Bölcsesség

Időnként elegünk van, és fel akarjuk adni. Máskor dühösek vagyunk, és kihátrálunk. Néha ahelyett, hogy végigküzdenénk a megpróbáló élethelyzeteket, azt kívánjuk, bárcsak minden egyszerűbb lenne, ezért bedobjuk a törülközőt. Néha megsértődünk, és úgy érezzük, hogy az a jogos, ha pontosan úgy bánunk másokkal, ahogy ők bántak velünk. Néha boldogtalannak érezzük magunkat, ezért legszívesebben felpattannánk és továbbállnánk.

De az a helyzet, hogy az érzéseink gyakran zsákutcába vezetnek bennünket. Ha az érzelmeink irányítják a döntéseinket, az pillanatnyilag jó érzés lehet, de sokszor ez csak múlandó, és a végén a megbánás marad. Mert nem az érzéseink a legfontosabbak. Nem ők az irányadói annak, hogy hogyan kezeljünk egy helyzetet.

A legjobb döntéseinket nem az érzéseink, hanem a bölcsesség generálja. Érzéseink olyanok, mint a hullámok, viharban hánykolódnak. A bölcsesség azonban olyan, mint a mély víz, rendíthetetlen és nyugodt. Érzéseink lehetnek ostobák, a bölcsesség azonban megfontolttá tesz.

A bölcsesség azt mondja, hogy mindennek megvan a maga ideje. A bölcsesség azt mondja nekünk, hogy aki most keményen dolgozik, az később arat. A bölcsesség azt mondja, hogy a tavasz a telet követi.

A bölcsesség azt mondja, hogy kétszer is gondoljuk meg, mielőtt értéktelennek tartunk valamit. Arra kér minket, hogy vegyük újra fontolóra.. De azt is tudja, mikor kell elengedni valamit. A bölcsesség vár, de tudja, mikor kell cselekedni.

A bölcsesség azt mondja nekünk, hogy érezhetünk így, és cselekedhetünk másképp. A bölcsesség azt mondja nekünk, hogy a szeretet egy választás, és hogy akkor is dönthetünk úgy, hogy követjük, amikor semmi kedvünk hozzá. A bölcsesség újra és újra visszaigazolja magát.

Míg az érzések megerősítik és érvényesítik saját önérdekeinket, a bölcsesség korrigálja a legjobb érdekeinket.

A bölcsesség az egészre összpontosít, míg érzéseink gyakran csak ránk koncentrálnak. A bölcsesség messzire lát, az érzéseink pedig gyakran rövidlátók.

A bölcsesség néha az, hogy felismerünk egy érzést, és nem aszerint cselekszünk. Máskor pedig éppen ez a cselekvés.

Kire nézel fel leginkább? Számomra olyan valaki lehet példakép, aki bölcsen, és nem pusztán az érzelmei alapján hozza meg az életével kapcsolatos döntéseit. A jellem mélysége gyakran a nehézségekben alakul ki, nem pedig a probléma mentességben. Ők álhatatosan kitartanak akkor, amikor mások már régen feladták. És ők azok, akik akkor mennek el, amikor a többiek még maradnak. Mert a bölcs szív tudja mit mikor kell cselekdni. Ők gyakran akkor hallgatnak, amikor mások megszólalnak. A megfontolt lélek tudja, mi a helyes. Az érzések csak azt tudják, hogy mi esik jól és mi nem. A Bölcsesség tudja, hogy mi az, ami tényleg jó, és mi az, ami elvetendő.

Isten mindannyiunknak adott érzéseket, és egyáltalán nem szűkölködünk bennük. Velük születünk. De a bölcsesség? Azzal nem születünk. Akkor hogyan kapjuk meg?

4 MÓDJA ANNAK, HOGY BÖLCSESSÉGRE TEGYÜNK SZERT

1. Tiszteljük és becsüljük Istent, Aki arra késztet minket, hogy engedelmeskedjünk szavának.

Csak akkor értjük meg igazán a helyünket a világegyetemben az övével szemben, ha valóban felismerjük a nagy különbséget, amely elválaszt minket Istentől. Ő a főhelyen ül. Ő ül minden teremtménye és minden nemzet felett. Mégis eljött értünk, hogy mi vele lehessünk. Isten mindenekfelettiségének és elég voltának valódi megértése az első lépés a bölcsesség felé, mert ebből épül fel az egész világnézetünk. Egyszerűen fogalmazva: Ő a fazekas, mi pedig az agyag.

Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.

Példabeszédek 1:7

2. Bölcsességre teszünk szert, ha szorosan Jézussal járunk.

Ő a bölcsesség, és az Ő lelke lakozik a hívőben, így azáltal válsz bölccsé, hogy követed őt. Nem csináljuk tökéletesen, és sokszor elbukunk, de tanulunk, fejlődünk és újra felállunk. Az Ő kegyelméből megadatik nekünk ez a lehetőség, hogy tökéletlenül fejlődjünk.

Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Kolossé 2:3

3. Kérjünk!

Néha sokkal nehezebbé tesszük a dolgunkat, mint amilyenné Isten tette, barátaim!Kérj. Csak kérjetek! Sokszor kértem Istent, hogy valamit értessen meg velem, és Ő megtette. A következő napokban és hetekben megvilágítja a megértésemet. Talán úgy, azáltal hogy, valaki mond valamit. Vagy egy személyes kinyilatkoztatás által. Vagy egy prédikátor a rádióban. Isten számos különböző módon kinyilatkoztathat neked dolgokat, amikor csak kérsz.

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Jakab 1:5

4. Elfogadjuk a helyreigazítást és meghallgatjuk az útmutatásokat.

Bárcsak a gyerekeink hallgatnának ránk, igaz? Bárcsak mi is hallgattunk volna a saját szüleinkre? De a legtöbbször azt hisszük, hogy mindent tudunk, és csak akkor jövünk rá, hogy másképp van, amikor már ostobán viselkedtünk. Hát nem vicces, hogy az egyik módja annak, hogy bölcsekké váljunk, általában az, hogy először bolondok vagyunk?!

A bolondok büszkék és azt hiszik, hogy mindent tudnak, de a bölcs ember alázatos, és felismeri, hogy még csak a felszínt kapargatja. Rájönnek, hogy Isten az egyetlen, aki mindent tud, és emiatt nagy szükségük van az ő kegyelmére és könyörületére, ezért ezt másokra is kiterjesztik. Nem kezdhetünk bölcsekké válni, ha nem kezdünk el javulni. Isten igéje és Szentlelke elítél és kijavít minket, és ha bölcsek vagyunk, vagy azok akarunk lenni, akkor hallgatunk rájuk. Sokszor Isten figyelmeztet minket, ha rossz úton haladunk. Fel fog dobni néhány piros zászlót. Egy bölcs ember felismeri az Ő hangját és ezeket a piros zászlókat, és ennek megfelelően cselekszik.

A bölcsesség kiált az utcán... a lárma fölött kiált... ha válaszolsz figyelmeztetésemre, akkor kiárasztom rád a lelkemet, és megtanítalak a szavaimra.

Példabeszédek 20-23

Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Példabeszédek 19:20

forrás: The Messy Christian
kép: Pinterest