangéliumot. Képzeljük el, milyen lenne Európa és a Nyugat arculata, ha a hajótöröttek ott pusztultak volna el Máltán.
Joni Eareckson Tada: Unusual Kindness
More Precious Than Silver
1998, Zondervan
https://www.pexels.com/hu-hu/
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése