Kérj, várj és adatik

"Mindig örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Minden körülmények között adjatok hálát Istennek - mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!"

1 Tesszalonika 5;16-18

Miután évekig különböző helyeken állomásozott, a férjem úgy döntött, hogy ott hagyja az Amerikai hadsereget. Családunk hirtelen olyan döntés elé nézett, amit előtte soha nem kellett meghozni. Hol is kellene tovább élnünk?

Coloradoban, ahol egész télen síelhetnénk?
Vermontban, ahol a fák ősszel szivárvány színű leveleket öltenek magukra?
Montanaban, ahol egy szabadtéri paradicsom várta, hogy felfedezzük?

Imádkoztunk, miközben meghoztuk a döntést. A lehetőségek végtelennek tűntek!
Arkansas nem szerepelt a listánk élén, azonban Isten pont itt adta a férjemnek az első civil állását. Isten válasza más volt, mint amire számítottunk. Annak idején, az Ő gondviselését ezzel kapcsolatban nehéz volt elfogadni.

Ennek ellenére, hittel összecsomagoltunk és messzire költöztünk, ahol megtanultuk, hogy Isten már azelőtt megválaszolta az imáinkat, hogy bármit kértünk volna.

Mivel Isten Arkansasba küldött minket, elég közel voltunk ahhoz, hogy apámmal lehessünk,
amikor váratlanul meghalt végstádiumú rákban. Mivel Isten Arkansasba küldött minket, a legjobb középiskolai barátom szomszédságában élhettünk, aki támogatott a legsötétebb napjaimban. Isten sok "mert Isten Arkansasba küldött minket" pillanatot használt fel arra, hogy emlékeztessen arra, hogy az Ő válaszai jók, még akkor is, ha mások, mint amire számítottam.

Mindez egy barna szemű ír lány történetére emlékeztet, aki kétségbeesetten kék szemet akart. Imádkozott és imádkozott, kérve Istent, hogy változtassa meg a szeme színét, de minden reggel, amikor belenézett a tükörbe, azt tapasztalta, hogy a szemei még mindig barnák.

Évekkel később Isten mégis arra használta ezeket a barna szemeket, hogy ledöntse a korlátokat, amikor több ezer indiai gyerekkel osztotta meg az evangéliumot. Az ő szemükbe nézve, amelyek pont olyanok voltak, mint az övéi, Amy Carmichael misszionárius rájött, hogy Isten pontosan úgy válaszolt gyermekkori imáira, ahogyan azt kellett. Ő kérte, és Isten gondoskodott róla, még ha nem is úgy, amire számított.

De miért kellene időt töltenünk imádkozással, ha Isten nem mindig úgy válaszol, ahogyan mi szeretnénk? 

Az egyik ok, amiért imádkozunk, az az, hogy erősíti az Istennel való kapcsolatunkat, és feltárja előttünk az Ő szívét.

Arra is emlékeztet minket, hogy minden körülmények között örülhetünk és hálát adhatunk neki, még akkor is, ha az adott körülmények éppen nem kívánatosak.

"Mindig örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Minden körülmények között adjatok hálát Istennek — mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban!"

Azért kell imádkoznunk és hálát adnunk minden körülmény között, mert Isten azt szeretné, hogy az alázat és a bizalom cselekedeteként osszuk meg vele vágyainkat. Azáltal, hogy kérünk, bízunk abban, hogy Ő egy jó Atya, aki megadja nekünk, amire szükségünk van.

Lehet, hogy Isten nem úgy válaszol az imáinkra, ahogyan mi azt várnánk tőle, de mindig úgy válaszol, ami a javunkat szolgálja.

Visszatekintve a költözési folyamat során elmondott imáimra, most már látom, hogy Isten valóban meghallgatta és megválaszolta a kérésemet. Azt hiszem, Amy ugyanezt mondaná a kék szemekért mondott imáiról - hogy Isten mindig a legjobbat adja.

Az Ő jósága adjon nekünk bizalmat, hogy elé járuljunk, az Ő akarata szerint kérjünk, és alázatos szívvel fogadjuk el a gondviselését - még akkor is, ha az nem az, amire számítunk.

Atyám, segíts, hogy folyamatosan imádkozzam, közeledve trónodhoz, hogy irgalmat kapjak és kegyelmet találjak a szükség idején. Engedd, hogy Lelked által minden kérésemet Neked adjam át, tudva, hogy Te vagy az én gondviselőm. Segíts, hogy alázatos szívvel fogadjam gondviselésedet.
Köszönöm, Uram, a legnagyobb gondviselést, amit valaha is adtál nekem: Fiad, Jézus személyét.
Jézus nevében, Ámen.

Forrás: proverbs31 / Ask, Expect and Receive | Hunter Beless / kép: pinterest.com