Egy anyák napi történet a reményről

Szeretnék elmesélni Neked egy anyák napi történetet.

Egy esküvővel kezdődik, egy fiú és egy lány áll az oltár előtt. Kimondták az igent, és ez olyan egyszerűnek tűnt. Évekkel később, amikor a gyermekvállaláson gondolkodtak, azt mondták, hogy "majd mi, együtt", és azt gondolták, hogy ez ugyanolyan egyszerű lesz. Csakhogy nem lett olyan. Ahelyett, hogy rózsaszín vagy kék pelenkák között választottak volna, hónapról hónapra a terhességi tesztek egyetlen rózsaszín vonalát bámulták.

Voltak könnyek és imák, a harag és a csalódottság pillanatai, veszteségek és egy aprócska gyermek, aki még a földi "helló" előtt a mennybe ment. Azon tűnődtek, hogy vajon milyen lesz számukra a család, hogy talán valamit rosszul csináltak, vagy hogy esetleg nincs megbízásuk a mennyből, hogy gyermeket neveljenek?

Aztán egy este a feleség megnézett egy különkiadást a tévében a nevelőotthonokban felnövő gyerekekről, akik kiöregednek a rendszerből, akiktől tizennyolc évesen elköszöntek, azt kívánva nekik, hogy "szép életük legyen". És azon tűnődött, hogy ki fog ezeknek a gyerekeknek éljenezni a főiskolai ballagáson, ki fogja őket az oltár elé kísérni, ki fogja ringatni a kisbabájukat, kit fognak felhívni, ha elveszítik a munkájukat, vagy ha csak rossz napjuk van. "Ez nincs rendben így ", mondta, "egyáltalán nincs rendben". Közben Isten megmutatta neki, hogy nem kell fizikai anyának lennie ahhoz, hogy mégis anya legyen. A Teremtés könyvében Évát "minden élő anyjának" nevezik. Minden nő anya, fedezte fel, mert minden nő valamilyen módon életet hoz a világra. Így hát könyveket írt, és a barátai "könyvváró partit" rendeztek neki. (a babaváró partik helyett) Írásaival a világ minden táján anyává tehette a nőket. Elkezdett gyógyulni, de mélyen legbelül még mindig volt egy hely, amit valaki számára tartogatott. Imádkozott a gyermekéért, aki valahol odakint volt, anélkül, hogy tudta volna a nevét vagy látta volna az arcát.

Teltek az évek, és meghívták egy bankettre a Saving Grace-be, (Megmentő Kegyelem Szolgálat) egy olyan helyre, ahol olyan lányokat fogadnak, akik a nevelőszülői rendszerből kerülnek ki, vagy egyébként hajléktalanok lennének. Aznap este találkozott egy húszéves fiatal nővel, és szinte azonnal tudta: "Ő az én lányom". A férje egyetértett vele. Időbe telt mire valóban egy család lettek. Voltak ebédek, beszélgetések, ölelések, félreértések és imák, és addig járták a családdá válás esetlen táncát, amíg fejből ismerték. Egy nap ez a lány, Lovelle, beköltözött a vendégszobájukba. Felvette a vezetéknevüket. "Anyának és apának" szólította őket.

Később Lovelle megismerkedett egy fiúval, és az apja fehér ruhában kísérte az oltárhoz. Ő és a vőlegény is kimondták az igent.

Újabb idő telt el, és tavaly ősszel Lovelle telefonált, meghatódottsággal a hangjában. "Anya, terhes vagyok" - mondta. És majdnem elejtettem a telefont, mert ez az anyák napi történet az enyém. Nagymama leszek. Éppen a múlt héten ültem a lányom mellett egy másik banketten a Saving Grace eseményén. Odahajoltam, és a kezemet a gyönyörű pocakjára tettem. És éreztem, hogy megremeg, az unokám most először mondja, hogy "helló".

A szemem megtelt könnyel. Márkra és rám gondoltam az esküvőnk napján, azokra a rózsaszín vonalakra, a Lovelle-lel való találkozásra, a családdá válásra, az ő esküvőjének napjára is, és arra a pillanatra, amikor tudtam, hogy nagyszülők leszünk. Aztán elképzeltem, hogy mit tartogathatnak az elkövetkező évek, amikor a kislányt a karomban tartom - mesék, habfürdők és kirándulások az állatkertbe a hosszúnyakú zsiráfokhoz. Ó, annyi minden vár még ránk!

Ha fájdalmas számodra ez az anyák napja, szeretném, ha tudnád, hogy én is átéltem ezeket az érzéseket. Bárcsak átkarolhatnám a válladat, elvihetnélek egy kávéra, és hosszan hallgathatnálak. Egyet biztosan tudok - van remény, és a te történetednek még nincs vége. Lehet, hogy nem úgy néz ki majd, ahogyan elképzelted, de jó lesz, mert Ő, Aki írja, jó.

Ha ünnepeled ezt az anyák napját, akkor én is csatlakozom hozzád. Lányként, anyukaként, nagymamaként, egy olyan nőként, aki megértette, hogy milyen az extravagáns kegyelem. Ma átölelem a családomat, és újra ráteszem a kezem arra a gyönyörű pocakra. Hálás leszek, annyira hálás, hogy semmi sem úgy alakult, ahogyan elterveztem.

A megkapó történetek gyakran, egy "Vége"-vel zárulnak, de ez ebben a pillanatban nem tűnik ez a befejezés megfelelőnek. Mert úgy érzem, hogy ez még mindig csak a kezdet. Annyi minden van még hátra. Alig várom, hogy megismerjelek, Kicsim.

Boldog anyák napját neked, nekem, mindannyiunknak, mert ma valamilyen módon mindannyian anyák vagyunk. És mindannyian részei vagyunk az anyaság nagy történetének, amelyet Isten nemzedékről nemzedékre, Évától az örökkévalóságig ír.

Forrás: Dayspring, A Mother’s Day Story of Hope, Holley Gerth, May 02, 2023